Kawasaki Ninja 250 R – Engedjenek ki!

Amit itt láttok, barátaim, az egy 250-es Ninja. Szupersport a lehető legéletigenlőbb formájában. De a Kawasaki ahelyett, hogy azt hirdetné: „Mulassatok jól vele”, inkább városi blues-ra buzdí­t.


A motorosvilág misztériumainak egyike: valamely gyártó éppen csak hogy belép a kis térfogatú motorok világába, kétségbeesetten el is kezdi keresni onnan a kiutat. Mintha a 600 köbcenti alatti méret erkölcstelenség lenne. A legújabb példa a Kawasaki. Nem átall 200 lóerőt adni alánk, olyan motorokat, amelyek pillanatok alatt porrá zúzhatnak minket, de profi marketingeseinek beletörik a bicskája, amikor az új 250-es Ninját kell pozí­cionálniuk a piacon. íllandósult forgalmi dugókról beszélnek – és a kis szupersportgépet városi motornak adják el nekünk. Nesze neked! 9000-es fordulattal leugrani kenyérért, vagy mi?


Ezen a kéthengeresen minden a fordulatszámról szól. Bonyolult kanyarkombinációkról, az erők szabad játékáról. A fullgáz az a nyelv, amit a legjobban ért. 10 000, 12 000, 13 000/min – feljebb kapcsolni és tovább pörgetni. Még hogy városi motor – hiszen ez egy szí­ntiszta versenygép! Aki a váltó segí­tségével nem tartja a fordulatszámot, annak a kanyar kijáratánál nincs eklég lendülete, emelkedőn pedig kifullad. A 33 lóerőt 11 000/min-nél bizony energikusan kell összeterelni. És éppen ez a vicces ennél a motornál. Mí­g az összes többi, nagyobb Ninját állandóan meg kell fékezni, addig ezt ütközésig lehet húzni. Ami alapjában véve sokkal szórakoztatóbb, és időnként még gyorsabb is.


A 250-es blokk éhezi a magas fordulatszámot

Például amikor a kanyargós ú í­veit szemernyi egyenes szakasz sem szakí­tja meg, és a manőverezési készségen kí­vül semmi más sem számí­t. Hiszen a kis motor a mérlegen sem nyom túl sokat, 17 literes teli tankjával együtt is csak 169 kilogramm. Mindehhez az abroncsok igen keskenyek – elöl 110-es, hátul 130-as – ilyenkor a legrövidebb í­v épp jókor jön. Ahol a széles papucsokon gördülő motorok azzal vannak elfoglalva, hogy valahogy be tudjanak fordulni, ott a 250-es egyenesen átvág belül. Szemtelenül, súlytalanul, mindenféle sallang nélkül.

A futómű – lágy villa ide vagy oda – könnyedén lépést tart a tempóval, a hullám-féktárcsákba harapó fékek pedig bármikor biztonságosan megfékezik a motort, még akkor is, ha nem húzzuk tiszta erőből a kart. A gumikban már ennyire nem bí­znék meg. IRC Road Winner – meglehetősen érdekes keverék. Valószí­nűleg háromszor is meg lehetne vele kerülni a Földet, de a nagy dőlésszögektől a japán abroncs bizony visszariad. Ja, persze, erre városban nincs szükség!

Amivel el is érkeztünk a döntő kérdéshez: akkor igazából mire is jó ez a Ninja? És kinek? Szabása legalábbis szinte mindenkinek megfelel – legyen a pilóta igen alacsony vagy éppen 190 centis.

Az alacsony üléspozí­ció ellenére a kormány, a nyereg és a lábtartó alkotta ergonómiai feltételek tökéletesek. Hosszú úon is kényelmes, jól átlátható, és sportos pózba is vághatjuk magunkat bármikor. Mit is kí­vánhatnánk ennél többet?



Gyakorlatias műszerfal a 80-as évek stí­lusában. Szép már
akkor sem volt

Még hogy városi motor! Csak mert a kilométeróra mutatója nem a 150-es vonal fölött rezeg, és a hangja nem száll az égig? Mikor leszünk már végre érettek egy ilyen sportgépre? Két kerék, egy kis, 3,5 litert fogyasztó erőforrás, ennyi! Olyan motorok, amelyeket szükség esetén akár az aranyhaladra is rábí­zhatsz, hiszen egyértelmű, hogy nem vághatja el vele az uszonyait.

Előnyök:

Az üléspozí­ció XS-től XL-ig mindenkinek megfelel

Kitűnő manőverezési készség

Hatótávolság kb. 400 kilométer

Hátrányok:

Az erőforrás alul kissé nyúlós

Az abroncsok visszajelzése kevés