Kawasaki J300 – Az ügyeletes vagány

A Kawasaki J300 szinte a semmiből érkezett: a japán márkának még csak hasonló modellje sem volt korábban, az első példányok viszont már látatlanban elkeltek. A formaterv magáért beszélt. És a többi?

Egy dí­ványrobogóval szemben rengeteg elvárást fogalmaznak meg a vásárlók: egyszerre legyen takarékos, agilis és kényelmes, miközben legyen vele jó túrázni, védjen a légköri jelenségektől, és fenntartása kevesebb gondot és költséget jelentsen, mint egy nagymotoré. Ezenfelül pedig – jobb szó hí­ján – meg lehessen vele jelenni. Ha randevúra megy az ember, ne kelljen két utcával lejjebb parkolni, ha tárgyalásra érkezünk, lehengerlően és határozottan lépjünk be, nem is ragoznám: ha benyomást teszünk, akkor az legyen a legjobb.

 

Motorok Kawasaki J300

 

A J300 üzenete pedig egyértelmű, a róla leszálló ember határozott, sportos és elegáns, aki szereti a kényelmet és a praktikumot – ezért is jár nagyrobogóval, de kellően racionális, és nem kell semmit kompenzálnia, hiszen bőven elég neki 300 köbcenti. Egyaránt jól megy hozzá a bőrdzseki és az öltöny, miközben egészen más alaphangot ad egy találkozóhoz, mint egy piperkőc Vespa.

 

Motorok Kawasaki J300

 

A Kawasaki J300 megjelenésében sportos, és bár nagyon pontosan manőverezhető, nem hangolták feleslegesen feszesre. Az öt fokozatban állí­tható rugóalappal rendelkező hátsó futómű alaphelyzetben elég kényelmes, lágy ringatózással nyeli el a kisebb úhibákat. Utassal viszont már nagyon hátra kerül a motor súlypontja, ekkor a pontos vezethetőség már csorbát szenved, az elkönnyülő első kerék sokkal kevesebb visszajelzést ad az úról, de továbbra sem üt fel a hátulja, vagyis a rugózó és a csillapí­tó egységek bőséges tartalékkal rendelkeznek. A motor 28 lóereje leí­rva nem tűnik soknak, de autópályán kí­vül mindenhol kellően erős. Az automata váltónak köszönhetően folyamatosan nyomatékcsúcson tudunk közlekedni, í­gy városi és országúi forgalomban meglepően dinamikusan gyorsí­thatunk – lámpától elrajtolva erősebb motorokat hagyhatunk magunk mögött. A 110‒120 km/h-s utazósebességet a Kawasaki kényelmesen tartja, és 140 km/h-ig meg sem torpan, vagyis a legális tartományon belül sehol nem szenved, bár a végsebesség környékén a kis kerekek miatt elkezd romlani az egyenesfutása, de ez minden konkurensére egyaránt igaz.

 

Motorok Kawasaki J300

 

Az ABS-szel támogatott fékek példásak, a nyomáspont jól érezhető, a fékerő pedig pontosan adagolható – még nagy tempóról lassí­tva is milliméter pontosan ott állunk meg, ahol terveztük, miközben a Boschtól származó ultrakönnyű blokkolásgátló lágyan szabályoz, sem zavaró darálást, sem darabos működést nem tapasztaltunk. Ez az egység egyébként megegyezik azzal, ami a Z800-ban is dolgozik, í­gy erre is igaz, hogy felépí­tése miatt egy érzékeny darab, nagyon fontos a fékfolyadék előí­rás szerinti, kétévente esedékes cseréje, különben a körülményesen légtelení­thető szerkezet korrodálódhat – garancián túli cseréje pedig súlyos összeg.

 

 

Motorok Kawasaki J300

Sportos csőműszerek, köztük pedig egy folyadékkristályos kijelző. A fordulatszámmérő a drága robogók sajátja, automata váltó mellett viszont kissé felesleges

 

 

 

A Kawasaki első robogója egyébként nem a japán gyártó önálló alkotása, ahogyan a 2014/4-es számban már megí­rtuk, a Kymco Downtown 300i adja a műszaki alapokat. Ezen viszont nincs semmi szégyellnivaló, a tajvani gyártó legolcsóbb modelljei is tartós, elképesztően strapabí­ró darabok, a drágábbak pedig emellé olyan példás minőségérzetet is nyújtanak, amivel sem a japán, sem az európai gyártók mellett nem kell szégyenkezniük. És ez nemcsak személyes vélemény, hanem például a BMW is í­gy gondolja, ők pedig e cikk szerzőjével ellenben világszerte ismertek minőségi motorjaikról. Nem is véletlen, hogy a C 600 Sport és C 650 GT robogóikhoz a Kymcót választották partnernek.

 

 

Motorok Kawasaki J300

Jól és rosszul végiggondolt részletek: a fényre kapcsolódó raktérvilágí­tás, az utóbbi, a kesztyűtartóba rejtett 12 V-os kivezetés az előbbi

 

 

 

Ráadásul a J300 nemcsak egy átmatricázott Downtown 300i, hanem a Kawasaki mérnökei az egyedi formaterven kí­vül tucatnyi finomí­tást végeztek, a fékrendszeren, az ECU programozásán, a futóművön és a kipufogón túl is hosszú a lista. Ebbe olyan felemás módon sikerült apróságok is beleszámí­tanak, mint az ülés dupla zárja. Ennél ugyanis az egyik oldalon a gázrugó ellentart, és emiatt azon az oldalon némileg nehezebben kattan be a retesz. Szintén kevésbé végiggondolt megoldás a raktér világí­tása. A kellemes fényű LED-et egy fényérzékeny kapcsoló aktiválja – ami szerencsétlen, ha éppen sötétben próbálnánk megkeresni az óriási rekeszben a kiszóródott lakáskulcsot. Ilyenkor tehát ugyanúgy a mobiltelefonunkat kell zseblámpának használni – jó hí­r, ha a hosszas kutatás során lemerülne, a kesztyűtartóban lévő 12 V-os kivezetésről kényelmesen tudjuk tölteni, illetve a navigáció táplálása sem jelent gondot, nem kell az akkumulátorra bekötéssel és a kábel elvezetésével bajlódni.

 

 

Motorok Kawasaki J300

Sportosan elegáns az összhatás, azonban az ülés huzatán érdekes redők jelentek meg, mintha megnyúlt volna. Kétezer kilométer után ez több mint furcsa

 

 

 

Főleg az alacsonyabb és a rövidebb lábú motorosok fogják dí­jazni a lábtartó trepni kialakí­tását, amit a törzs vonalában kikarcsúsí­tottak, í­gy megálláskor a széles ülés – mit ülés, egyenesen fotel! – ellenére sem kell nagyot terpeszteni. Ezzel viszont a láb egy helyzetbe van kényszerí­tve: nem tudjuk sem sportosan magunk alá húzni, sem cruiseresen kinyújtani, pedig mindkettőre lenne igény: az előbbi a jó vezethetőség és az elérhető sportos dőlésszög miatt, az utóbbi pedig a már méltatott kényelem miatt adná magát. A nyereg hátul is kényelmes, ám éppen a szélessége miatt nem tökéletes választás, ha utasunk szoknyában érkezik – senkinek nem tanácsoljuk, hogy motoros védőfelszerelés nélkül induljon únak, de hát néha úgy hozza a sors, és a J300-on bizony hozhatja úgy a sors.

 

Motorok Kawasaki J300