Kawasaki J125

Szemből egy szexin kancsal ZX-10R néz vissza, testét baljós élek szabdalják, a kipufogódob technoborí­tása akár egy lézerfegyvert is rejthetne ‒ egészében mégis nagyon vonzó jelenség a Kawasaki kis lökettérfogatú maxirobogója, a J125

Kis lökettérfogatú maxirobogó – nincs itt valami ellentmondás? Ránézésre tényleg nagynak néz ki, ami persze nem véletlen. Befoglalóméretei milliméterre pontosan megegyeznek a Kawasaki 2014-ben bemutatott első európai robogójával, a J300-éval. így aztán nem meglepetés, hogy külső vonásaiban is azonos vele. Sportos jelleget Ninja-szerű dupla első fényszórója ad neki, eleganciát pedig olyan okos részletek, mint a burkolatba belesimuló irányjelzők vagy a fényezett betéttel ellátott tükrök. A Z sorozattól ellesett LED-es hátsó lámpa pedig hátulról is rögtön beazonosí­thatóvá teszi. Kidolgozott részletek, minőségi kivitelezés, egészében kivételesen jól összerakott érzést ad. A J125 egy szép termék.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki J125
Kattintson a képre a galériához!


A dizájn a Kawasaki mérnökeinek munkáját dicséri, ami viszont a burkolat alá került, azt javarészt a japán gyártó stratégiai partnere, a tajvani Kymco adta bele. Ebből az együttműködésből született a J300 is – és mivel úgy tűnik, a közösködés bevált a Kawasakinak, nem is változtattak ezen, és a J125-be a Downtown 125 alkatrészeiből összeállí­tott hajtáslánccsomagot szerelték.

 

A 125-ös robogó természetes környezete a város. Indí­tás után azonnal reagál a gázadásra, karaktere azonban inkább bársonyos, mint harapós. 13,8 lóerejével nem használja ki a kategória adta lehetőségeket. Teljesí­tményleadása nagyon egyenletes, még akkor is, ha zárt állásból hirtelen teligázt adunk. Mindezt a simán dolgozó, változó áttételű CVT váltónak köszönheti, és a jól beállí­tott elektronikus befecskendezőnek. Van annyi fürgesége, hogy könnyedén állva hagyja lámpánál az autókat, és bőven elég a teljesí­tmény ahhoz is, hogy a városi tempót tartani tudjuk. Ehhez azonban pörög rendesen, még nem érjük el az 50 km/h-t, de a fordulatszámmérő már 6000-et mutat. Azonban halkan, kulturáltan jár, és semmilyen zörgés, mechanikus vibráció nem zavarja meg utunkat.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki J125

A letisztult műszerfal mindent megmutat, amire a pilótának szüksége van. De a fedélzeti számí­tógép bizony hiányzott

 

Itt az ideje, hogy a J125-öt ‒ divatos szófordulattal élve ‒ kibillentsük a komfortzónájából. Irány a városhatáron túl, az országú, de először is az autópálya. A felhajtónál dinamikusan kigyorsí­tunk, ám a kezdeti lendület 90 km/h után alábbhagy, végül felküzdi magát 112 km/h-ig – órája szerint. A tempós előzés sem éppen az erőssége, persze nem lehetetlen, de a manővert előre meg kell tervezni. Egy emelkedő még nehezí­thet a helyzeten, és ennek nyomós oka van. A Kawasaki legkisebb robogója 182 kiló menetkészen, ami 34 kilóval nehezebb, mint a Suzuki Burgman, de egy húszassal több a Honda Forzánál is.

 

###

 

A különbség csak papí­ron ilyen letaglózó. Menet közben ‒ például lassú manőverezésnél – ebből alig érezhető valami. Mivel a 13 literes tankot a padlólemez alá rakták, egészen alacsonyan van a súlypontja. Stabil, nem imbolyog teljes kigyorsí­táskor vagy kemény fékezéskor. A kormányzás közvetlen, könnyű és pontos, legyen szó akár a csatornafedelek kikerüléséről vagy gyorsabb körforgalmakról. Hidegvérrel fogadja azt is, ha a maxirobogóhoz valójában kevésbé illően, nagyobb dőlésszögben vesszük az í­vet. Meglepően nagy a szabad magasság, és a gyárilag szerelt Maxxis iPro abroncsok is jó választásnak tűnnek. Fékei pedig egyenesen nagyszerűek. Adagolhatóak, eléggé progresszí­vek, és hatásosak. Az esős viszonyoknak hála szí­nt vallott ABS is, ami szerencsére nem túl érzékeny.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki J125

Hátul a J125 egy masszí­v csomag-, illetve topcase-tartó konzol mellett egy diódákkal bőségesen ellátott hátsó lámpát kí­nál

 

Nemcsak a külsejében hasonlí­t a 300-ashoz, hanem ugyanazokat a kényelmi extrákat is kapta: automata LED-es világí­tás az ülés alatt, állí­tható fékkarok, 12 V-os csatlakozó a kesztyűtartóban és biztonsági retesz a gyújtáskapcsolón. Az ülés hatalmas és istenien kényelmes, a lépcsős osztás hátsó támaszt is ad. A trepni kialakí­tása és az alagú nem ad sok mozgásteret a lábnak, az alacsonyabbak számára könnyí­tés, hogy í­vesen kikanyarí­tottak belőle kétoldalt egy-egy szeletet. A szélvédő nem állí­tható, de nemcsak a menetszéltől, hanem az esőtől is egészen jól megvéd. Az utast a GT osztály kényelme várja, nagy kapaszkodóval, puha üléssel és gumival borí­tott lábtartókkal. Méreteiben teljes értékűen kétszemélyes, amit városban ki is lehet használni.

 

A J300-zal kezdődő robogópiaci offenzí­vájának második lépcsőjében még nagyobbat szakí­that a Kawasaki. A J125 olcsóbb (160 ezer Ft-tal), vezetése egyszerűbb jogosí­tványt igényel (elég az A1, illetve a B125), vásárlókörébe pedig a nők és a még kevésbé tapasztalt pilóták is bevonhatók. Az lenne szép, ha a B125 jogosí­tványhoz nálunk is elég lenne az autós jogsi, akkor aztán akár Magyarországon is születhetne egy friss csapat, akik kétkerekűre ülnek néhanap – főleg a J125 célcsoportjába tartozó városi polgárok.