Önnek sincs szüksége egy hatmilliós túra-„enduróra”? A kalandozáshoz még 75 lóerő is túl soknak tűnik? Vagy A2-es jogosítványa van és felfedezőútra vágyik? Lehet, hogy a 390 Adventure-t Önnek találták ki!
Végtelenbe futó ösvények lélegzetelállító díszletek közt. Izzasztó terep. A következő benzinkút egy-, a legközelebbi kórház kétnapi motorozásra van. Nehéz csomagok, terhelhetőségi határok. A motorban meg kell tudni bízni, különben elvesztél, hiszen a következő bukkanó után bármi megtörténhet.
Finom irónia, nem igaz? Ami a mi „irodai munka kilenctől ötig” szélességi fokunkon rendkívül vonzó kaland, az egy-, talán kétmilliárd embernek mindennapi valóság. Amivel el is érkeztünk a KTM Adventure család legújabb tagjához. A 390 Adventure ugyanis a maga 44 lóerejével a kicsi, olcsó, A2-es jogosítvánnyal is vezethető beszálló motorkerékpárt testesíti meg a túraendurók kategóriájában. És talán a leginkább „a kevesebb több” motorkerékpárt? Globálisan legalábbis, a világpiacon, amely egészen más darabszámokban gondolkodik, a 390 Adventure talán összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőséggel bírna.
Például Dél-Amerikában vagy Indiában – ahol a többi 125-ös és 390-es KTM-hez hasonlóan Bajaj közelében ez a modell is legördül a futószalagról – sokaknak van szüksége egy motorkerékpárra, mint egyedüli szállítóeszközre, amely minden célra megfelel, és bármilyen terepen használható. Egy 373 köbcentis mattighofeni motorral itt rögtön a kétkerekű tápláléklánc csúcsára kerül az ember.
Izgalmas és sokrétű feladat, amit tekintve a 390 Adventure felszereltsége a jóléti társadalmakban élő nyugatiak számára is olyan gazdag kínálatot ad, mint egy all inclusive büfé: állítható WP futómű, kanyar-ABS offroad móddal és a bedöntés mértékéhez igazodó kipörgésgátló (Bosch), TFT-kijelző connectivityvel, antihopping kuplung, állítható kuplung- és fékkar, hatfokozatú váltó, 14,5 literes tank és mindenhol LED-es lámpák. Ha a széles kínálatú katalógusból olyan Power Parts alkatrészeket is hozzáadunk, mint a gyorsváltó vagy egy okos csomagrendszer, akkor a felszereltségből tényleg semmit sem fogunk hiányolni.
A helykínálata is nagy, ergonómiája pedig meglepően közel áll a 790 Adventure-höz (nem az R változathoz). Jó széles, nem túl magas kormányt kombinál alacsonyra helyezett lábtartókkal és egy feszes, de igen kényelmes, 855 milliméter magas üléssel. A magunkfajták – kisebb termetűek – számára ez üdítőleg hat, főképp az immár hagyományosan gigászok uralta Adventure szegmensben. Akkora azért van, hogy a hamarosan elérhető leültetés sokaknak észszerű lehet majd.
Kicsi vagy nagy, könnyű vagy nehéz – mindig nézőpont kérdése. Így a KTM által megadott teletankolt 172 kilogrammos tömeg is pillesúlynak tűnik a 700-as, 1100-as és 1300-as túraendurókhoz képest. Másrészt ugyanakkor kellően stabil, méltóan egy közismert hitvallással rendelkező hírneves sportmotorgyártó A2-es egyhengereséhez. Ki emlékszik még azokra az időkre, amikor félig-meddig közúti forgalomra alkalmas egyhengeresek még akár 140 kilósak is lehettek?
Ezekből a gondolatokból semmi nem marad, amikor bevesszük az első kanyart a motorosok Eldorádójának számító Tenerifén. Ami marad, az az őszinte élvezet: önfeledten gurulunk, jön egy kanyar, a szemünk felméri az ívet, a 390 Adventure követi a pillantásunkat – és kész, már túl is vagyunk rajta. Rendkívül könnyen vezethető motorkerékpár. Mindez lassítva: a széles kormányt cseppnyi erőhatással lehet kezelni, a kanyarodás könnyedén megy a bedöntés teljes ideje alatt, a 19 colos első kerék stabil és simulékony, és kiválóan vezeti a motort, mindennemű ellenkezés nélkül. A dönthetőség tökéletesen megfelelő, a Continental TKC 70 teljesítményétől nem is vártunk volna ennyit. Persze a Kanári-szigetek mintaszerűen sima aszfaltja, amelyet akár 40-es szemcseméretű smirglinek is használhatnánk, no meg a száraz 22 fok optimális körülményeket biztosít.
Összességében aszfalton a 390 Adventure viselkedése hasonlít az extrém barátságos 400-as supermotóéhoz: kezes, bizalmat ébresztő, élvezetes. Szűk kanyarokban lenyűgöző, itt nem cserélnénk el semmi másra. Bár a kipörgésgátlót ilyen körülmények között nemigen tudjuk tesztelni (még úgy sem, ha kimondottan durván bánunk a gázzal), megnyugtatóan hat a tudatunkra a kanyar-ABS megléte. A fékek? A Bybre 320-as egyes tárcsája és a négydugattyús féknyereg tökéletesen harmonizál egymással.
A felemelő érzés a továbbiakban is velünk marad, hiszen a vulkáni szigeten egy csodás földút vezet a híres Teide-vulkán déli oldalától hegynek felfelé. A tengertől az égig vezető úton könnyű és közepesen durva terepviszonyok váltakoznak, az eredmény pedig a következő: a 390 Adventure bizony nem nevezhető régi vágású sportendurónak, mint ahogy azt néhányan valószínűleg remélték volna. Inkább egy viszonylag könnyű közúti motor, amely a szilárd burkolatról letérve is magabiztosan és kezdők számára is megfelelően elboldogul. A gumi alatt tapadós, széles lábtartókat találunk, az Indiában gyártott WP futómű rugóútja 170 milliméter a villán (a húzó- és nyomófokozat szerszám nélkül állítható) és 177 milliméter a közvetlenül csatlakozó rugóstagon (előfeszítés és húzófokozat állítható). Mindez nem kevés, de nem is endurózásra való. Úgy tűnik, a reakciói sem a legfinomabbak, ami az árat tekintve teljesen rendben van. A fent említett kisebb termetű pilótával a nyergében inkább feszesnek mondható, a 390 Adventure – a többi KTM-hez hasonlóan – nem a lágyságáról lesz híres.
Cserébe viszont figyelemre méltó tartalékot kínál. Nagyobb terheléssel valószínűleg kényelmesebb, túlfűtött vezetési módnál pedig akár fel is üthet. De hogy félreértés ne essék: a túratempó, a gyors is, minden, amikor az ember ülve motorozik – amihez egyébként jobban is illik az ergonómia, mivel állva a kormány kiemelő nélkül kicsit alacsonyan van – semmiféle problémát nem jelent számára. Az elegendő lendtömeg, a könnyen járó kuplung és egy valóban jó offroad-ABS nyomatékosítják a dolgot. Ha az út durvábbá, a tempó gyorsabbá, a stílus pedig sportosabbá válik, a 390 Adventure finom jelekkel tudatja igényét az önmérsékletre. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, a nem a célnak megfelelő használat során a következőket fogja belátni: a TKC 70 nem bütykös gumi; egy 19 colos kerék gyorsabban becsuklik, mint egy 21-es; a 170 milliméternyi rugóút éppúgy elfogy egyszer, mint a 200 milliméternyi szabad magasság; bár a műanyag kartervédő lemez elég robusztus, de az alumínium még többet kibír. Végül pedig egy drótküllős kerék is többet elnyel, mint egy öntött felni, bár hozzá kell tennünk, hogy ezt sem nekünk, sem a teszt bármely másik részvevőjének nem kellett megtapasztalnia, és a KTM küllős kereket is kínál. Aki azonban eljátszik a gondolattal, hogy 21/18 colos kereket szerel fel: megkérdeztük, sajnos a nagy első kerék nem fér be a vázba.
A visszaút ennél jobban megfelel a 390 Adventure lényegének. A KTM közismert 373 köbcentis egyhengerese – egyébként egy egykarú himbás erőforrás – régen és most, az Euro5 szabványnak megfelelően is egyenes és őszinte motor. Ha az ember kedveli az egyhengereseket, akkor ezt a motort is szeretheti. Nem semmi ugyanis – és őszintén élvezetes –, ahogy átrohan a középső tartomány alsó részén, hogy aztán a felsőben ekkora méretű hajtóműhöz képest keményen odacsapjon és kimondottan pörgősen érkezzen az öt számjegyű tartományba.
Ennél élénkebb 48 lóerő alatti egyhengeres nekünk nem jut eszünkbe. De olyan motor se nagyon, amelyen a pilótának ennyire készen kell lennie arra, hogy átadja magát neki. Vajon elindulhatunk-e vele egy nagy útra, amit amúgy a meglehetősen nagy tank, a közismerten alacsony fogyasztás és az ennek megfelelő hatótávolság minden gond nélkül lehetővé tenne? Igen, de csak akkor, ha nem vagyunk mimózák és ha – az egyébként teljesen elegendő végsebesség ellenére – elkerüljük az autópályákat. Az opcióként kapható gyorsváltóról pedig annyit: alaposan megküzd az egyhengeres hosszú gyújtásszüneteivel, a kuplung nélküli fel- és lefelé váltás nagyjából 50 százalékban működik. Egyszer becsusszan, egyszer megakad. Őszinte vélemény: ezt a pénzt benzinre is költhetnénk.
ÖSSZEGZÉS
Sokat ígérő: az A2-es géposztálynak új királya van, legalábbis ami a felszereltséget illeti, a világpiacnak pedig egy új „mindent tudó” motorkerékpárja. Árához mérten a koncepciójában kiforrott, sok örömet jelentő 390 Adventure-rel szemben semmilyen kifogást nem tudunk felhozni. Vajon a korlátlan A-jogosítványosoknak is érdekes lehet? Ezt döntsék el Önök.
