Kalandok mindenkinek – KTM 390 Adventure menetpróba

Önnek sincs szüksége egy hatmilliós túra-„enduróra”? A kalandozáshoz még 75 lóerő is túl soknak tűnik? Vagy A2-es jogosítványa van és felfedezőútra vágyik? Lehet, hogy a 390 Adventure-t Önnek találták ki!

Végtelenbe futó ösvények lélegzetelállító dísz­letek közt. Izzasztó terep. A következő benzin­kút egy-, a legközelebbi kórház kétnapi moto­rozásra van. Nehéz csomagok, terhelhetőségi határok. A motorban meg kell tudni bízni, kü­lönben elvesztél, hiszen a következő bukkanó után bármi megtörténhet.

Finom irónia, nem igaz? Ami a mi „irodai mun­ka kilenctől ötig” szélességi fokunkon rend­kívül vonzó kaland, az egy-, talán kétmilliárd embernek mindennapi valóság. Amivel el is ér­keztünk a KTM Adventure család legújabb tag­jához. A 390 Adventure ugyanis a maga 44 lóe­rejével a kicsi, olcsó, A2-es jogosítvánnyal is vezethető beszálló motorkerékpárt testesí­ti meg a túraendurók kategóriájában. És ta­lán a leginkább „a kevesebb több” motorke­rékpárt? Globálisan legalábbis, a világpiacon, amely egészen más darabszámokban gondol­kodik, a 390 Adventure talán összehasonlítha­tatlanul nagyobb jelentőséggel bírna.

Például Dél-Amerikában vagy Indiában – ahol a többi 125-ös és 390-es KTM-hez hasonlóan Bajaj kö­zelében ez a modell is legördül a futószalag­ról – sokaknak van szüksége egy motorkerék­párra, mint egyedüli szállítóeszközre, amely minden célra megfelel, és bármilyen terepen használható. Egy 373 köbcentis mattighofe­ni motorral itt rögtön a kétkerekű tápláléklánc csúcsára kerül az ember.

Izgalmas és sokrétű feladat, amit tekintve a 390 Adventure felszereltsége a jóléti társadal­makban élő nyugatiak számára is olyan gaz­dag kínálatot ad, mint egy all inclusive büfé: állítható WP futómű, kanyar-ABS offroad mód­dal és a bedöntés mértékéhez igazodó kipör­gésgátló (Bosch), TFT-kijelző connectivityvel, antihopping kuplung, állítható kuplung- és fékkar, hatfokozatú váltó, 14,5 literes tank és mindenhol LED-es lámpák. Ha a széles kínála­tú katalógusból olyan Power Parts alkatrésze­ket is hozzáadunk, mint a gyorsváltó vagy egy okos csomagrendszer, akkor a felszereltségből tényleg semmit sem fogunk hiányolni.

A helykínálata is nagy, ergonómiája pedig meglepően közel áll a 790 Adventure-höz (nem az R változathoz). Jó széles, nem túl ma­gas kormányt kombinál alacsonyra helyezett lábtartókkal és egy feszes, de igen kényelmes, 855 milliméter magas üléssel. A magunkfajták – kisebb termetűek – számára ez üdítőleg hat, főképp az immár hagyományosan gigászok uralta Adventure szegmensben. Akkora azért van, hogy a hamarosan elérhető leültetés so­kaknak észszerű lehet majd.

Kicsi vagy nagy, könnyű vagy nehéz – min­dig nézőpont kérdése. Így a KTM által mega­dott teletankolt 172 kilogrammos tömeg is pil­lesúlynak tűnik a 700-as, 1100-as és 1300-as túraendurókhoz képest. Másrészt ugyanak­kor kellően stabil, méltóan egy közismert hit­vallással rendelkező hírneves sportmotorgyár­tó A2-es egyhengereséhez. Ki emlékszik még azokra az időkre, amikor félig-meddig közúti forgalomra alkalmas egyhengeresek még akár 140 kilósak is lehettek?

Ezekből a gondolatokból semmi nem marad, amikor bevesszük az első kanyart a motorosok Eldorádójának számító Tenerifén. Ami marad, az az őszinte élvezet: önfeledten gurulunk, jön egy kanyar, a szemünk felméri az ívet, a 390 Ad­venture követi a pillantásunkat – és kész, már túl is vagyunk rajta. Rendkívül könnyen vezethe­tő motorkerékpár. Mindez lassítva: a széles kor­mányt cseppnyi erőhatással lehet kezelni, a ka­nyarodás könnyedén megy a bedöntés teljes ideje alatt, a 19 colos első kerék stabil és simulé­kony, és kiválóan vezeti a motort, mindennemű ellenkezés nélkül. A dönthetőség tökéletesen megfelelő, a Continental TKC 70 teljesítményé­től nem is vártunk volna ennyit. Persze a Kaná­ri-szigetek mintaszerűen sima aszfaltja, amelyet akár 40-es szemcseméretű smirglinek is használ­hatnánk, no meg a száraz 22 fok optimális kö­rülményeket biztosít.

Összességében aszfalton a 390 Adventure viselkedése hasonlít az extrém barátságos 400-as supermotóéhoz: kezes, bizal­mat ébresztő, élvezetes. Szűk kanyarokban le­nyűgöző, itt nem cserélnénk el semmi másra. Bár a kipörgésgátlót ilyen körülmények között nemigen tudjuk tesztelni (még úgy sem, ha ki­mondottan durván bánunk a gázzal), megnyug­tatóan hat a tudatunkra a kanyar-ABS meglé­te. A fékek? A Bybre 320-as egyes tárcsája és a négydugattyús féknyereg tökéletesen harmoni­zál egymással.

A felemelő érzés a továbbiakban is velünk ma­rad, hiszen a vulkáni szigeten egy csodás földút vezet a híres Teide-vulkán déli oldalától hegy­nek felfelé. A tengertől az égig vezető úton könnyű és közepesen durva terepviszonyok vál­takoznak, az eredmény pedig a következő: a 390 Adventure bizony nem nevezhető régi vágású sportendurónak, mint ahogy azt néhányan való­színűleg remélték volna. Inkább egy viszonylag könnyű közúti motor, amely a szilárd burkolat­ról letérve is magabiztosan és kezdők számára is megfelelően elboldogul. A gumi alatt tapadós, széles lábtartókat találunk, az Indiában gyár­tott WP futómű rugóútja 170 milliméter a villán (a húzó- és nyomófokozat szerszám nélkül állít­ható) és 177 milliméter a közvetlenül csatlakozó rugóstagon (előfeszítés és húzófokozat állítha­tó). Mindez nem kevés, de nem is endurózás­ra való. Úgy tűnik, a reakciói sem a legfinomab­bak, ami az árat tekintve teljesen rendben van. A fent említett kisebb termetű pilótával a nyer­gében inkább feszesnek mondható, a 390 Ad­venture – a többi KTM-hez hasonlóan – nem a lágyságáról lesz híres.

Cserébe viszont figyelem­re méltó tartalékot kínál. Nagyobb terheléssel valószínűleg kényelmesebb, túlfűtött vezeté­si módnál pedig akár fel is üthet. De hogy fél­reértés ne essék: a túratempó, a gyors is, min­den, amikor az ember ülve motorozik – amihez egyébként jobban is illik az ergonómia, mivel állva a kormány kiemelő nélkül kicsit alacso­nyan van – semmiféle problémát nem jelent számára. Az elegendő lendtömeg, a könnyen járó kuplung és egy valóban jó offroad-ABS nyomatékosítják a dolgot. Ha az út durvábbá, a tempó gyorsabbá, a stílus pedig sportosab­bá válik, a 390 Adventure finom jelekkel tudatja igényét az önmérsékletre. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, a nem a célnak megfelelő hasz­nálat során a következőket fogja belátni: a TKC 70 nem bütykös gumi; egy 19 colos kerék gyor­sabban becsuklik, mint egy 21-es; a 170 milli­méternyi rugóút éppúgy elfogy egyszer, mint a 200 milliméternyi szabad magasság; bár a műanyag kartervédő lemez elég robusztus, de az alumínium még többet kibír. Végül pedig egy drótküllős kerék is többet elnyel, mint egy öntött felni, bár hozzá kell tennünk, hogy ezt sem nekünk, sem a teszt bármely másik részve­vőjének nem kellett megtapasztalnia, és a KTM küllős kereket is kínál. Aki azonban eljátszik a gondolattal, hogy 21/18 colos kereket szerel fel: megkérdeztük, sajnos a nagy első kerék nem fér be a vázba.

A visszaút ennél jobban megfelel a 390 Adven­ture lényegének. A KTM közismert 373 köb­centis egyhengerese – egyébként egy egyka­rú himbás erőforrás – régen és most, az Euro5 szabványnak megfelelően is egyenes és őszin­te motor. Ha az ember kedveli az egyhengerese­ket, akkor ezt a motort is szeretheti. Nem semmi ugyanis – és őszintén élvezetes –, ahogy átro­han a középső tartomány alsó részén, hogy az­tán a felsőben ekkora méretű hajtóműhöz ké­pest keményen odacsapjon és kimondottan pörgősen érkezzen az öt számjegyű tartomány­ba.

Ennél élénkebb 48 lóerő alatti egyhenge­res nekünk nem jut eszünkbe. De olyan motor se nagyon, amelyen a pilótának ennyire készen kell lennie arra, hogy átadja magát neki. Vajon elindulhatunk-e vele egy nagy útra, amit amúgy a meglehetősen nagy tank, a közismerten ala­csony fogyasztás és az ennek megfelelő ható­távolság minden gond nélkül lehetővé tenne? Igen, de csak akkor, ha nem vagyunk mimózák és ha – az egyébként teljesen elegendő végse­besség ellenére – elkerüljük az autópályákat. Az opcióként kapható gyorsváltóról pedig an­nyit: alaposan megküzd az egyhengeres hos­szú gyújtásszüneteivel, a kuplung nélküli fel- és lefelé váltás nagyjából 50 százalékban működik. Egyszer becsusszan, egyszer megakad. Őszinte vélemény: ezt a pénzt benzinre is költhetnénk.

ÖSSZEGZÉS

Sokat ígérő: az A2-es géposztálynak új királya van, legalábbis ami a felszereltséget illeti, a vi­lágpiacnak pedig egy új „mindent tudó” motor­kerékpárja. Árához mérten a koncepciójában kiforrott, sok örömet jelentő 390 Adventure-rel szemben semmilyen kifogást nem tudunk fel­hozni. Vajon a korlátlan A-jogosítványosoknak is érdekes lehet? Ezt döntsék el Önök.