Közvetí­tői eljárás

„Kevés nagyszerűbb dolog van, mint jóvátenni azt, amit rosszul tettünk.” Egyesek szerint a másik embernek okozott bajt, fájdalmat, bánatot nem lehet jóvátenni. Mások úgy tartják, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Ha megvan hozzá a valódi szándék, akkor minden kompenzálható. Csak akarni kell. Lássuk, hogy megy ez a közúi balesetek bekövetkezése után!

Egy autós Budapesten az irányonként egy-egy forgalmi sávból álló főúon közlekedett, nappali, természetes fényviszonyok között, száraz, aszfaltburkolatú útesten, sűrű forgalomban. A forgalmi sávokat úburkolati jel választotta el egymástól.

 

Ugyanebben az időpontban valaki egy motorkerékpárral ugyanazon a főúvonalon közlekedett azonos irányban, a személygépkocsi mögött.

 

A motoros úgy döntött, hogy az előtte lassan haladó járműoszlop előzésébe kezd, oly módon, hogy annak érdekében áttér a menetirány szerinti bal oldalra.

 

A személygépkocsi vezetője nagyjából ugyanezen az úszakaszon – akkor, amikor a motoros már a menetirány szerinti baloldalon haladt a motorkerékpárral –, balra nagy í­vben bekanyarodva oly módon kezdte meg az ott található bevásárlóközpont területére történő behaladást, hogy annak megkezdése előtt a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta, és kellő alapossággal nem győződött meg arról, hogy járművének előzését valaki nem kezdte-e meg. E figyelmetlenség következtében a személygépkocsi vezetője nem észlelte a motorkerékpárt. Ezért, továbbá azért, mert a motoros számára az autós KRESZ szabályszegése miatt kialakuló veszélyhelyzet elhárí­tására már nem volt lehetőség, a motorkerékpár nekiütközött a személygépkocsi bal oldalának, majd felborult, és a motoros az útestre zuhant.

 

A baleset következtében a motoros súlyosan megsérült, és még az is „benne volt a pakliban,” hogy a baleset során elszenvedett sérüléssel okozati összefüggésben maradandó fogyatékosság alakul ki.

 

 

A baleset azért következett be, mert az autós megszegte a KRESZ 31. § (6) bekezdésében foglalt közúi közeledési szabályt, és ezzel megvalósí­totta a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző közúi baleset gondatlan okozásának vétségét. A KRESZ 31. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a balra bekanyarodó jármű vezetője párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úon a bekanyarodást akkor hajthatja végre, ha meggyőződött arról is, hogy balról járművének előzését vagy kikerülését másik jármű nem kezdte meg.

 

Ilyen balesetek – kis túlzással – tömegével fordulnak elő Budapesten. Saját tapasztalataim alapján azt mondom, hogy a KRESZ 31. § (6) bekezdésében foglalt szabályt naponta sok-sok ember megszegi, anélkül, hogy abból baleset származna, sőt esetenként anélkül, hogy a szabályszegés az elkövetőjében tudatosodna. Legfeljebb akkor villan át az ember fején, hogy valamit elfelejtett, amikor befejezi a manővert. Ha létezne a szabályszegések között hierarchia – ahogy nem létezik –, ez a szabályszegés biztosan nem tartozna a legsúlyosabbak közé. A kérdés az, hogy szükséges-e ilyen esetben a bí­rósági eljárás lefolytatása, amelynek idő-, pénz- és emberienergia-szükséglete nagy, vagy van lehetőség arra, hogy a személygépkocsi vezetője ebben a konkrét ügyben elkerülje a büntetést. A válasz az, hogy igen, van. Manapság  közlekedési ügyekben a leggyakoribb „elterelési” lehetőség a közvetí­tői eljárás. A közvetí­tői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeit az elkövető úgy tegye jóvá, hogy közben annak „jövőbeni jogkövető magatartását is elősegí­tse”.   Ez nagyjából annyit tesz, hogy a közvetí­tői eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha az eset összes körülményének mérlegelésével arra lehet következtetni, hogy az elkövetőnek a jóvátétel adott esetben éppen annyira „emlékezetes” marad, mint amilyen emlékezetes a büntetés elviselése lenne. A közvetí­tői eljárás lefolytatásának azonban vannak bizonyos feltételei, ezek közül akárcsak egy hiánya is azt eredményezi, hogy az ügy bí­róságra kerül. Ezek közül a feltételek közül a legfontosabbak: (hangsúlyozva, hogy csak bizonyos bűncselekmények esetén van mód erre)

 

  1. A gyanúsí­tottnak a vádemelésig beismerő vallomást kell tennie. A közlekedési ügyek egyik sajátossága az, hogy a szabályszegés – mint amilyen a fenti ügyben a balra bekanyarodásra vonatkozó rendelkezés megszegése – néha nem annyira magától értetődő, mint egy erkölcsi szabály (pl. Ne lopj!) betartása. Ha tehát a gyanúsí­tott a nyomozás során összegyűjtott bizonyí­tékok ellenére úgy érzi, hogy a baleset nem az ő szabályszegésének eredménye, vagy egyszerűen csak képtelen belátni, hogy ő is hibázhat, akkor a közvetí­tésnek helye nincs. A beismerő vallomásnak összhangban kell állnia a nyomozás adatai alapján megállapí­tható tényállással. Ez praktikusan annyit tesz, hogy a gyanúsí­tottnak nem elég annyit mondania, „elismerem a felelősségem”, azt is ki kell jelentenie valamilyen formában, hogy a baleset úgy történt, ahogy azt a terhére róják.
  2. A gyanúsí­tott képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni. Ez a legtöbb esetben anyagi kárpótlást jelent, de megnyilvánulhat tevékenységben is. Ha például az idős korú sértettnek többet ér az, hogy a baleset okozója mondjuk fél évig minden héten egyszer bevásárol neki, vagy autóval elviszi a gyógytornára, akkor ez lesz a jóvátétel. Fontos megjegyezni, hogy a gyanúsí­tott által nyújtott jóvátétel nem mentesí­ti a kötelező felelősségbiztosí­tót a helytállási kötelezettség alól.
  3. A gyanúsí­tott és a sértett is hozzájárul a közvetí­tői eljáráshoz. Örömmel látom, hogy minden, ezzel ellentétes feltételezést megcáfolva, az emberekben igenis él a jóakarat képessége. Tí­zből kilenc sértett azt mondja, hogy nem kí­vánja a baleset okozójának megbüntetését. Még akkor sem, ha a gyanúsí­tott adott esetben örökre elvette a sértettől a szabad mozgás lehetőségét, ha megnyomorí­totta is őt.
  4. És most jön az egyik legnehezebbb és legtöbb vitára okot adó feltétel: a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsí­tott személyére tekintettel a bí­rósági eljárás lefolytatása mellőzhető. Ha valaki megrögzött szabályszegőnek számí­t az utakon, akkor aligha számí­that erre a kedvezményre. Ha azonban tapasztalt vezetőnek számí­t, és még soha nem okozott balesetet, szabálysértési előélete is tiszta, akkor joggal kérheti a közvetí­tést.