Járműoszlop előzése: lehet, vagy nem lehet?

Mottó: „Az igazság sosem lesz divatos, de soha semmi más nem lesz olyan stí­lusos, mint maga az igazság.”

A magyarok – és ezen belül is az internetező nagyközönség – bámulatos magabiztossággal osztják az észt egymásnak, ha valamiről vita alakul ki egy asztaltársaságban vagy a világhálón. Nincs is ezzel semmi baj, ha az érvek helyét nem veszik át az indulatok, és ha a vitapartnereknek nem kell attól tartaniuk, hogy a rájuk aggatott jelzők között a fák föld alatti részének megnevezése még a legenyhébb lesz. Aki halkan beszél – még ha ki is mondja a lényeget –, azt elsodorják a nagyhangúak, és az igazság úgy sikkad el, mintha a vita eredetileg nem annak kiderí­tésére indult volna.

Nemrég a sorban haladó járművek előzésének problémájáról folyt diskurzus az interneten, és a vita stí­lusa ekkor is meglehetősen lehangoló volt. A vitázók egy része nem érezte szükségét annak, hogy a KRESZ nevű jogszabály rendelkezéseit érvei közé iktassa, másik része szükségét érezte ugyan, de arra már képtelen volt, hogy ezekből a szabályokból épkézláb következtetéseket vonjon le. Már az előzés fogalma sem volt világos többek számára, ők az álló járműoszlop melletti elhaladást is előzésnek tekintették (ami mint tudjuk, nem minősül előzésnek: ha valami áll, azt nem megelőzzük, hanem kikerüljük). A KRESZ szerint az előzés a következő: járművel az útesten azonos irányban haladó jármű melletti elhaladás. Párhuzamos közlekedés esetében a különböző forgalmi sávokban folyamatosan haladó járművek egymás melletti elhaladása nem minősül előzésnek.


Néhány napja aztán egy ismerősöm vetette fel ugyanezt a kérdést, mégpedig azért, mert véleménye szerint a járműsort balról előző járművön ülve – egészen pontosan a felvetett példában motorkerékpárt vezetve – lehetetlen meggyőződni arról, hogy a járműoszlop egyik elöl haladó tagja nem készül-e például éppen balra kanyarodni, vagy más olyan manővert végrehajtani, amivel veszélyhelyzetbe sodorja az előzés végrehajtóját. Akkor ugyanis egy motoros számára már kivitelezhetetlen a hatékony, egyútal biztonságos fékezés. Az ominózus internetes vitában valaki azzal érvelt, hogy a „sorelőzést a KRESZ tiltja”, következésképp, aki ilyen helyzetbe kerül, az vessen magára. Többen felvilágosí­tották az illetőt, hogy ez nem igaz, de arra már nem figyeltek fel, hogy a szerencsétlenül megfogalmazott mondat mellett az illető olyasmit is leí­rt, ami a vita lényegének szempontjából a legfontosabb volt. Mégpedig azt, hogy az előzés feltételeiről az előzést végrehajtónak minden egyes jármű esetén külön-külön kell meggyőződnie. Ha úgy tetszik: A „sorelőzés” nem más, mint járművek egyesével történő megelőzésének véletlenszerű füzére.

Akkor most hogy is van ez? Kezdjük az elején! Furcsa, de igaz: a KRESZ nem tekinti az előzés fogalmi elemének az irányváltoztatást, amiből az következik, hogyha valaki ugyanabban a forgalmi sávban irányváltoztatás nélkül elhalad egy másik jármű mellett, előzést hajt végre. Ha egy jármű a saját forgalmi sávjában haladva oldalirányú mozgást végez – akár egy kátyú kerül ki, akár elhalad egy másik jármű mellett –, az nem irányváltoztatás, de ez utóbbi mégis előzés. Az egy nyomon haladó jármű – a motorkerékpár is ilyen – ugyanazon a sávon belül haladva csak másik egy nyomon haladó jármű előzését hajthatja végre, de például személygépkocsiét már nem. Még akkor sem, ha a hely – vagyis a forgalmi sáv szélessége – ehhez elegendő lenne. Az előzés veszélye egyébként éppen abból a jellegzetességéből fakad, amely szigorúan véve nem is fogalmi eleme: ez pedig az irányváltoztatás.


Az irányváltoztatás az, ami a járművet másik járművek – vagy gyalogosok – által használt útestrészre viszi, és ezzel a járműveket és/vagy gyalogosokat az ütközés veszélyébe sodorhatja. Tulajdonképpen az irányváltoztatásban rejlő veszélyek azok, amelyek az előzési tilalmak, illetve feltételek megfogalmazását szükségessé tették. Az előzés feltételei úgy vannak megfogalmazva, hogy abból egyértelműen kiderül: azokat egy jármű előzésére találták ki. Ebből pedig az következik, hogy az előzés végrehajtója minden egyes általa megelőzött jármű esetén egyesével köteles meggyőződni arról, hogy az eredetileg szabályosan megkezdett előzés feltételei továbbra is fennállnak-e, és hogy időközben nem érkezett-e olyan úszakaszhoz (előzési tilalmak!) vagy olyan járműhöz, amely miatt az előzést már nem szabad végrehajtani.

A járműoszlop folyamatos előzése tehát kifejezetten nem tiltott, de annak veszélyessége folytán óriási figyelmet igényel. Első ránézésre talán nehezen elfogadhatónak hangzik, de igaz: éppen az előzéshez szükséges, a másik jármű tempójához viszonyí­tott többletsebesség miatt – ami nélkül ugye képtelenség lenne bárkit is megelőzni – van az, hogy az előzést végrehajtó nehezebben tud meggyőződni azokról a feltételekről, amelyek meglétét nem kellene ellenőriznie, ha nem hajtana végre előzést. Egyszerűen gyorsabb – és pontos – megfigyelésre, valamint gyors reagálásra van szükség ahhoz, hogy valaki nagy sebesség mellett is képes legyen a biztonságos előzésre.


Ami a cikk elején feltett kérdést illeti: ha egy járműoszlop elején haladó jármű már jelzi a bekanyarodási szándékot – és ennek végrehajtása érdekében szabályosan be is sorol –, és a motoros ekkor még több jármű távolságban halad mögötte, akkor a már előzésben lévő motorkerékpár vezetője nem hivatkozhat arra, hogy ő már ennek a járműnek az előzését is megkezdte. Előzni ugyanis egyszerre csak egy járművet lehet. Kétségtelen azonban, hogy egyrészt ilyen esetben a motoros számára többletinformációt kell hogy adjon az előzött járművek tempójának csökkenése, vagyis éreznie kell, hogy a besoroló jármű mögötti többi jármű lassul. Másrészt a balra kanyarodni szándékozó jármű vezetőjét terhelő – a visszapillantó tükörbe tekintéssel összefüggő – kötelezettség teljesí­tése esetén valószí­nű, hogy az ütközés nem jön létre, mert a balra kanyarodást a jármű vezetője nem hajtja végre mindaddig, amí­g a motoros mellette is el nem halad.

Azt azonban ne felejtsük el, hogy a motorkerékpár sebességének megí­télése ebben a pozí­cióban – vagyis a balra kanyarodás előtti tükörbe tekintés során – a legnehezebb, következésképp nagy a veszélye annak, hogy a másik jármű vezetője azért kanyarodik be mégis, mert úgy véli, hogy a két jármű közötti távolság még elegendő ennek konfliktusmentes végrehajtásához. (Folytatjuk)