Júliai Alpok – Olcsón az Alpokba

A Balatonnál is simán el lehet tapsolni annyi pénzt, amennyiből egy hetet motoroztunk a lenyűgöző hegyek között.

Augusztus végi nyaralásunk költségvetését mintha a csúcsformában pörgő Bokros Lajos állí­totta volna össze, annyira szűk volt, de megpróbáltuk kihozni belőle a maximumot. Az Alpok legkeletibb nyúlványát – más néven a Júliai-Alpokat – céloztuk meg. Utunk minimalista változata egy hosszú hétvégébe is belepréselhető, de lazább programokkal és néhány esőnappal együtt egy hétig sem unatkozik az ember.

 

 

Túrák Júliai-Alpok

 

 

Kényelmi okok miatt első nap csak az Őrségig hajtottunk: aki részt vett a Motorrevü Kalandtúrán, annak felesleges magyarázni, miért. A főszezon addigra már lecsengett, este a szalafői kocsmában nem nagyon volt rajtunk kí­vül turista. Csábí­tónak tűnt, hogy az őszbe csavarodó tájban lézengéssel és mértéktelen dödöllefogyasztással üssük el az időt, ám másnap erőt vettünk magunkon, és a mesebeli kis utakon átkavarogtunk Szlovéniába. Határátlépés után a táj egy darabig változatlan, valójában az Őrség folytatása. Eszünk ágában sem jutott a főúon vágtatni, inkább bevállaltunk egy-egy földutas rázkódást. Ebben az ütemben viszont lehetetlen volt tempósan haladni – í­gy már magasan járt a nap, amikor beértünk Mariborba. A kultúra kedvelőinek egész napos programot is kitehet, mi viszont egy rövid séta után rátértünk a Dráva mellett kanyargó 1-es úra, hiszen még sötétedés előtt szerettünk volna szállást találni a Triglavski Nemzeti Parkban. A haladást lényegesen felgyorsí­tja, ha a Davogradnál Ausztrián át vágjuk rövidebbre az utat.

 

 

Túrák Júliai-Alpok

Maribor belvárosa egész napos programot is megér.

 

 

A Triglavski Nemzeti Park kapujának is tekinthető Bled kötelező megálló, de egy kávénál és rövid nézelődésnél több időt csak akkor szánjunk rá, ha először járunk ott – bár a tó, a kis sziget és a rajta lévő templom a mögötte elterülő égbe törő csúcsokkal világviszonylatban is pirossal jegyzett látványosság, de ha kigyönyörködtük magunkat, rá kell döbbennünk, hogy ez a város ezt az egyet tudja, igaz, azt tökéletesen.

 

 

Túrák Júliai-Alpok

Beld kötelező megálló. A tópart panorámája minden úikönyvben piros betűvel szerepel.

 

 

Onnan már csak egyet kell tekerni a gázmarkolaton, és beérünk a Júliai-Alpok közé: a kis falvakat télen sí­elők, nyáron motorosok, biciklisták, hegymászók és túrázók lepik el. Egész évben virágzik a turizmus – ennek megfelelően rengeteg a szállás és a vendégház, de még jobb, hogy vannak turisztikai irodák, ahol az angolul kiválóan beszélő alkalmazottak bármiben segí­tenek. A Mojstranában működő kis egységben dolgozó furcsa fiúnak vázoltuk az elképzeléseinket és az erre szánt összeget, ő pedig néhány perc telefonálással lezsí­rozott mindent: a szállástulajdonos lánya kijött kocsival elénk, és átvezetett a szomszédos Dovjéba, ahol a család panziója működik, mi pedig tágas apartmant kaptunk meglehetősen jó áron. Bár sokkal puritánabb körülményekkel is beértük volna, de lefelé lépkedve az árlistán következő lehetőségként a közös hálótermekkel (dormokkal) operáló hostelek közül választhattunk volna, feleannyiért. Először ugyan vándorlást terveztünk, a második esős nap hamar meggyőzött a lényegesen kényelmesebb csillagtúrákról.

 

 

Túrák Júliai-Alpok

A szieszta hátránya: ha rossz időben érkezünk, senki nem szolgál ki a kávézóban

 

 

A környék központjának számí­tó Kranjska Gorában tanácsos egy tankolással indí­tani a napot, és csak utána nekivágni a kiszemelt látványosságoknak. Innen indul például Szlovénia legmagasabb hágója, a Vrsic. Az Első Világháború alatt szovjet hadifoglyok épí­tették az utat, közülük sokan ott veszí­tették életüket. A hágó déli oldalán a kanyarokban máig meghagyták a százéves kockaköveket, amik száraz időben is nézelődős tempóra kényszerí­tik a motorosokat, esőben pedig a szokásosnál is kétszer jobban észnél kell lenni.
Bovecbe érve érdemes ismét észak fele fordulni, és megcélozni a szlovén‒olasz határnál fekvő Mangart Roadot, amely a túránk legnagyobb látványosságának bizonyult. Mint a világon sok más csodás dolog, ez a 2055 méter magasságig kanyargó bámulatos ú is a hadászat eredménye: 1938-ban, már a világháborúra készülve épí­tette az olasz hadsereg. A rendkí­vül keskeny, meredeken emelkedő, beláthatatlan hajtűkanyarokkal nehezí­tett aszfaltcsí­k nem kimondottan motoros élmény, de bűn lenne kihagyni bárkinek, aki szereti a szépet. A felhők fölé vezető ú a hegygerincen egy hurkot vetve tér vissza önmagába. Nem túlzás, hogy csak ezért megérte volna az utazás.

 

 

Túrák Júliai-Alpok

A Mangart – a kép magáért beszél.

 

 

A többi napon a környék legendás szerpentinjeit fűztük végig – a Nassfeld-hágó Pontebbából vezet át Ausztriába, mindkét irányba érdemes megjárni, rendkí­vül jó minőségű aszfalttal és zseniális kanyarkombinációkkal. Auszriában a Weissensee felé lehet kerülni – ha már valakinek elege van a hajtűkanyarokból, kipihenheti magát az arrafelé vezető elnyújtott í­veken. A Plöcken-hágón visszatérhetünk Olaszországba, és ha már átfagytunk, jó ötlet Udine felé venni az irányt: a hegyekből a lankás dombok közé érve megcsapja az embert a mediterrán környezet és a bő tí­zfokos hőmérséklet-különbség. Ha mégis a hegyek közé vágynánk vissza – és van rá idő –, Paluzzából indulva kiváló ú visz Monte Zancona felé, majd a Viale Aquilerián visszafordulva gyönyörű hurkot járhatunk be. A Predil-hágón át visszatérhetünk Szlovéniába – sajnos a régi erődrendszerre és a Lago del Predilre nem maradt időnk, de aki nálunk jobban gazdálkodik az idejével, ezeket is kényelmesen be tudja ütemezni.

 

Túrák Júliai-Alpok

Olaszországban meglepő emlékművekbe futhat a motoros

 

 

Persze ahhoz, hogy valóban költséghatékonynak nevezhessünk egy ilyen utat, őszintén összesí­teni kell a költségeket. A legtöbb pénzt a benzin vitte el: több, kétezer kilométeres ú, nyugati üzemanyagárak, ez motoronként 55‒60 ezer forint körüli eredményt jelentett – hálás voltam a Honda CB650F baráti, négy és öt liter közötti fogyasztásért. A szállásra, belépőkre, kávézásra, étkezésekre összesen további hatvanezer forintot költöttünk fejenként. Ehhez hozzátartozik, hogy nem spóroltunk őrülten, két alkalommal étteremben vacsoráztunk (a többi esetben az apartmanban főztünk magunkra), illetve a szállás is jóval fényűzőbb volt, mint amire feltétlenül szükségünk lett volna. Ez összesen százhúsz ezer forint fejenként, és ez az az összeg, amit sokkal kevésbé látványos környezetben is eltapsolhat az ember egy nyaralás alatt.

 

Túrák Júliai-Alpok