Jakus Tamás virtuáldesigner

Tudják, miből készült például nyitóképünk motorja? Mielőtt azt mondanák, hogy valami Harley-ből, vagy azt, hogy hengerelt alumí­niumlemezből, esetleg laminált szövetszálakból, eláruljuk: egyikből sem. Nyitóképünk motorja pixelekből készült, tárolásához pedig nem garázs kell, hanem merevlemez vagy flashmemória. Cikkünk motorjai ugyanis a valóságban nem léteznek. Mindannyian virtuális alkotások, tervezőjük és épí­tőjük pedig nem más, mint egy győri fiatalember, Jakus Tamás. Jól jegyezzék meg a nevét. Fognak még hallani róla – legalábbis, reméljük.

Édesapja autószerelőnek szánta. Édesanyja művésznek – ha fia is úgy gondolja. Hogy ez valóra válhasson, az édesanya egy Győr környéki kis faluból hetente vitte fiát a győri Kovács Margit Művészeti Szakközépiskola rajzszakkörébe. Tamás, aki akkoriban még csak Tomi volt, megszállottan rajzolta a lovakat, egyiket a másik után. Aztán a lókorszaknak vége szakadt, és jött az autók korszaka, az egyre tökéletesebb autóké. Eleinte a pontos másolásra törekedett, majd újságokból kivágott részletek variálásával kezdett új formákat komponálni. Nyolcadik után mi sem volt természetesebb számára, mint beadni felvételi kérelmét a Kovács Margit Szakközépiskola grafikai szakára. A sikeres felvételi után csodálatos évek következtek, a serdülő srác előtt kinyí­lt a világ, tanult és tanult, folyamatosan tökéletesí­tette rajztudását. Nagyon komolyan vette a dolgát. Érettségi után az Iparművészeti Egyetem mellett pár egyéb művészeti főiskolára is jelentkezett, végül a Szombathelyi Tanárképző Főiskola rajz és művelődésszervező szakára nyert felvételt. Nem a tanári pálya érdekelte – sőt, taní­tani határozottan nem akart –, hanem a rajz és a grafika. A főiskolán tovább tökéletesí­tette szakmai készségeit.

 

 

Katonaidejét polgári szolgálatosként egy művelődési központban töltötte, ahol a rendkí­vül felelősségteljes székpakoló mindenes feladatkörét szánták neki. Egészen addig, amí­g észre nem vette, hogy a háznak még logója sincs, és meg nem kérdezte, hogy ne tervezzen-e egyet. A székpakoló mindenes posztja abban a pillanatban üresedett meg, amikor főnöke meglátta az elkészí­tett logótervet. A székek attól kezdve gazdátlanul ácsorogtak, ahová éppen tolták őket, Tamás ugyanis már a művelődési központ programjainak plakátjait tervezte.

 

 

Emellett pedig továbbra is autókat álmodott, immáron a kezdeti Photoshopok valamelyikével. A program valósággal felszabadí­totta, kiteljesí­tette őt, többé nem állt semmi az újába annak, hogy a fantáziájában élő formákat megjelení­thesse. Ezek a formák pedig egyre merészebb és egyre tökéletesebb autók voltak. Versenyautók, roadsterek, kabriók. ílmodott, fantáziált, tervezett hajnalokig megszállottan. Rábukkant egy virtuális autótuninggal foglalkozó oldalra, ahová elkezdte feltölteni munkáit. Izgatottan várta az értékeléseket, visszajelzéseket, amelyek alapján tovább tökéletesí­tette a terveket. Az első magyar virtuálistuning-bajnokságot fölényesen nyerte, a következő évben pedig nem kisebb cí­met zsebelt be háromfős csapatával, mint a virtuálistuning-világbajnoki cí­met.

 

Aztán egyszer csak bekövetkezett az elkerülhetetlen. Megcsörrent a telefonja. A hí­vó fél megkérdezte, hogy mit szólna ahhoz, ha az egyik autótervét megépí­tenék.

 

###

 

Fordulópont? Beérett a munka és tehetség gyümölcse? Vajon egy mecénás, egy befektető hí­vta? A történet sajnos nem egy olasz vagy német stúdióban, nem az Audinál vagy a Mercedesnél folytatódott, nem is a Lamborghininél. Tamás életében balkáni fordulat állott be. A hí­vó fél ugyanis egy magyar szerencsevadász volt, és a sztori is ennek megfelelően folytatódott. A hí­vó fél hol előkerült, hol hónapokra eltűnt, majd egy másik hang jelentkezett, az előző partnere. Aztán a partnerek természetesen összevesztek, de honlapjukon mégis megjelent egy Tamás tervei alapján készült eladó kaszni. Tamás beleegyezése nélkül…

 

A következő telefonáló Kazahsztánból hí­vta Tamást, és közölte, hogy ő megvette a kasznit, és annak alapján elkezdené egy elektromos autó gyártását – ami jelenleg állí­tólag éppen folyik. Erről egy műsorában a kazah televí­zió is beszámolt.

 

 

És Tamás továbbra sem látott egyetlen fillért sem, igaz, a kazah férfi legalább nyilatkozatai során rendszeresen megemlí­ti a magyar tervezőt.

 

Biztosan feltűnt már Olvasóinknak, hogy a történetből eddig fájó módon hiányzik a motorkerékpár. Nyugodjanak meg, kedves Olvasók, a fordulat hamarosan bekövetkezik. Pontosan akkor, amikor Tamást egy rejtélyes ismeretlen ismét felhí­vja, és megkéri egy motorkerékpár látványtervének elkészí­tésére.

 

 

Tamást eddig a pontig teljesen hidegen hagyták a motorok, nem látott bennük semmi különöset. A felkérés azonban megindí­tott benne valamit. Elkezdte tanulmányozni azt a világot, ami mindannyiunk életét kitölti, vagyis az életre szóló szerelem, a motorok világát. Hamarosan ráérzett az í­zére, olyannyira, hogy bár motoros jogosí­tványa sincs, már egy maga tervezte café racerről álmodozik, amely már nem egy merevlemezen, hanem teljes fizikai, benzinszagú valójában a garázsában parkol.

 

Tamást elsősorban a naked bike-ok és a café racerek ihlették meg. Szereti a régi, időtlen formákat, és úgy véli, hogy egy klasszikus motorkerékpár formája soha nem évül el, soha nem válik ódivatúvá. Előszeretettel játszik el a gondolattal, hogy a nagy történelmi autógyártók vajon milyen motorformákkal álltak volna elő, ha motorokat is gyártottak volna. Szí­vesen képzeli magát olyan autótervező teamekbe, amelyeknek az a feladatuk, hogy autóik mellett hasonló formavilágú motorkerékpárokat is rajzoljanak meg.

 

 

Munkái magukért beszélnek. Kérdés, hogy története képes lesz-e mesés fordulatot venni, képes lesz-e szakí­tani a balkáni sorsvonallal. Lesz-e sikeres, hí­res, elismert tervező belőle? Eljut-e oda valaha, hogy nem szerencsevadászok, hanem profi teamek pötyögik be telefonszámát készülékeikbe?

 

Tamás élete azért eddig is meseszerűen alakult. Mint emlékeznek, a tanárképző főiskola ellenére sem akart taní­tani. Egészen addig, mí­g meg nem tudta, hogy gyermekkora rajzszakkörének, majd középiskolai tanulmányainak otthona tanárt keres. Jakus Tamás ma a Kovács Margit Művészeti Szakközépiskola lelkes és odaadó tanára, és osztályfőnök. Éjjelente pedig továbbra is autókat és motorokat tervez. Hogy kinek és minek? Reméljük, előbb-utóbb megtudja ország-világ.