Interjú: Nagy Viktor vízilabdázóval

Még az új időszámítás kezdete, a koronavírus-járvány megjelenése előtt történt. COVID előtt 1-ben, vagyis 2019-ben. Kaptunk egy mailt, amelyben egy bizonyos Nagy Viktor kipróbálásra kínálta cégük két, hosszan tartó fertőtlenítésre alkalmas termékét. A mail arról is említést tett, hogy a termékek szagtalanításra is alkalmasak.

Szagtalanítás… erre felkaptam a fejem. Változó intenzitással ugyan, de a mai napig sportolok, ami esetemben egyet jelent két edzés között az erkélyre száműzött mezekkel, edzőcipőkkel, fejvédővel, bokszkesztyűkkel is. A trikót, a mezt, a zoknit ugyan lehet(ne) edzésről edzésre is kimosni, de valljuk be, ez nem túl életszerű. A nagyobb probléma az, hogy a cipő meg a kesztyűk ugye nem moshatók, így meg kell békélnünk vele, hogy büdös sportcuccok között morzsolgatjuk napjainkat. Fiatalon minden más volt. Az ember nem békélt meg, mert nem élhetett nagy álmok nélkül.

Emlékszem, a Testnevelési Főiskola fiúkollégiumában zajló pezsgő szellemi (és testi) életre, mámorosan kerestük a kihívásokat azzal a meggyőződéssel, hogy megváltoztathatjuk a világot. Egy rakás lelkes, tiszta (néha véreres) szemű fiatalember kísérletezett, hogy hogyan lehet mosás nélkül fél évig használni egy sportmezt, egy gatyát, egy melegítőt, hetekig egy sportzoknit. Mint sok zseniális találmánynak, ennek is pofonegyszerű volt az alapelve. Az izzadt göncöt az ember kitette a radiátorra. Sajnos az eljárás nem bizonyult tökéletesnek, így a nem mosható sportcuccok – cipők, kesztyűk, fejvédők – deodorálása máig a tudomány egyik legnagyobb fejtörése. A kapott csomag ígérete azonban lángra lobbantotta a remény szikráját. Talán mégis létezhet szagtalan sportcucc. Remegő kézzel bontottam ki a csomagot – a spray használat előtt felrázandó − és belesprickoltam a sokszor elázott, évek óta hordott motoros csizmámba. Másnap reggel óvatosan beledugtam az orrom és megdöbbentem. Semmi szag.

2019 végét írtunk. Akkor még nem hordozott baljós jelentést, ha az ember nem érzett szagokat. Következett az edzőcipő, a bokszkesztyű, a motoros kesztyűm, sőt egy sisakbélést is befújtam vele (tudom, azt lehet mosni). Minden szagtalan lett. Döbbent csend után a felismerés… ez olyan, mint az Élet vize, a Bölcsek köve, vagy a… a hajhullás ellenszere! Ezer éve keresi az emberiség. Ezzel az emberrel beszélnem kell! Nagy Viktor… hmmm, viszonylag gyakori név, így hívják a vá logatott vízilabdacsapat kapusát is, na, ez nem ő lesz, az biztos. Felhívtam, bemutatkoztunk, én nagyon viccesen megkérdeztem, hogy ő-e a válogatott csapat kapusa. Ő volt… Nagy Viktor, világ- és Európa-bajnok. És mostantól az emberiség, a sportolók, a motorosok jótevője, de minimum szagtalanítója.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2021/02 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.

Fotó: Nagy viktor