Interjú: Nagy Viktor vizilabdázóval

Még az új időszámítás kezdete, a koronavírus-járvány megjelenése előtt történt. COVID előtt 1-ben, vagyis 2019-ben. Kaptunk egy mailt, amelyben egy bizonyos Nagy Viktor kipróbálásra kínálta cégük két, hosszan tartó fertőtlenítésre alkalmas termékét. A mail arról is említést tett, hogy a termékek szagtalanításra is alkalmasak.

Szagtalanítás… erre felkaptam a fejem. Változó intenzitással ugyan, de a mai napig sportolok, ami esetemben egyet jelent két edzés között az erkélyre száműzött mezekkel, edzőcipőkkel, fejvédővel, bokszkesztyűkkel is. A trikót, a mezt, a zoknit ugyan lehet(ne) edzésről edzésre is kimosni, de valljuk be, ez nem túl életszerű. A nagyobb probléma az, hogy a cipő meg a kesztyűk ugye nem moshatók, így meg kell békélnünk vele, hogy büdös sportcuccok között morzsolgatjuk napjainkat. Fiatalon minden más volt. Az ember nem békélt meg, mert nem élhetett nagy álmok nélkül. Emlékszem, a Testnevelési Főiskola fiúkollégiumában zajló pezsgő szellemi (és testi) életre, mámorosan kerestük a kihívásokat azzal a meggyőződéssel, hogy megváltoztathatjuk a világot.

Egy rakás lelkes, tiszta (néha véreres) szemű fiatalember kísérletezett, hogy hogyan lehet mosás nélkül fél évig használni egy sportmezt, egy gatyát, egy melegítőt, hetekig egy sportzoknit. Mint sok zseniális találmánynak, ennek is pofonegyszerű volt az alapelve. Az izzadt göncöt az ember kitette a radiátorra. Sajnos az eljárás nem bizonyult tökéletesnek, így a nem mosható sportcuccok – cipők, kesztyűk, fejvédők – deodorálása máig a tudomány egyik legnagyobb fejtörése. A kapott csomag ígérete azonban lángra lobbantotta a remény szikráját. Talán mégis létezhet szagtalan sportcucc. Remegő kézzel bontottam ki a csomagot – a spray használat előtt felrázandó − és belesprickoltam a sokszor elázott, évek óta hordott motoros csizmámba. Másnap reggel óvatosan beledugtam az orrom és megdöbbentem. Semmi szag. 2019 végét írtunk.

Akkor még nem hordozott baljós jelentést, ha az ember nem érzett szagokat. Következett az edzőcipő, a bokszkesztyű, a motoros kesztyűm, sőt egy sisakbélést is befújtam vele (tudom, azt lehet mosni). Minden szagtalan lett. Döbbent csend után a felismerés… ez olyan, mint az Élet vize, a Bölcsek köve, vagy a… a hajhullás ellenszere! Ezer éve keresi az emberiség. Ezzel az emberrel beszélnem kell! Nagy Viktor… hmmm, viszonylag gyakori név, így hívják a vá logatott vízilabdacsapat kapusát is, na, ez nem ő lesz, az biztos. Felhívtam, bemutatkoztunk, én nagyon viccesen megkérdeztem, hogy ő-e a válogatott csapat kapusa. Ő volt… Nagy Viktor, világ- és Európa-bajnok. És mostantól az emberiség, a sportolók, a motorosok jótevője, de minimum szagtalanítója. Aztán megtudtuk, hogy motorozik is. Tehát közülünk való. A szerről, amely az Immunetec nevet viseli, röviden írtunk is a Motorrevü 2019/12-es jubileumi számában.

Már a 2019-es beszélgetésünk során kiderült, hogy Viktor a hosszan tartó fertőtlenítő hatást tartja találmányuk legfontosabb tulajdonságának, és nem annyira a szagtalanító képességet, aztán jött 2020 és jött a COVID, megváltoztak a preferenciák. Nem a szagtalanítás lett a fontos. Kíváncsiak lettünk, hogy az elmúlt mozgalmas év alatt mi történt Nagy Viktorék szagtalanító, de mindenekelőtt fertőtlenítő találmányával.

MR: − Viktor, hivatásos sportoló létedre hogy keveredtél bele ebbe a históriába?

Nagy Viktor: − Világ életemben nyitott szemmel jártam. Kerestem a lehetőségeket, már az általánosban is állandóan csencseltem. Nem egyszer anyu Quelle magazinjához csomagolt bizsukkal üzleteltem. Mára azt is felismertem, hogy a sportkarrierem után is meg kell majd élnem valamiből. Családos ember vagyok, egy nyolc- és egy tízéves gyermek apja, felelősséggel tartozom értük. Tudom, hogy egy sportkarriernek bármelyik pillanatban véget vethet egy sérülés, és akkor hogyan tovább? Arra törekszem, hogy ha a sportnak vége, legyen egy következő epizódja az életemnek, így már évekkel ezelőtt létrehoztunk egy sportfelszerelést gyártó céget, az ALVIC-et. Aztán 2017 körül megismerkedtem Róth Gáborral, akinek az idő tájt volt egy találmánya – igazság szerint állandóan van valami agyszüleménye –, egy higiéniás termék, egy hosszan ható kézfertőtlenítő. 2017-et írtunk, a COVID-nak még híre sem volt akkoriban.

Róth Gábor

Gábornak amúgy sok jó ötlete volt. Kitalált valamit, megkereste hozzá a szakembereket, akikkel megvalósította az elképzeléseit. Szóval, akkoriban éppen ezen a kézvédő krémen dolgoztak. A termék már megvolt, de hiányzott hozzá a menedzselés, elakadt a dolog. Pár helyen már árulták, kisebb csoportok ajánlgatták egymásnak, de nem volt igazán ismert. Megláttam benne a lehetőséget, mondtam Gábornak, hogy ebben a krémben ennél sokkal több van. Szép csomagolást, eladható dizájnt kell neki tervezni, be kell vizsgáltatni, engedélyeztetni kell. Brandet kell csinálni belőle.

− Nagyokat álmodó típus vagy?

− Én nagyon. Nagyokat álmodom, nagyban gondolkodom. De a sportban azt is megtanultam, hogy álmodjunk nagyot, de koncentráljunk a soron következő lépésre. Egy torna elején, ahogy haladunk meccsről meccsre, nem az foglalkoztat, hogy mi lesz a döntőben, hanem az, hogy mi lesz a következő meccsen. Hogy nem az arany a cél? Dehogynem, de oda el is kell jutni. Eszerint láttunk neki a közös munkának. Terveztettünk logót és pofás megjelenést, elindítottuk a termékek bevizsgálását a Nemzeti Népegészségügyi Központnál, amikor megkaptuk a forgalomba hozatali engedélyt, tesztcsomagokat küldtünk szerteszét, aztán leszerződtünk egy nagy patikahálózattal. Egyre több helyen kezdték használni az Immunetec termékeket. Sok területen sikeresnek bizonyultak. Az NNK például iskolaszekrények kilincsén, játszótéri mászókákon, babahintán vizsgálta a hatását, minden esetben igazolták a gombák, baktériumok és egyes vírusok elleni hosszú távú hatékonyságát. A kezdeti egyetlen termékből, a kézvédő krémből mára egész termékcsalád nőtt ki, alkalmazható az emberi bőrre, textíliákra, fémekre, műanyagokra, kemény, puha és rugalmas felszínekre. Sok helyen hatékony, ahol gombák, baktériumok, vírusok okoznak problémát.

− Ha mindez igaz, akkor ez most bomba üzletnek tűnik. Mi a helyzet a COVID elleni hatékonysággal?

− Mostanában folyik a bevizsgálása.

− Akkor én most nem sütném el a nem túl jó viccet arról, hogy ki indíthatta el a járványt…

− Köszönöm. Hallottam már éppen elég ilyesfajta poénkodást. Nem szeretek viccelni a járvánnyal. Nem a COVID-ra építettük a céget. Mint mondtam, 2017-ben kezdtük a munkát. Tény, hogy most nagy szükség van a fertőtlenítőkre, pláne egy olyanra, ami hosszan tartó hatású. Csak egy példa: egy nagy küldeménykézbesítő cég is a megrendelőink közé tartozik. A cég korábban gumikesztyűt, fertőtlenítőt és bőrápolót is adott a munkatársainak, a mi kézkrémünkkel mindhárom kiváltható volt. Ráadásul kifejezetten környezetbarát módon, mert nem kellett a munkatársaknak naponta több pár gumikesztyűt kidobniuk. Ugyanakkor az is tény, hogy a járvány nagyon beindította a céget. Amikor először beszéltünk, akkor egy parányi irodánk volt és ketten dolgoztunk Gáborral, nem egyszer barátokkal dobozoltuk a szállítmányokat egy garázsban. Ma van egy budapesti irodánk, egy szolnoki telephelyünk és tíz fő dolgozik a cégnél.

− 2017-ben Európában még a kutyát nem érdekelt egy kézfertőtlenítő. Miért gondoltad, hogy van benne lehetőség?

− A saját életemből. Állandóan utazunk a csapattal, közben összefogdos az ember mindenfélét, a világ minden részén a legkülönbözőbb repülőtereken. Azt hiszem, nem vagyok tisztaságmániás, de olyankor hiányzik a kézmosás. Gyakran nincs rá lehetőség. A termék viszont pont ilyen helyzetekben jó, bekened vele a kezed és a következő kézmosásig fertőtlenít.

− Szóval betalált a vonaladba. Ja, ha már Motorrevü… Mi a helyzet veled és a motorozással?

− Gyermekkorom óta imádom, de sohasem engedték. Amikor végre önállósodtam, 20 éves koromban vettem egy robogót, azzal intéztem a dolgaimat. Óriási szabadságot adott. Nagyon élveztem, de közben egyfolytában egy nagy motorra vágytam. Ha szembejött egy motoros, intettem neki, ha visszaintett, oda voltam tőle, hogy húúú, visszaintett. Egy 300-as Scarabeóig jutottam, aztán az olimpia előtt letettem, mert nem akartam kockáztatni. De nem olyan régen beteljesült a nagy vágyam, vettem egy Yamaha XT660Z Ténérét. Közel kétméteres vagyok, sokkal kényelmesebb, komolyabb motor, mint a Scarabeo volt. Sokkal jobban kíméli a derekamat is. Leginkább egyedül járok vele, pedig régebben motoroztam a párommal is. Van, aki szerint a motorozással kísértem sorsot. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha az ember tudatosan motorozik, vigyáz, akkor elfogadható szintre lehet csökkenteni a kockázatot. Nem a sebesség érdekel, hanem a szabadság, az időbeni, térbeni függetlenség. A kedvenc városom Barcelona. Jó csapatai vannak, sokat játszottunk ott, robogóztam is a városban. Imádom az ottani robogós-motoros kultúrát, mert nagyon élhetővé teszi a várost.

− Hogy kerültünk mi, a Motorrevü a képbe?

− Mint mondtam, mindig is érdekelt a motorozás, de sokáig nem motorozhattam, pótcselekvésként rengeteget bújtam a Motorrevüt. Úgy is mondhatnám, hogy amíg nem tehettem meg személyesen, addig éveken keresztül veletek, rajtatok keresztül motoroztam, ahogy olvastam a teszteket, a leírásokat, a kalandokat. Ott vagytok a fejemben. Tetszik a stílusotok, a hozzáállásotok a motorozáshoz. Említettem Barcelonát és az ottani motoros életet. Nagyon drukkolok, hogy valami hasonló alakuljon ki itthon is. Adjunk teret a motorosoknak! Az mindenkinek jó lesz. És ti is ezen vagytok.

Fotó: Nagy viktor