Honda VFR800F – Legselymesebb V4 álmok válnak valóra

Egy év vagy 10 év? – a VFR-nél ez nem számí­t. Aki megveszi, hosszú távra tervez, és eszébe sincs eladni. Becslések szerint jelenleg 75 000 fut Európában, köztük nem kevés 20 év feletti példány is.

Még létezik az erős VFR-rajongótábor. Rájuk gondolt a Honda, amikor 12 évvel a legutóbbi komolyabb modellfrissí­tés után bemutatta az alaposan áttervezett VFR800F-et. Nem kapkodták el. Képes lesz rá, hogy legendás elődei nyomdokaiba lépjen? Vagy túl nagy elvárás nehezedik rá? Ezekkel a kérdésekkel érkeztünk Alicantéba, az első tesztre.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

A változtatások messze túlmutatnak a külsőségeken. Lényegében a fővázon és a motoron kí­vül minden megújult 2014-re. A stí­lus ezútal sokkal inkább retró, körbesétálva az új VFR-t egyértelműen felfedezhetjük a kilencvenes évekből származó verzió vonásait, amelyet általánosan a legszebb VFR-nek tartanak. Elegáns, kiegyensúlyozott burkolata alatt a ví­zhűtő immár nem oldalt, hanem elöl kapott helyet, ezzel is segí­tve a 4 cm-rel keskenyebb kialakí­tást. A négy helyett két fényszóró – amely a Honda X sémáját viszi tovább – nyí­ltan sportos arcot ad a motornak. A japán gyártó most első alkalommal elöl is, hátul is LED-es technikát használ a világí­tásra.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

A karosszéria minden eleme átkozottul pontosan illeszkedik, a hézagok hajszálvékonyak és tökéletesen egyenletesek. A gyári markolatfűtések rendszerint épp úgy néznek ki, mint az utólag beépí­tett darabok. De nem úgy a VFR-nél. Elég a műszerfalra pillantanunk, ha tudni szeretnénk, hogy öt fokozata közül éppen milyen erősségre van kapcsolva a fűtés. A műszerfal a szokásos digitális, közepén analóg fordulatszámmérővel.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

Az LCD kijelzők megszokott, szürke alapon fekete digitjei helyett azonban itt fekete (sötétben sötétkék) háttéren világí­tanak a szürke számok. A különbség aprócska, de mégis az a benyomásunk tőle, hogy ez is különleges. A VFR okos indexeket is kapott. Az ABS jeladóinak segí­tségével érzékeli bekanyarodáskor a kerekek közötti sebességkülönbséget. Ha ez megszűnik, kikapcsol. Kis differencia – pl. egy sávváltás az autópályán – esetén 7 mp után alszik ki, 50 km/h-s tempó alatt pedig 120 m megtétele után.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

###

 

Esztétikailag a legnagyobb veszteség a kipufogó. Az ülés alatt kivezetett 4-2-1-2 rendszer helyett egy, oldalra szerelt dobban végződik, amely sajnos takarja az egykarú felfüggesztés gyönyörű, aranyszí­nű kerekét. Viszont a rövidebb kipufogócsöveknek köszönhetően 5 kilóval könnyebb lett. Ha már a tömegcsökkentésnél tartunk, akkor meg kell emlí­teni azt a mí­nusz két kilót is, amit a segédváz átalakí­tásával – masszí­v acél helyett mostantól alumí­niumöntvényből készül – faragtak le.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

Vadonatúj a futómű is: a hagyományos első villa immár 43 mm-es, melynek kifejezetten minőségi megjelenést ad a feketére eloxált villaszár. Hátul az egykarú lengővilla mereví­tőt kapott, a Pro-Link rugóstag előfeszí­tése kézi tekerőgombbal állí­tható, amit elegánsan a bal oldali utaslábtartó mellé rejtettek el.
Változott kissé az üléspozí­ció, előre terhelt, de nem túlzottan. Az elődmodellel összehasonlí­tva a kormányvégek 13 mm-rel magasabbra és 6,5 mm-rel közelebb kerültek a pilótához, ezzel csökkent a csuklók terhelése. A VFR most először állí­tható ülésmagassággal érkezik, igaz, ehhez szerszám kell. A 809 mm-es alapbeállí­tás a motorosok zömének megfelelő, még az én 162 centimmel sem éreztem magasnak, azonban í­gy a megemelt ülés és a burkolat közötti távolság nem túl szép. Az alacsony pozí­ciót (789 mm) választva mindkét lábammal határozottan értem a földre, mí­g a legtöbb tesztpilótának garantált a telitalpas talajkapcsolat.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

Az indí­tás után még azt is jóleső borzongás tölti el, aki semmilyen VFR-emléket nem hordoz lelke bugyraiban. Az alapjárat reménykeltő duruzsolásából pedig ellenállhatatlan üvöltés lesz, amint hengerenként mind a négy szelep munkába áll. A VTEC-es VFR-ek korai változatát bőven illették kritikával, mivel bosszantó volt a lépcső a két üzemmód között. A 2006-os modellfrissí­tés orvosolta ugyan ezt a hibát, de a Honda mérnökei a vezérlés és az ECU módosí­tásával tovább finomí­tottak rajta. A csökönyös átmenet a két- és négyszelepes üzemmód között nyomtalanul eltűnt.

Annyira zökkenőmentes a váltás, hogy igazából csak a hang változásából vesszük észre, meg abból, hogy megújult lelkesedéssel szalad felfelé a fordulatszámmérő mutatója egészen 12 000-ig. Ami eddig a rákfenéje volt, az most a legnagyobb élmény. A gyári adat szerint 5,15 l/100 km az átlagfogyasztás, a teszt során a kijelző inkább 7,2-t mutatott. A Honda most először kí­nál motorjához kiegészí­tőként gyorsváltót. Remek érzés, ahogy a fojtószelepet tágra nyitva kuplung nélkül pakoljuk fel a sebességeket. Főként a hanghatás teszi szórakoztatóvá, ahogy a VTEC üvöltését a szinte azonnali váltásokkal egy-egy pillanatra megszakí­tjuk – totális versenypályaélményt ad. Csak a hirtelen érkező szűk visszafordí­tónál kell észnél lenni, hogy mégsem a versenypályán vagyunk.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

 

Nem mintha a kacskaringós spanyol utakkal nem tudna eminens módjára megbirkózni. Kanyarokban tipikus VFR-ként viselkedik. Első benyomása az az embernek, hogy kicsit hosszú, de ez csak egy pillanat. Nem igényel komolyabb erőfeszí­tést bedönteni, miközben nagyon pontos, és legfőképp stabil marad. Újak az elöl radiális négydugattyús fékek, amelyekhez természetesen jár az ABS, de az első és a hátsó nincs összekapcsolva, mint a múltban. Erős és precí­z, de nem túl agresszí­v. Az elektronikus vezetést segí­tő berendezések az ABS-ben nem merülnek ki, felszerelték kipörgésgátlóval is, mely a Hondán a többi gyártótól kicsit eltérően működik. Egyrészt finoman beavatkozik a fojtószelep munkájába, másrészt késlelteti a gyújtást, ahelyett, hogy azt drasztikusan elvenné.

 

Motorok Honda VFR800F (2014)

 

 

3 380 000 Ft-os ára nem csekély, de figyelembe véve a bőséges alapfelszereltséget, a kipörgés gátlót, a fűtött markolatokat, a középállványt és a kiváló minőséget, amelyet a tankon látható kerek Honda-embléma is jelez (ez csak a japán gyártó csúcsmodelljeire kerülhet fel), már nem is olyan vészes.