Honda GL 1800 Gold Wing – Uramisten

Ahogy a legnagyobb klasszikusok mindig képesek önmaguk túlszárnyalására, úgy a Gold Wing is.


Mint minden folyamatban, a GL történetében is a stagnálás már visszalépést jelent, igazi elõrehaladás csak a fejlõdésben mutatható ki. Márpedig az évek múlásával a Gold Wing egyre fejlõdött, és minden szempontból nagyobb lett. Az egyedülálló bokszermotor a kezdetektõl az utolsó 1500-as – immár 13 éves – változatig két plusz hengert szedett fel, és mintegy 50 százalékkal növelte lökettérfogatát, a felszereltség listája pedig immár a luxusautókéhoz mérhetõ.

A GL 1800 megjelenése tulajdonképpen logikus lépésnek tekinthetõ, de felvetõdik a kérdés: ez az ú egyenesen a Honda-személygépkocsi diví­zióba vezet? A kérdés megválaszolásához elegendõ egyetlen pillantást vetnünk az új Gold Wing fejlõdéstörténetére. 13 évvel a túracirkáló utolsó átfogó megreformálása után az új követelményeket röviden és tömören fogalmazták meg: az utazási kényelmet megõrizni, minden mást érezhetõen javí­tani! És mivel a „minden más” alatt fõképpen a menetdinamika értendõ, ezért a feladat elvégzésével nem kisebb személyiséget bí­ztak meg mint Masanori Aokit, aki más sikeres Honda „túramodellek” vezetõ tervezõje is volt. Nevéhez fûzõdik többek között a sikeres NSR 250 R, a CBR 400 RR, és a CBR 600 F tí­pusok megalkotása.

Hogy ez a fáradságos munka meghozta-e gyümölcsét, azt az elsõ találkozás alkalmával a sváb hegyek között próbálhattuk ki. Nem tévedés: hegyek között,  tél közepén, rettenetes hidegben. De miért pont itt? Azért, mert úgy fest, hogy az új Gold Wing még az európai importõröket is nagy koncepcionális gondok elé állí­totta. Még egyetlen példány sem került hozzájuk az Intermot óta, és még azt sem tudták eddig eldönteni, hogy a Honda Hungary fogja-e forgalmazni egyáltalán. (Pedig értesüléseink szerint nem kis érdeklõdés mutatkozik iránta.) így maradt az a barátságos szürkeimportõr Németországban, aki elhozott Amerikából egy konténerre való 1800-ast, és készségesen rendelkezésünkre bocsátott egy szép sötétkék példányt.

Hideg ide, hideg oda, a hat hengerre elosztott 1832 cm3 bokszerre jellemzõ mély dörmögéssel fogad. Nem vitás, ez a hang még harmincfokos melegben is libabõrössé tenné az ember hátát. Sokkal inkább emlékeztet egy V8-as morajlására, mint egy derék hathengeres zuffenhauseni bokszermotorra.

Ez a benyomás csak kiöblösödik az elsõ méterek megtétele után. Ez a Gold Wing nem egyszerûen kigurul az udvarból, inkább méltóságteljesen kihömpölyög, és már elsõ sebességben tisztáz minden nyitott kérdést. Amí­g a pilóta magától értetõdõ természetességgel keresgél a központi fûtés szabályozó gombjai között, addig a motor éppily magától értetõdõ természetességgel sorol be a forgalomba, és halad könnyedén. El lehet feledkezni a súlyáról, a méreteirõl, el lehet felejteni minden elõí­téletet és kétséget – ami marad, az a motorozás tiszta öröme. Az új Gold Wing minden eddig megszerzett jó tulajdonságát és elõnyét megtartotta, és hála Aoki úr tevékenységének, sokat javult mindazon területeken, amelyeket a Gold Wing neuralgikus pontjainak tartottak.

Ilyen például a futómû. Az új alumí­nium hí­dváz és az immár 45 mm-esre vastagodott villaszárak gondoskodnak a pontos kormányozhatóságról, és aluöntvénybõl készült egykarú lengõvilla biztosí­tja azt a stabilitást, ami megannyiszor szerepelt az egyszeri Gold Wing-tulajdonos visszatérõ álmaiban. A gyors autópályaszakaszokon, ahol a régi könyörgött, és a húzós kanyarokban, ahol a korábbi nyöszörgött, ez az új nyugodt marad és csendes, stabilan és bizalomgerjesztõen viselkedik. Az elsõ bizonytalanságot jóval a 200 km/h-s tempó fölött mutatja, ami messze túl van azon a határon, amit tapasztalt túrázók önkorlátozó bölcsességgel helyesebbnek vélnek nem meghaladni.

Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az új GL 1800-as arra is alkalmas, hogy ezt a határt még jócskán kijjebb tolja, ugyanis a menetstabilitásra bizalomgerjesztõen ható intézkedések remek mixtúrát eredményeznek. A rugózás kényelmesebb lett és több visszajelzést közvetí­t mint eddig, az ABS-szel ellátott fékek szintén jobbak és harapósabbak elõdeiknél. A vastagabb hátsó kerék ellenére (180/60 HR, 160/80 H 16 helyett) egyértelmû nyereségként könyvelhetõ el a szinte már hihetetlen fokú kezesség. Nehéz elhinni, hogy az elí´dhöz képest mindössze körülbelül 1,1 kilóval csökkentett súly és néhány, a futómûgeometrián eszközölt jelentéktelen módosí­tás ilyen hatalmas változásokat eredményezhet.

A motor ereje is meggyõzõ, 118 lóerõt teljesí­t, azaz 20 lóerõvel többet, mint az 1500-as. Fontos még megjegyezni, hogy a motor nyomatéka is jelentõsen növekedett. Most 167 newtonmétert produkál az eddigi 147 helyett, mégpedig pontosan ugyanazon a 4000-es fordulatszámon, mint elõdje. Ez az erõforrás remekül paszszol ehhez a motorhoz: olyan könnyedséggel mozgatja, mintha csak egy kerékpár lenne. Az új Gold Wing olyan könnyedén indul meg alacsony fordulatszámokról, mint amilyen könnyedén kezelhetõ, í­gy a GL 1800-as olyan élményeket kí­nál, amellyekkel még a legelszántabb 1500-as hí­võket is könnyedén kí­sértésbe viszi.


A felszereltsége pedig? Tempomat, rádió és CD-lejátszó, multifunkciós kijelzõ, távirányí­tású központi zár, menet közben állí­tható rugózás, két szabályozott katalizátor, hátrameneti sebesség: minden ami szem-szájnak ingere.

Talán csak egy kisegí­tõmotor hiányzik, ami a pilótát beemeli a nagy fotõjbe, elhelyezi a kí­vánt pozí­cióban, és mielõtt kezébe adná a gyújtáskulcsot, szeretetteljesen megsimogatja buksi fejét.