Hogyan szervezzünk motoros túrát? 3. rész

Szinte már meg is jártuk a túrát, annyi mindent tudunk, hogyan szervezzünk vagy vegyünk részt rajta. Ha igazán jól szeretnénk azt vezetni és egyben jól is akarjuk érezni magunkat, akkor még marad pár nyitott kérdés. Milyen motorral, merre menjek, mit kell vinnem, mibe csomagoljam, és egyáltalán, hogyan viselkedjek? Belföld vagy külföld, komp, vonat, ví­zum, és még ezernyi megválaszolatlan kérdéssel, elintézetlen dologgal kell szembenéznünk indulás előtt.

A motorok és állapotuk

 

Sajnos sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a motorjuk mire is való. Nem ismerik a lehetőségeiket, sosem tapasztalták meg a valós korlátokat. Egynapos úra bármivel mehetünk, hiszen ha fogcsikorgatva is, de átvészeljük a kényelmetlen ülést, a kihagyott étkezést. A baj akkor kezdődik, ha több napon át kell szenvednünk. Nem lesz ugyanolyan a második, harmadik, sokadik napon nyeregbe szállni, az ember napról napra kevesebbet bí­r, hamarabb elfárad. Ha már az első napon maximális távot mentünk, hamarosan elérkezik a pillanat, amikor a fáradtságtól csökkenő toleranciaszintünk miatt mindenkivel összeveszünk, elrontva az egész túra hangulatát.

 

A profi vezető tudja az adott kirándulásról, hogy kinek, milyen motorosoknak szánta. Legyen karakán, és tanácsolja el a várhatóan szenvedő alanyokat.

 

A sportmotorosok maradnak a jó utakon, számukra a tempós motorozás az élvezetes. Hosszú úra kevésbé alkalmas gépük, hiszen komfortja korlátozott és a csomagjaikat csak kompromisszumokkal tudják a motorra erősí­teni.

 

A túramotorosok már lassabban közlekednek, könnyebben letérnek a rosszabb mellékutakra, elegendő tárolójuk van, akár két személy holmijához is. A kényelem miatt hatalmas távokra is képesek.

 

A túraendurósok szeretik a kihí­vásokat, burkolatlan úra is bátran lekanyarodnak, keresik a kalandot. íltalában egyedül bolyonganak a világban, í­gy az utas helyét is kitöltheti a felszerelés. A megtett táv lehet nagy, vagy lehet minimális az útalan utak miatt.

 

 

A chopperesek leginkább szeretik megmutatni a motort mindenkinek. Felépí­tésükből adódóan nagy távolságokra ritkán mennek, a motorhoz hozzátartozik a „keménység”, í­gy még akkor is mosolyognak, ha mindenük fáj az üléstől.

 

A nagy robogók minden kényelemmel bí­rnak, „guruló fotel” a titulusuk. Mégis, valahogy kevesen választanak nagy távokat ilyen motorokkal, talán a kisebb kerékátmérő okozta bizonytalanság miatt.

 

Ha valaki nem ismert magára teljesen, az ne aggódjon, hiszen mindig vannak kivételek, akik chopperrel enduróznak, sportmotorral keresik a kalandot, és enduróval róják az autópályákat.

 

A lényeg, hogy a motor legyen minden esetben 100%-os. A gumi többet bí­rjon, mint a valós táv, a fékeket, az olajcserét se számoljuk ki centire.

 

Pikk-pakk

 

A pakolás talán az egyetlen dolog a motoros túrázásnál, amely meglehetősen egyéni szemlélet alapján történik. Mindenkinek más a fontos, í­gy különbözőek a csomagok. Lehetne pikk-pakk bepakolni, de jobb, ha átgondoltan tesszük, hiszen motorunkon soha nem elég a hely, valamint a poggyászok súlyával is számolni kell. A rövid, egynapos túrák akár csomag nélkül is abszolválhatóak, de nem árt, ha van nálunk defektjaví­tó, egy melegebb pulóver és jó félliternyi folyadék. Ezekre bármikor szükség lehet. A távolabbi célpontok eléréséhez már alaposabban érdemes átgondolni az úi holmit. Személyes tárgyakból csak a legfontosabbakat vigyük, tisztálkodó felszerelést, pár kényelmet szolgáló eszközt. A ví­zről és a meleg pulcsiról itt se feledkezzünk meg. Egy ilyen pakoláshoz elég egy koffer vagy egy közepes méretű táska.

 

A hosszabb, kalandosabb utakra való felkészülés már komoly fejtörést jelenthet. Többnyire csak a túra végén derül ki, hogy a cuccok felét nem is használtuk. Ruházatból kevesebb is elég, mossuk ki úközben. Mivel motoros program, í­gy a selyeminget, a zakót és az alkalmi cipőt bátran hagyjuk otthon. Helyet kell szorí­tani a kempingfelszerelésnek, tartalék alkatrészeknek, szerszámoknak. Számolni kell némi kajával, esetleg ajándékokkal, de a ví­z és a meleg ruha itt se menjen ki a fejünkből. Az egyik legjobb módszer, ha gondolatban végigvisszük a túrát, átpörgetjük az eseményeket és ahhoz kapcsolódva pakolunk be. De hova is?

 

A legjobbak a kofferek vagy kofferrendszerek, hiszen ezek ví­zállóak, zárhatóak, í­gy biztonságosak. Ha nincs ilyenünk, akkor remek szolgálatot tesznek a különböző táskák ülésre, oldalra, tankra helyezve. Ezeknél sajnos a biztonság már nem 100%-os, de általában nem piszkálják a motorosok cuccait. Kisebb, egyszemélyes menetekhez jó szolgálatot tesz egy hátizsák, de ne pakoljuk túl. Fontos, hogy a csomag súlya ne haladja meg a motor terhelhetőségét, mert alaposan megváltoznak a menettulajdonságok egy túlterhelt motornál, ami balesetveszélyes. Érdemes listát készí­teni, akár a többi résztvevővel közösen, í­gy meg is oszthatjuk egymás között a terhet.

 

###

Hé! Merre van a Glószglokner?

 

Külföldi túrákon érdemes betartani pár dolgot. Amennyiben van lehetőségünk, készí­tsünk egy szabályzatot. Indulás előtt informálódjunk, mire lehet számí­tani, milyenek a rendőrök, az utak, a szállások és a helyiek. Idegen országban az itthoni tempónk 2/3-ával motorozzunk, ott fontos a bőséges tartalék. Figyeljünk az üzemanyagra, tankoláskor mindenki tankoljon, még ha csak öt litert is. Tartsuk tiszteletben az adott ország szokásait, kár morogni, ha valami nem úgy van, mint otthon, nekik ez í­gy természetes. íœgyeljünk a pénzre jobban, hiszen több van nálunk a szokottnál, és távolabb a segí­tség. Figyeljünk az árakra, mert becsapós, hogy ott valami csak egy helyi micsodába kerül, az ember hajlamos csak az egységet nézni, nem az értéket. Legyen nálunk segí­tség-telefonszám, ami annyit jelent, ha baj van, tudjuk, kit kell felhí­vni. Az sem baj, ha legalább egyvalaki beszéli az adott ország nyelvét. Lehetőleg ne motorozzunk sötétedés után, szállásunkat (ha nem előre foglalt) már kora délután kezdjük keresni. A határátlépéshez lehetőleg a reggeli órákban érkezzünk, mert keletre pl. többórás procedúra is lehet az átkelés. Igyekezzünk a háttérben maradni, mert van pár hely, ahol nem szeretik a motorosokat, a magyarokat, de ahol meg igen, ott fárasztó folyamatosan a középpontban lenni.

 

Hallgassunk a helyi intelmekre, miszerint az ú járhatatlan, vagy ne arra a szállásra menjünk, van jobb. íltalában szeretik a különc utazókat, és inkább segí­tő szándékkal adnak tanácsot. Legfőképpen pedig igyekezzünk megismerni a szokásaikat, megkóstolni az ételeiket, italaikat, megtapasztalni a vendégszeretetüket. Keressünk fel eldugott, turistáktól mentes helyeket, mert ott lehet az ország valódi lakóival találkozni. Fantasztikus érzés, amikor egy idegen ember meghí­v a házába, vagy akár csak egy teára, beszélgetésre, hiszen ez utunk egyik célja, a felfedezés.

 

Személyi, úlevél, ví­zum?

 

Az EU-ban sok helyre mehetünk személyivel, itt nem kell foglalkozni a határátlépéssel, sok országba azonban csak úlevéllel jutunk be, í­gy tanácsos azt minden alkalommal magunkkal vinni. Európán kí­vül, illetve keletre tartva már belebotlunk a ví­zumkényszerbe. Oroszország, Fehéroroszország stb. már csak ví­zum birtokában enged be a területére.

 

A ví­zum lehet egyszerű, határon felvehető, vagy körülményesebb, amelyet a konzulátuson kell igényelni, sokszor borsos árat fizetve. Minden esetben tájékozódjunk a ví­zumkötelezettségről, valamint az adott országba motorkerékpárral való belépésről. ízsiai és afrikai államok megkövetelik az úgynevezett Carnet de Passage-t, amely egy vámgarancia, és elég drágán mérik, de e nélkül nem lehet bejutni egyes országokba.

 

Spórolás

 

A spórolás nem minden esetben pénzt jelent. Sokaknak pénzük lenne, de idejük már annál kevésbé. Nekik érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy közbeeső állomásról indí­tsák a túrát. Oda viszont el kell juttatni a motorokat. Ezt lehet földön, ví­zen, levegőben.

 

Földön az egyik legegyszerűbb, ugyanis Bécsből több irányba is indulhatunk vonattal. Este megérkezünk az állomásra, bepakolunk, éjszaka alszunk, amí­g a vonat tovarepí­t minket a francia, svájci, olasz hegyek lábához. A vonaton bereggelizve, kipihenten kezdjük az élvezetes motorozást. Kisebb társaságok teherautót rendelve szállí­ttatják el motorjaikat, majd pár nappal később utána repülve ‒ akár egy hetet spórolva ‒ kerülik el az unalmas autópályázást. Néhol kompra szállhatunk, „kikerülve” pár országot, majd a partra szállás után itt is pihenten vághatunk neki a kalandnak. Vitethetjük a motorokat repülővel is, de sajnos ez irreálisan drága. Igaz, a többi szállí­tással sem költséget spórolunk, általában ezek pont annyiba kerülnek, mintha lábon mennénk, csak gyorsabb és nem olyan fárasztó.

 

A szállí­tásokról ma már ezernyi információt találni az interneten, árak, időpontok tekintetében. Kevés kutatómunkával napokat spórolhatunk, használjuk bátran ezeket a lehetőségeket.