Hat hetes, transzszibériai körú

Véget ért a Marco Polo jótékonysági túra A négytagú csoport teljesí­tette hat hetes, transzszibériai körúját, sikeresen zárva ezzel küldetését.

Marco Polo túra

A négytagú Marco Polo csoport sikeresen teljesí­tette fárasztó, ám igen izgalmas és élmény-dús transzszibériai körúját, amely kiindulópontja az olaszországi Velence volt. A jótékony célú körú végállomása, Hiroshima városa volt Japánban.

A csapat célja az volt ezzel az Európán, ízsián és Távol-Keleten átvezető 20 ezer kilométeres táv megtételével, hogy – egyrészt – pénzt gyűjtsenek a csernobili tragédia áldozatainak és másrészt, hogy a békés együttélés fontosságát hirdessék, népszerűsí­tsék az érintett területeken. A túra több mint hat hétig tartott.
A tapasztalt motoros-utazó, és a padovai BMW Moto Club ex-elnöke, Michele Orlando vezetésével a csapat augusztus 3-án indult, Velence világhí­rű San Marco teréről. Tagjai közt volt még: Carlo Mascarin velencei orvos, Maurizio Benvenuti római filmes és a japán származású Masato Ashida, operatőr. Mindannyian a BMW R 1200 GS Adventure tí­pusú motorjával vágtak neki az únak.
A csapatot a rajtvonalnál családtagjaik és barátaik búcsúztatták, mielőtt nekivágtak volna a táv első szakaszának, melynek célállomása a magyar főváros, Budapest volt. A 600 km-es ú Ausztrián át vezetett, a fiúk többnyire autópályán haladtak, a tájban változás csak akkor állt be, amikor a magyar fővároshoz közeledtek.
A túra harmadik és negyedik napján a csapat már Budapesttől 300 km-re keletre járt, Ukrajna területén. Itt érintették a Liv nevű kisvároskát és az ukrán fővárost, Kiev-et is. Innen már célegyenesen haladtak Csernobilba, a túra “forró célpontjához”.
Az ukrán táj alapjában véve lapos, többnyire erdők és mezők borí­tják, és ez okozott is némi gondot. A csapat azonban mégis a kitűzött határidőre – augusztus 6-ra – érkezett meg Csernobilba, egészen pontosan abba a védett körzetbe, amely 30 km-re található a tragédia még ma is zárt, megközelí­thetetlen szí­nhelyétől.
A csernobili tragédia éppen 21 évvel ezelőtt történt, és mivel Csernobil eredetileg is a motoros túra egyik állomása volt, a Marco Polo csapat tagjai úgy döntöttek, hogy a tragédia áldozatainak emléke előtt tisztelegnek azzal, hogy 1000 papí­r-hattyú helyeznek el a hirosima Béke parkban. A hattyúkból pedig Sadako Sisaki szobrára készí­tenek fűzért, ő az a japán kislány, aki az atom-ellenes háború valóságos jelképe lett a béke-tüntetéseken.
Az első origami hattyúkat a túra hatodik napján, az ukrajnai Krugloie városka árvaházának lakóitól gyűjtötték össze.
A csapat tagjainak a túra nemcsak a fizikai terhelés szempontjából jelentett kihí­vást, hanem az időzónabeli eltolódásokhoz való alkalmazkodás is gondot okozott, minél tovább haladtak keletebbre, Japán felé. Ugyanakkor a táj, az időjárási viszonyok is gyökeresen megváltoztak, amint átszelték Európa zöld dombjait és megérkeztek a lapos és fagyos Szibériába, ahol a hőmérséklet könnyen elérheti a -40 Celsius fokot is.
Michele, Carlo, Maurizio, Masot és az őket kí­sérő csapat augusztus 17-én kelt át az Altáj-hegyeken – ez az a Közép-ázsiai hegycsoport, amellyel Oroszország, Kí­na, Mongólia és Kazahsztán érintkezik. Annak ellenére, hogy a táj festői volt a maga kis tavaival, erdőivel és fa-házakból épült városkáival, az addig sem éppen barátságos úviszonyok innen már igazi mostoha körülményekké változtak. A durva, homokos-kavicsos ú í­zelí­tőt adott abból, hogy mi vár a csapatra Mongóliában.
A mongol táj ugyan lélegzetelállí­tóan gyönyörű volt, a csapat nem győzte csodálni a hóval borí­tott hegycsúcsokat, a példátlanul tiszta vizű tavakat. A motorozás azonban nem volt könnyű. Nem voltak utak, csak valami úhoz hasonló nyomvonal a sziklák közt, a homokban, sárban, a füves területeken. Nem csoda hát, hogy a csapat itt mindössze 100 km-t haladt 1,5 óra alatt. ítlagsebességük 40km/h volt, és fennállt annak a veszélye is, hogy nem tudják tartani az ütemtervet.
Marco Polo túra
Három nappal később, a csapat letért az eredetileg meghatározott úvonalról, amely a Góbi sivatagon keresztül vezetett. A távolság, amelyet a csapatnak teljesí­tenie kellett volna, több száz kilométer volt, és az úviszonyok a vártnál sokkal rosszabbak voltak.
Augusztus 26-án a Marco Polo csapat megérkezett Szibériába. Az ütemterv szerint 7 napjuk volt arra, hogy átszeljék az országot, és elérjék azt a vonatot, amely a japán Wakkanai kikötőbe szállí­tja őket.
Wakkanai után a következő állomás Hakodate volt, ez Hokkaido harmadik legnagyobb városa, itt a csapatnak egy tájfunnal kellett megbirkóznia. Mielőtt megérkeztek volna Hirosimába, a túra végső, szeptember 19-re kitűzött állomásához, a fáradt motorosok néhány napot még Tokióban, a japán fővárosban töltöttek.
A hirosimai Béke parkban a Marco Polo csapatot fotósok, újságí­rók hada mellett a helyi lakosság is várta, mindenki szí­vélyesen fogadta a motorosokat. Hirosima polgármestere, Mr. Akiba, és a kis Sadako testvére, Mr. Yamada is jelen volt az érkezésüknél, gratulált a teljesí­tményükhöz. Mindenki elérzékenyült, amikor az ezer hófehér origami hattyú elhelyezték a Sadako emlékére állí­tott szobron.
Az ünnepség-sorozat után a csapat elhagyta Hirosimát. Kobe nevű kikötővárosba motoroztak, ahol a járgányokat hajóra tették és visszaszállí­tották Olaszországba. Az operatőr Masato néhány napig még Kobe-ban maradt, hogy régen látott barátaival találkozzon. Carlo és Michele Osaka-ban repülőgépre szálltak és visszarepültek Velencébe, mí­g Maurizio és Mario Hirosimában csatlakoztak családtagjaikhoz, és egy csodálatos hetet töltöttek el együtt Japánban.
A Marco Polo csapata” köszöni mindenkinek, aki közreműködésével lehetővé tette, hogy ez a Velence-Hirosima jótékonysági ú megvalósuljon. Az, hogy összekapcsolhattuk a csernobili tragédia és a hirosimai bombázás emlékét úgy, hogy a gyermekek érdekében cselekedhettünk jót, ez mindannyiunk számára egy emlékezetes ú marad”.
“Egy csodálatos ú volt, amely azonban néha igencsak próbára tett bennünket. Több országot bejártunk, új kultúrákat és gyönyörű tájakat ismerhettünk meg – naná, hogy élveztük a túrát! Ami azonban igazán különlegessé tette ezt az utat az az, hogy tudtuk, egy nemes cél érdekében cselekszünk. Pénzt gyűjtöttünk a Klugroie-i árvaház javára, és népszerűsí­tettük a kis Sadako tragikus történetét. Örömünkre szolgál az is, hogy ahol csak megfordultunk, mindenütt hangsúlyoztuk a béke fontosságát.”
A Marco Polo jótékonysági túráról még több információ a www.transiberiana2007.com oldalon található.