Használtmotor-teszt: Triumph Speed Triple 1050

A Speed Triple a bizonyí­ték rá, hogy néha merni kell tizenkilencre is lapot húzni a siker érdekében. A Triumph nem is egyszer kí­sérelte meg a bravúrt a modell története során, eddig sikerrel. Lehet, hogy cinkelt lapokkal játszanak?

Évtizedek teltek el úgy, hogy a csupasz motorok hí­vei streetfighterre vágytak, aztán javarészt nakedeket kaptak. Na, nem a felrántott seggű extremitásokra kell itt gondolni, csupán az alapokra és a receptúrára. Arra, hogy a motorok alapjait a kí­nálatban lévő legsportosabb paripa adja. A Triumph ezt az elvet követve indí­totta újára Speed Triple sorozatát 1994-ben. Akkoriban egészen szokatlan és radikális volt a „sérült sportmotor” külső megalkotása, aztán tessék, ma már meg sem lepődünk a dolgon. Sőt örvendezünk az egyenes kormányos versenypálya-szökevények láttán. A Speed Triple esetében nagy szerencse, hogy a soros háromhengeres blokk lett és maradt a gép alapja, hiszen volt idő, amikor a sor4-ben látta a gyártó a jövőt. Ez a részlet legalább akkora szeletet tesz ki a siker tortájából, mint az alapkoncepció.

Ennél a tí­pusnál mai napig sokkszerűen érkeztek a változtatások, amelyeket a rajongók néha örömmel, néha csalódottsággal fogadtak ugyan, de egy biztos, hidegen senkit sem hagyott. Elég, ha a kezdeti klasszikus fényszórót leváltó bogár szemnek nevezett kerek lámpákra gondolunk. 1997-es bevezetésekor kicsit identitászavarosnak tűnt a gép tőlük, aztán az emberek szeme megszokta, megszerette őket, 2011-es leváltásukkor pedig már siratták és hőbörögtek is miatta a hí­vek. Viszont ezzel mi már nem törődünk, hiszen jelenlegi tesztünk a kétfelvonásos, 2005 és 2010 közötti időszakra fókuszál. Ez az egyik olyan éra, ami elérhető és mai szemmel is jó választás lehet a használt motort választók számára.

Ezt megelőzően is mindig ott volt ugyan a Speedy a teszteken, de valami mégis hiányzott az átütő sikerhez. Sokáig pár olyan apróság gáncsolta el őket mint a durva gázadási reakciók vagy az egyes évjáratokra jellemző iszákosság. Ennek vetettek véget 2005-ben méghozzá egy jókora asztalra csapással. A Triumph elengedte a 955 Daytona kezét és a naked vonalra koncentrált. A motor formavilága olasz mesteremberek munkáját dicséri, és hát igen, ezek a taljánok ezen a területen nem tudnak hibázni. A forma időtállónak bizonyult, az elődtől továbbvitt egykarú lengővilla pedig nem tud kimenni a divatból. Az átalakí­tott váz és futómű sportos karaktert adott a motornak, valamint itt jelent meg a radiális első fék is. A motor koncepciója kapcsán felmerül a gyanú, hogy a korábbi gyári stunt riding versenyző Kevin Carmichael véleményét is kikérhették a fejlesztések során, hiszen ez a motor randalí­rozásra született. Szintén ezt a teóriát támasztja alá a holtponton túli egykerekekhez igazí­tott rövidke ülésidom is, melyre nehéz más mentséget találni. Az utasok zöme legalábbis nem erről álmodozott.

A lepottyanástól reszkető utasok hangját meghallva a 2008-as frissí­tés során módosí­tottak a tank és ülésidom kialakí­tásán, méghozzá az idom hosszúságának megnövelésével és az ülés átszabásával. Ez legalább annyira megosztotta a tábort mint a felniket ért dizájnváltoztatások. Apró módosí­tásnak tűnhet ugyan, de a két verzió között alapjaiban változott meg a motoron elfoglalt pozí­ció. Mí­g a korai példányoknál érzetre a motorban ült az ember, addig a 2008 utáni motorok esetében inkább azok tetején. Mivel 2011 után ismét a motorba ülős irányzat tért vissza, ezért elmondható, hogy a kevésbé radikális megjelenése ellenére is a 2008-2010 közöttiek a legsportosabb példányok ezen a téren.

A fejlesztések mindvégig a könnyebb irányí­thatóságot és kezelhetőséget célozták, a súlypont is egyre inkább az első tengely irányába tolódott el az évek során. Bár a mai napig sem vált sportmotor belőle, de utcán tökéletes társ lehet a kanyargásban, sportos túrázásban, ugyanakkor pályára tévedve sem fog zavarba jönni. A fékek kapcsán is 2008 jelentette a választóvonalat, amikor Brembóra cserelték a korábbi Nissineket. A rendszerek tekintetében sok vélemény és álláspont kering, a valóság az, hogy mind a kettőnek volt előnye és hátránya is. A Nissin radiális munkahengerek kis megszokást igényeltek, de tették a dolgukat. A Brembóval szerelt példányoknál a valamelyest nagyobb fékerő és pontosabb adagolhatóság nagyobb karbantartási igénnyel párosul. Az oldalanként négy fékbetétes kialakí­tás koszolódásra hajlamos, ennek tisztí­tására érdemes gondot fordí­tani.

A nagy múltú blokk és konstrukció előnye, hogy gyermekbetegségekkel nem rendelkeznek és meghibásodásra sem hajlamosak. Visszahí­vás sem volt, de ez nem azt jelenti, hogy elpusztí­thatatlan lenne a motor. Jó példa erre a 2005-2007 közötti példányok érzékenyebb szabadonfutója. Egy olcsó akkumulátor, mely nem, vagy csak papí­ron rendelkezik megfelelő indí­tóárammal, hamar az alkatrész halálát okozhatja. A szabadonfutót 2008-ra áttervezték, ezzel elejét véve az ilyen jellegű meghibásodásoknak. Minőségi akkumulátor használatával és a töltés ellenőrzésével viszont a korábbi tí­pusoknál is elkerülhető a baj. A kilométerektől nem kell félni, itthoni tulajdonosok közül is többen tekertek 50-100 ezer kilométert motorjaikba, gond és meghibásodás nélkül. Egyedül a fényezés az, ami karcolódhat, kophat a sok együtt töltött idő során.

A megfelelő példány kiválasztásánál azonban nem is az igényeink, inkább a kí­nálat a szűk keresztmetszet. Az itthoni piacon körülnézve jelenleg 2005 és 2007 közötti példányokból lehet szemezgetni, nagyságrendileg 1,3-1,7 millió közötti tartományban. A Brembo fékes, ráncfelvarrott időszakban már javában dübörgött a válság. Újonnan is csak pár darab került eladásra belőlük, úgyhogy onnan ritkán talál az ember itthoni, eladó példányt. Az olasz és angol piacon ugyan széles a választék, azonban az árak ott sem olcsóbbak, ellenben a lutri nagyobb. Az olasz példányoknál elsősorban a szervizelés elmaradása és a szakmaiatlan megoldások javí­tása okozhat fejtörést a későbbiekben. Az angliai példányoknál pedig a sokszor egész éves használat és a tenger közelsége mutathatja meg összetéveszthetetlen jeleit. Összességében a motor az ajánlott kategóriába tartozik, azonban a vételnél türelmesnek és kitartónak kell lenni.