Használtmotor: KAWASAKI NINJA 250R

Erre sokáig a legkisebb Ninja volt az egyetlen lehetőség, így nem véletlen, hogy sok kezdő sport- motoros vágyott rá. És talán vágyik rá még ma is.

A Kawasaki Ninja 250 története korábbra nyúlik viszsza, mint hinnénk. Minden a nyolcvanas évek elején kezdődött, az első generációt EX250-C néven 1983-ban mutatták be. Ezt a modellt sokan GPZ-250-ként ismerik, a Ninja csak később ragadt rá. Az elnevezés eredete az 1986 és 1987 között gyártott EX250-E típushoz köthető, amit Ninja 250R néven árultak Kanadában és az Egyesült Államokban. A további piacokon ZZR-250, ZX-250, vagy GPX-250R néven kereste a vásárlók kegyeit a kis sportmotor. Sokan nem tudják, hogy egységesen, Ninja 250R-ként csak a kétezres évek végén kezdték az öszszes piacon árulni.

A negyedliteres már a bemutatás után szép sikereket ért el, ez annak is köszönhető, hogy olyan formavilágot álmodtak neki, mint a nagyobb ligában játszó sportmotoroknak. Oldalról szemlélve szinte alig akad olyan pontja, amely elárulná, hogy valójában csak 250-es, a hozzá nem értőket simán átverheti. A 2008-tól gyártott negyedik generáció népszerű a fiatalok és a kezdő sportmotorosok köreiben egyaránt. A blokkot és a hajtásláncot áttervezték, a motor kompresszióját és maximális nyomatékát csökkentették, új dugattyúkat és vezérműtengelyeket raktak bele, valamint áttervezték a hengerfejet és a kipufogórendszert is.

Az eredmény nem maradt el, a közepes fordulatszám- tartományt sikeresen javították, a teljesítmény leadása pedig egyenletesebb lett, ezáltal egy még kezelhetőbb motort alkottak meg a zöldek szakemberei. Szerencsére a formát hagyományosan a nagyobbik Ninjákról koppintották, így nem lehet okuk panaszra a sportos vonalak kedvelőinek. A modell a megbízható gépek közé tartozik, komolyabb típushibái nincsenek, csak elvétve fordult elő, hogy a feszültségszabályzó feladta a harcot. Egy visszahívást rendeltek el a dőlésszenzor cseréje miatt.

A kormánykiflik gyári csa-varjai rozsdásodásra hajlamosak, valamint a műszerfal párásodása is előfordulhat, de ez főleg a nem garázsban tartott példányok esetében. A használtportálokat átböngészve jellemzően a kínálat alja 800 000 forinttól indul, a megkímélt, keveset futott darabokért akár egymilliót is elkérnek a hirdetők. A méltó szellemi örökösnekszámító, 2013-tól gyártott új, 300- as motorral szerelt modelleket 1 300 000 körüli ártól tudhatjuk a garázsunk lakójának.

Mivel egyértelműen egy népszerű kezdőmotorról van szó, így a többségen lesznek minimális esztétikai hibák, karcok. Ezeket el kell fogadnunk, de ha komolyabb csúszásnyomot találunk, inkább álljunk tovább. A szakszerűtlenül, üvegszállal és gittel megmókolt oldalidomok idővel magukba szívják a nedvességet, ezért felületük megreped, később pedig a fényezést is ledobja. Ezt kiszűrhetjük, még a repedés fázisa előtt is. Ha a műanyagon végigsimítjuk a tenyerünket, érezni fogjuk, hogy púpos, egyenletlen a felülete. Vásárlásnál a láncszett és a tárcsafékek állapotára fokozottan figyeljünk, mert ez a három lesz a legzsebbenyúlósabb tétel.

FELHASZNÁLÓI TAPASZTALATOK

Péter 2012 nyarán vásárolta meg áhított Kawasaki Ninja 250R motorját, akkor 1 100 000 forintért. Elmondása szerint. Jó pár egyetemi év ösztöndíja kellett ahhoz, hogy összejöjjön ez az összeg. A motor tesztmotor volt, így kereken 400 kilométert mutatott a számlálója, de egy enyhe sérülés volt az oldalán a korábbi felhasználás jellegéből adódóan. Peti 180 centi magas, ez volt az első nagy motorja, korábban segédmotort használt. Ezzel a termettel még éppen elfért kényelmesen a kis Ninja nyergében, a kormányszög nem olyan vad, mint általában a sportmotoroknál. Egyáltalán nem „kézen állós” a feelingje, a közelre hozott kormánycsutkáknak köszönhetően szinte egyenes testtartásban tudott közlekedni. Rengeteget túrázott vele, nagyon szép helyeken járt Európa több országában, gyakorlatilag fiatalkora majdnem minden egyes fontos pillanatánál ott volt a zöld Ninja. Volt olyan nap, hogy 600 kilométert ment vele, ekkor persze jólesett olykor kinyújtani a tagjait.

A legnagyobb egybefüggő útjuk során kicsivel több mint 2000 km-t tett meg tulajdonosa 4 nap alatt. A kirándulás során Szlovénián keresztül ellátogatott az Adriai-tengerhez, majd utána Velence volt a cél. Ezután következtek Ausztria szerpentines útjai hazafelé. A teljesítmény elismerésre méltó, ráadásul mindezt két személlyel, sátorozással nyomták le. Peti tapasztalatai alapján 170 km/h a motor végsebessége, de ekkor már közel tiltás közelében forog a sorkettes blokk. A kényelmes utazótempója 110-120 körül van, 130- nál már hosszútávon zavarók a rezonanciák. A megengedett autópálya-tempónál 4 liter fölé megy a fogyasztás, 90-100-nál 3 litert kér százon. Csak a kopóalkatrészeket kellett cserélnie az elmúlt évek alatt, egyszer állítottak szelepet, a tárcsafékek gyáriak. Érdekesség, hogy a gyári akkumulátor közel nyolc évet szolgált.

Csupán két hibával találkozott a megtett 48 000 km során: egy kuplungbowden szakadt el, illetve egyszer beázott a gyertyapipa, ezért rendetlenkedett a motor. Öszszességében elégedett volt az eltöltött 8 év alatt a Ninjával. A Kawasaki Ninja 250R városi mindenesként, ingázóként, sőt túramotorként is jól szolgálhat, ha nem vagyunk lóerőhajhászok. Péter sikeresen bebizonyította, hogy nem minden a köbcenti és a teljesítmény, hiszen egy negyedliteres géppel is lehet életre szóló túraélményeket szerezni. Kedvező tömege, barátságos teljesítményleadása és jó kezelhetősége miatt a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Ha motorozni tanulnál, ha újrakezdő vagy, az alapok elsajátítására tökéletes társ lehet.