Harley-Davidson V-Rod Muscle – Erő, izom…

… tejet iszom? Nem, az új Harley V-Rod Muscle-t vezetem. Mert az sokkal férfiasabb.

Harley-Davidson V-Rod MuscleSan Fernando Speedway, húsz mérföldre Los Angelestől: egy hatalmas aszfalttenger, aminek a legnagyobb részét gigászi parkoló teszi ki, az egyik végébe egy nyolcadmérföldes dragstrippel, a másikon egy alig félmérföldes NASCAR ovállal. Igazi amerikai motorsport aréna, a két legnépszerűbb amerikai motorsport fajnak. A dragstrip szélén felsorakozva ott áll néhány Harley-Davidson V-Rod, köztük két Night Rod Special és három vadonatúj V-Rod Muscle.

A kaliforniai nap perzselve felmelegí­ti ezt a hatalmas aszfalttengert, elkezd vibrálni a nyolcad mérföld végén a levegő. Közben Gene Thomason elmagyarázza, mire kell odafigyelni, és hogy lehet a leggyorsabban gyorsulni a V-Rod Muscle-lal. Az utolsó mondata a leglényegesebb: „Nem emelkedik az eleje, ezért bátran csutkagázt adhattok. Maximum kipörög a hátsó kerék.“ Aztán felveszi a sisakját, és a ragasztóval felszórt, gumí­rozott aszfalton be is mutatja, hogy „maximum kipörög a hátsó kerék“. De az első kí­sérletére úgy kipörög, hogy majdnem elcsapja a fotocella prizmáját. Rendben. Akkor láttuk a profitól, hogy nem kéne. Másodikra sikerül neki és 7,86 másodpercet igazol a végén az időmérő tábla. „7,6 lehetséges evvel a motorral. De csak ha jól követitek az utasí­tásaimat és van bennetek némi tehetség.“

A tehetségtelen angolok – köztük több gyorsasági versenyző – közül a tehetségesebbek másodszorra, harmadszorra már 7,7-7,8-as időket produkálnak, majd felelevenedik bennük a gyerek. Alig lehet lelőni őket a motorokról, az idők 7,6 köré süllyednek. Akkor jöhet a mi csoportunk. Az egyik svájci kolléga az ottani hí­res órákra jellemzően öt kí­sérletből ötnél két század másodpercen belüli reakcióidőket varázsol a kijelzőre. Aztán egy ismeretlen magyar újságí­rónál 7,48 jelenik meg a táblán. Gene láthatón zavarba jön. A nap továbbra is perzsel, a hat sávos autópályán forr a levegő a kocsisorok fölött. Megyünk a hegyek felé, ahol szinte elképzelhetetlen látvány, hogy az 1879 méter magas Strawberry Peak csúcsát hó borí­tja, miközben itt lent pálmaligetek között haladunk át. Ugyanilyen hihetetlen, ahogy az N3-ason elhagyjuk a várost, egy csapással hogy lecsendesedik a forgalom. Hirtelen kanyar, kanyar hátán, és a Muscle megmutatja a második énjét.

Miközben a klasszikus V-Rodon messze előre nyújtjuk a lábunkat és felénk nyúl a magas kormány, a Nightrod Specialen úgy kell összecsukni magunkat, mint egy bicska, mert a lábtartó és a valamivel alacsonyabb és jóval előrébb helyezett kormány gubbasztó pozí­cióba kényszerí­t. A Muscle-nál egy hüvelyknyivel hátrébb hozták a lábtartókat, az alumí­nium kormányt meg úgy alakí­tották ki, hogy igaz, előre kell hajolni, de nem kényelmetlenül, hanem igazi támadó pozí­cióba. A tank és az ülés felemás benyomást kelt. Igaz, a támla gyorsulás közben hatékonyan megakadályozza, hogy a pilóta hátra csússzon, de mivel szögletesebb az ülés és szélesebb a tankborí­tás az eddigi Rodoknál, üléspróbánál kissé sarkasnak éreztük a dolgot. Viszont mivel a lábtartók kissé terpeszbe kényszerí­tik az embert, ez menetközben nem zavaró, sőt, hosszú távon is kényelmes a Muscle ülése. Amit viszont tökéletesen elértek, hogy coolnak, erősnek és macsósnak érzi magát az ember, mintha egy bikát fogna a szarvánál.

Harley-Davidson V-Rod Muscle

Már az első kanyarban szembe tűnik, hogy hotrod ide vagy oda, ez a motor igazi kanyarvadász. Szinte hihetetlen, hogy ugyanaz a 240-es gumi van rajta, mint a Nightrod-on, mégsem érezni, hogy külön életet él a motor hátulja. Ennyit tesz, hogy megnövelték 26 milliméterrel az utánfutást. Rendben, kell hozzá némi erő, hogy oda menjen a gép, ahova akarjuk, de aztán azon az í­ven marad, ahova fektettük, még kisebb úhullámok sem térí­tik el a bevetett irányból. Teljesen meglepő, milyen semleges viselkedést tudtak kihozni ilyen széles papucs mellett. A fékek is rendesen működnek, a felfordí­tott teleszkópvilla meg feszesebb és stabilabb benyomást kelt, mint a két másik V-Rod modell hagyományos teleszkópja, ezért féktávon is célpontos marad a lapos nagyvas.

Harley-Davidson V-Rod Muscle

A három részre osztott műszerfal új designt kapott

De a legfinomabb mégis az erőforrása. A két kipufogós megoldás alsó és középső tartományban megnövelte a nyomatékot, és ha fent két lóerőt elvett, sokkal combosabb hatást kelt az elődökhöz képest. A hangja meg egyszerűen isteni. A mély moraj emelkedő fordulatszám mellett üvöltésbe megy át, gázelvételnél meg hörgésbe. Igaz, a váltó pontosan működik, a kuplung finoman és könnyedén, mégis a legnagyobb élvezet, mekkora sebességtartományt ellát minden az öt sebességfokozatnak mindegyike, és mennyire keveset kell kapcsolgatni a szerpentinen.

Harley-Davidson V-Rod Muscle

A “tank” elején imitált légbeömlők fokozzák a látványt

De kezd lemenni a nap, ideje visszafordulni. Ismét a pálmaligetek között flangálni a V-Roddal, és a tekinteteket magára vonni. Majd megállni a parkolóba, és végigcsodálni azt az ezer apró részletet, amelyek mindegyike igazolja, hogy Peter Michael Keppler és csapata mennyi szenvedéllyel állt neki megalkotni az amerikai izomgépet. A műszerek játékos elhelyezésétől az alumí­nium kormány kialakí­tásán és a mart tükrök szárába elhelyezett első indexeken keresztül a hátsó LED sorig. A legvagányabb mégis a behajtható, oldalsó rendszámtábla. De ez sajnos az európai modellen nem lesz, annak középen lesz a rendszámtáblája egy műanyag nyúlványon. Amivel hátulról az egész hatás kárba veszik. De azért nem kell elkeseredni: a tartozékkatalógusban ha nem is kihajtható, de az oldalt szerelt rendszámtáblatartó teljesen legálisan megtalálható. És avval teljes az év legcoolabb motorja.

Harley-Davidson V-Rod MuscleHarley-Davidson V-Rod Muscle

A matt króm előkelő, mégis dögös jelleget kölcsönöz a V-Rod Musclenek


A V-Rod Muscle technikája – Sarkolatos

A Revolution Engine köré már eddig is három teljesen más jellegű motort varázsolt a Harley, de a V-Rod Muscle-lal bemutatta, hogy még nem fogyott ki az ötletekből. „Az eddigieknek lágy, szinte nőies formái voltak. Most egy sokkal férfiasabb megjelenést akartunk,“ vallja Peter Michael Keppler, a projekt vezetője. Miután a formatervezők igen sarkos, de ugyanilyen komplex formákat adtak az airbox borí­tásának – mármint ez az, amit tanknak becéznénk, de az ülés alatt található – és a hűtő idomnak, hamarosan rájöttek, hogy ezt nem érdemes alumí­niumból sajtolni, mint az eddigieknél.

„Ez nagyon precí­z és drága gyártószerszámot igényelt, ezért már hamar elgondolkoztunk valami más megoldáson.“ A megoldást SMC-nek – Sheet Molded Compoundnak – hí­vják. Emögött üveg- vagy szénszállal erősí­tett műanyag rejlik, de nem a hagyományos laminált eljárással. A szálanyagot és a gyantát beleteszik egy negatí­v formába, majd egy pozití­v forma nagy nyomásnak belepréseli és kinyomja az összes levegőt, valamint összesűrí­ti az anyagot. „Ennek felülete A-minőségű, mint a fémnek. Amerikában már igen elterjedt a repülőgépeknél, de a Corvett karosszériája is í­gy készül.

Újak a kerekek is, és a Muscle-nál ismét elővették az időközben megszűnt Street Rod fordí­tott első villáját. De sajnos annak ví­zszintes „aircut“ villahí­dja nélkül – mert annak gyártása igen költséges, és ezért felsrófolta volna a Muscle árát. A hátsó fénysor ledekből áll, a széle adja a két hátsó indexet. Nagyon közel vannak helyezve a 240es gumi fölé, hátulról az egész LED-sor hajszálvékonynak tűnik. Az alumí­niumöntvény kormányt úgy alakí­tották ki, hogy belül vannak benne elvezetve a kábelek.

A két dobos kipufogót először a formatervezők kérték, de hamarosan rájöttek a motortechnikusok, hogy a teljesí­tmény leadásnak is kedvez. Feketében, ezüstben, sötétkékben és bordóban kapható az újdonság, az ABS itt is szériatartozék lett.

Összegzés:

Nemcsak a külleme, a lelke is más a V-Rod Muscle-nak, mint két testvérének. Az alul combosabb erőforrás erősebbnek tűnik, homogénebb és jobban használható. A futómű is jól sikerült, mégis az érzés teszi különlegessé ezt a gépet: ennél macsóbbnak kevés motoron érezhetjük magunkat.

[poll_103]