De nem csak a villa adja a patinát, hiszen a Harley-Davidson egészen az Evo-erí´forrásig megí´rizte í´si jellegét. Sok kilónyi lendtömeg gondoskodott arról, hogy még lassú, egyenetlen alapjáratán se álljon le az erí´forrás, a gázparancsoknál gyakran egy csuklás és egy csattogás emlékeztette a vezetí´t, hogy ennek a gépnek saját élete van, és a középsí´ fordulatszám-tartomány fölött erí´teljes rezgésekkel jelezte, hogy utál sietni. De most hirtelen az új, kiegyensúlyzótengelyes Twin Cam 88B-t találjuk a Springerben.
Minden más lett. Az egész gép új, nem csak az erí´forrása. Bár majdnem pontosan úgy néz ki minden, mint eddig, mégis a váztól a fékeken át a felszerelésig mindent újonnan szerkesztettek és kiviteleztek. A csillogó króm, ami a Springer majd minden alkatrészét borítja, a legjobb miní´ségû, ami a motorgyártásban fellelhetí´, és a fényezés is a legigényesebb. Egyetlen alkatrészt sem találunk, amely ne illeszkedne pontosan és ne lenne megfelelí´en kidolgozva. Ha valaki azt hiszi, hogy ez mindig így volt, az nézze meg a tíz évvel ezelí´tti vagy még régebbi gépeket, és meglátja, mi történt azóta Milwaukee-ban.
Érezhetí´ ez a kezelhetí´ség terén is. Nem kell már satukéz ahhoz, hogy kiemeljük és pontosan adagolhassuk a kuplungot, és a fék nem csak akkor kezd el mûködni, ha a félelemtí´l eltelve rángatjuk. Még a váltó is zajtalanul és könnyen kapcsolható. Megmaradt viszont a hihetetlenül lezser üléspozíció. Behuppanunk az ülés mélyedésébe, lazán az elí´reszerelt lábtartóra helyezzük lábunkat, és megmarkoljuk a buckhorn-kormányt. Ennél lazábban már nem megy. Ezután méltósággal flangálunk lassan végig az utakon, és mindenki tudja, mit vezetünk.
Vagy mégsem? Az új motor teljesen más, mint ahogy egy Harley big twint elképzelünk. Az elsí´ gombnyomásra indul, alig rezeg és olyan szófogadó, mint egy öleb. Nem tiltakozik, nem csuklik, egyszerûen minden gázparancsra minden fordulatszámon óriási nyomatékkal válaszol. Igaz, a MOTORRAD fékpadja „csak” 61 lóerí´t igazolt, viszont az elképzelhetí´ legszebb nyomatékgörbe mellett. És ez a teljesítmény elegendí´ ahhoz, hogy még olyan tempónál is, ahol a laza arckifejezés a szélnyomástól grimaszba megy át, és a pilóta görcsösen kapaszkodik a széles kormányba, a gép még erí´teljesen tovább gyorsítson. Ilyenkor sem jelzi semmiféle rezgés, hogy a motor erí´lködne.
De az üléspozíció csak lassú barangolás mellett kényelmes. Ilyenkor simogatja a menetszél a testet és az arcot, és ilyenkor van a szemnek elég ideje, hogy gyönyörködhessen a tájban és a fényszóró halszemoptikája révén a tájjal összeolvadó kék égben. Ez már régen is elkápráztatott, és elkápráztat most is. Csak most még nagyobb kényelem közepette, mert az üléspárna és a rugóstagok is kényelmesebbek lettek.
Tehát a puhányoknak készült az új Harley, elveszítve mindazt, ami a tökélyre törí´ japánoktól megkülönböztette? De hát mit akarunk, a Harley éppen azon javított, amit eddig mindig kritizáltak. És most megvalósította azt a miní´séget, amit már évekkel ezelí´tt propagált. Biztos akad majd kemény fiú, aki kiszereli a kiegyensúlyozótengelyt, kiszedi az üléspárnát és keményít a rugóstagokon. De lehet, hogy nem.
Hiszen a Harley menedzserei fí´leg abban nagymesterek, hogy elhitessék, minden pont úgy jó, ahogy í´k csinálták. És ezen a téren az új Springerrel sokkal könnyebb dolguk lesz, mint régebben.
