Harley-Davidson Road Glide

Megosztó forma, de nagy rajongótábora van. Közel négy mázsa, de jól vezethető. Elegáns, de mégis vagány. Megjött az új Harley‒Davidson Road Glide.

Kedves beteg, nézze csak meg ezeket a tintapacákat itten. Mit lát bennük?

‒ Cápaorr. Ez meg denevér. Az egy chopperes, szemből, az meg egy kövér fiú.

‒ Hmmm… Mondja, Ön mivel foglalkozik?

‒ Tudja, doktor úr, én motoros újságí­ró vagyok. Ezek a pacák mind a Harley‒Davidsonra utalnak.

‒ Kérem, ne izgassa fel magát. Mindannyian azért vagyunk itt, hogy segí­tsünk Önnek. Fogják le!

‒ Eresszenek el! Ezek igenis Harley‒Davidson-formák. Az ott, az Electra Glide Ultra Classic jól ismert Batwing fejidoma. Látja, egy denevérhez hasonlí­t. Ez a másik meg, ennek a neve Shark Nose, ez a Road Glide-é. Ha oldalról megnézi, hasonlí­t egy cápa áramvonalas orrára. A formáján kí­vül leginkább abban különbözik a Batwingtől, hogy nem a kormányra, hanem a vázra rögzí­tették, í­gy nem fordul el a kormánnyal együtt.

 

 

Motorok Tesztek galériája Harley-Davidson Road Glide 2015
Hét kép a galériában


Tudja, doktor úr, annak idején nem is Road Glide-nak hí­vták a motort, amelyen bemutatkozott ez az idom. Az 1980-as, 74 köbinches, Shovelhead blokkos Tour Glide-on láthattunk hasonlót először. A Harley történetében akkor alkalmaztak első í­zben gumiblokkos motorblokk-felfogatást is, hogy csak a „good vibrations” maradjon meg az erőforrás pulzálásából.

 

Kezdetben a Shark Nose pusztán egy plexivel és két tárolórekesszel ellátott széles lámpaburkolat volt, a műszereket – a fordulatszámmérőt és a kilométerórát – akkor még a kormányra szerelték. A Tour Glide életúja 1996-ig tartott. 1998-ban bemutatták az alaposan átdolgozott, de a Tour Glide jellegzetes, vázra rögzí­tett, dupla lámpás fejidomát viselő Road Glide-ot. Az idom terebélyesebb lett, immáron több visszajelzőt is magába foglalt. A modell a könnyedebb, sportosabb megjelenés érdekében ugyan szándékosan nem kapott topcase-t, de utólag könnyen fel lehetett dobozolni, tempomatot és CB-rádiót is lehetett vásárolni hozzá.

 

Motorok Tesztek galériája Harley-Davidson Road Glide 2015

A cápaorr – nem csak állatrendszertanilag különbözik a denevérszárnytól. Az előbbi a vázhoz rögzül, az utóbbi a kormányhoz.

 

1999-ben a Road Glide is megkapta a vadonatúj, 88 köbinches Twin Cam blokkot, és annak ellenére, hogy sok túrázó inkább a Batwing-fejidomos Ultrákat részesí­tette előnyben, kialakult egy masszí­v Road Glide-rajongókör is.

 

A 2010-es években egy ideig csak a Road Glide 110 köbinches CVO változata volt a gyár palettáján, í­gy 2014-re a tí­pust kedvelők már nagyon várták a kisebb, 103-as verziót, és csalódottan vették tudomásul, hogy a Rushmore Projectből ez kimaradt. A gyár azonban nem feledkezett meg róla. Az idei év egyik legjobban várt modellje megjelent a piacon – természetesen az előző évi Rushmore Project fejlesztéseivel, igaz, a vizes-levegős Twin Cooled blokkot nem kapta meg, mert a mérnökök szerint annak optikailag nincs meg a helye a motoron. Ezt úgy kell lefordí­tani, hogy a ví­zhűtőt nem tudták kellőképpen eldugni a szem elől. De a Road Glide minden másban ott van a Harley legjobbjai között. Több száz órát töltöttek a Shark Nose finomí­tásával a wichitai állami egyetem szélcsatornájában. A rengeteg kí­sérlet után megszületett fejidomában a legújabb BOOM Box 5.5-ös Infotainment rendszer található meg, amely audiokommunikációs és szí­nes, érintőkijelzős navigációs rendszerből áll. Természetesen kompatibilis a legtöbb mai okostelefonnal, akár hí­vásokról, akár zenehallgatásról van szó. Szintén a Rushmore Project eredménye a plexi aljában lévő zárható nyomáskiegyenlí­tő rés, amely a sokat í­gérő Splitstream nevet viseli. Ennek hatása magasabb sebességnél érezhető, kinyitásával megszűnik az „utastérben” lévő előreszí­vó hatás. Nem mehetünk el szó nélkül a nagyobb teljesí­tményű „high output Twin Cam 103-as erőforrás, a Reflex nevet viselő kombinált, ABS-es fékrendszer és a LED-es Daymaker fényszórók mellett sem. Mindannyian a Harley eddigi legnagyobb modellfrissí­tési offenzí­vájának, a már sokszor emlí­tett Rushmore Projectnek az eredményei.

 

###

 

A tí­pus legjellegzetesebb eleme, a dupla lámpás Shark Nose fejburkolat továbbra is megosztja a közvéleményt, szerintünk üdí­tő jelenség, különösen a Batwing-idomok mellett. A tesztelt példány „Amber whiskey” szí­nben ragyog ‒ parasztosan csak gyöngyház narancsszí­nűnek mondanánk ‒, magasan a legelegánsabb a négy árnyalat közül, bár még a vagány „Black denim”-en is elgondolkodnánk. Ez utóbbit hí­vjuk csak egyszerűen matt feketének.

 

Elegáns vagy vagány, mindkettő elképesztően testes darab, és ez az érzés akkor is megmarad, amikor az ülésbe ereszkedik az ember. A döbbenetesen vastag átmérőjű tacskó kormányon – igaz, a kifejezés itt már-már sértő – jéghideg, makulátlan, döbbenetesen szép krómozás ragyog, csakúgy, mint a hasonló átmérőjű bukócsöveken, vagy a black-chrome finish hengereken, hengerfejeken és a kipufogókon. A kormány egyébként kellemesen széles, gyerekjáték terelgetni vele a közel négymázsás monstrumot. Ez a monstrumérzés egyébként a motor oldaltámaszról való felállí­tásánál is megmarad, egy szűkös garázsba bemanőverezéskor pedig még fokozódik is. Lejtőre csakis háttal szabad beereszteni, ezzel a tömeggel fellábazni meglehetősen combos, ha nem éppen lehetetlen feladat.

 

Motorok Tesztek galériája Harley-Davidson Road Glide 2015

Amerikában, de egyre inkább Európában is baggereknek hí­vják a nagy, feldobozolt cruisereket. Egy túragépnél azért jóval filigránabbak

 

A nyereg elsőre mintha hátrafelé lejtene, ami valójában nem í­gy van, de valahogy mégis í­gy érzi az ember, meg úgy is, hogy a lába mintha egy hangyányit magasan lenne, szóval egy kicsit hasból kell tartania magát az ülésben.

 

Az indí­táshoz nincs szükség kulcsra, elég, ha a jeladó a vezető zsebében van. Az indí­tógomb megnyomására jellegzetes hangot hallatva megrázkódik a Road King, aztán a motoron és motoroson elárad a good vibration érzés, és ez valóban good, very good. Kuplung be, ezútal már hidraulikus segí­tséggel, messze hangzó klaaaang az egyestől, az óriás megindul, és a Harley-tól megszokott varázslattal a tömegérzet elillan. Könnyű vele manőverezni, könnyű dönteni, és döntés közben szépen megtámaszkodik a kiválasztott í­ven, nem akar felegyenesedni, nem esik be a kanyarba. Nem ér le semmi feltűnően hamar, de az is igaz, hogy egy határozottabb döntésnél berugózva azért már karistolja az aszfaltot a trepni. Apropó, rugózás… az elejével még nem is lenne baj, de a hátsó levegős, fújható rugóstagok alapértelmezésben meglehetősen rövid úon működnek és kemények, a keresztbefutó bordák ütéseit kifejezetten idegesí­tően továbbí­tják a vezető felé, az is előfordul, hogy a hátsó kerék elpattan a talajról. Ha jó minőségű utat talál a Road Glide, azonnal előjönnek az erényei, a lágyan érvényesülő, de lenyűgöző nyomaték, a jól adagolható fékek, a luxus érzete, és ekkor elfeledkezik a motoros arról is, hogy a kuplung bizony nagy kézerőt igényel. A parányi, keskeny szélvédő által nyújtott védelemről annak idején pont a Rushmore Project során egy kiadós coloradói jégeső alkalmával volt szerencsénk tapasztalatokat szerezni – igaz, az egy Ultrán volt –, és meggyőződhettünk róla, hogy a lazaságért néha árat kell fizetni. Az viszont fantasztikus, hogy ezzel a vázra rögzí­tett fejidommal még a 180 km/órás végsebesség körül is bombabiztos az egyenesfutás, ami azért a Batwingről nem mondható el. A hosszú távú relaxhoz jól jön a bal kormányvégről állí­tható tempomat, a fejidom tárolórekeszeiben elfér pár apróság, amire az ú során szüksége lehet az embernek. A BOOMBox 5.5 GT rendszer Harman Kardon hifije 80‒100 km/órás sebesség között élvezhető, e fölött kicsivel még hallható, aztán már inkább jobb kikapcsolni. Nagyon hatásos viszont bömbölő AC/DC-vel begurulni egy benzinkúhoz – már ha valaki élvezi a feltűnést. Látványos és jól értelmezhető a hatalmas kijelző, amelyen egymilliónyi információ jelení­thető meg a kormányvég kapcsolóival, vagy a képernyő szélén lévő gombokkal, és hát a navigáció egy élmény ilyen méretekben.

 

Motorok Tesztek galériája Harley-Davidson Road Glide 2015

 

Szóval, doktor úr, a Road King hozza a Harley-tól az utóbbi időszakban egyre inkább megszokott feelinget, amely az erő és a lágyság, a luxus és a vagányság nagyon jól sikerült vegyülete. Ha már megindult, könnyen kezelhető, és döbbenetesen látványos, lenyűgöző megjelenésű motor. De ennek a lenyűgöző hatásnak a tömeg, a fizikai méretek szerves részét adják. Amí­g itt állt belvárosi szerkesztőségünk előtt, gyakorlatilag folyamatosan álldogáltak körülötte nézelődők. Azt hála istennek nem látták, amikor reggel egy szűkös garázsból kellett kimanőverezni vele. Olyan ez, mint a reggeli készülődés – életünknek ez a része nem való a nyilvánosság elé.

 

‒ Hmm, elnézését kérem, Mező úr, félreértettem a helyzetet. Ön teljesen normális ember, sőt, egy zseni! Ilyen hatással még nem volt rám egyetlen páciensem és egyetlen Rorsach teszt sem. És mondja, mennyibe is kerül egy ilyen… Road Glide?

 

Ördögi arckifejezéssel, félre: ‒ Hehehe… bevette a blablát! Az összes paca női melleket, csí­pőket és combokat ábrázol…