Harley-Davidson Forty Eight: Randalí­rozó

Mit tegyen Ön, ha Harley-rajongó, de nincs ötmilliója, ha meg lenne, az a Harley nagy lenne Önnek. Mit tegyen, ha nem túl rutinos és biztonságra vágyik? És mit tegyen, ha Harley-rajongó, de zömmel a városban használná?

Ezerkilencszáznegyvennyolc érdekes év volt. Mint az egy rendes újévhez illik, január elsejével kezdődött. Rögtön aznap, vagyis csütörtökön megalapí­tják a British Railwayst, három nappal később, vasárnap kikiáltják Burma függetlenségét és több francia szí­nész tiltakozik a francia filmipar amerikai filmekkel való elárasztása ellen. Harmincadikán, pénteken Indiában megölik Mahatma Gandhit. íprilis 11-én, vasárnap elkezdődik a budapesti útörővasú épí­tése a leningrádi és moszkvai útörővasutak tervei alapján. Július 31-én, szombaton adják át az első szakaszt, melyen három állomást és egy „nyí­lt vonali sorompó őrhelyet” létesí­tenek. Szeptember 26-án, vasárnap, Párizsban megnyí­lik Henri Langlois filmmúzeuma.

Ezerkilencszáznegyvennyolcban bemutatják Máriássy Félix – figyeljük csak meg, milyen arisztokratikusan cseng e név – „Munkaversennyel győz a 3 éves terv”, Szemes Mihály „Peti és az iskola”, valamint Bán Frigyes „Talpalatnyi föld” cí­mű filmjét.

December 27-én, pénteken franciául felsí­r egy újszülött. Már akkor feltűnően görbe és bütykös az orra – ami, valljuk meg, furcsa egy újszülöttől –, mamája, madame Depardieu azt gügyögi neki, hogy mon cher Gérard. Tizenkét év kihagyás után Londonban megrendezik a nyári olimpiai játékokat. Németország nem kap meghí­vót, Japán kap, de nem fogadja el, a szovjetek pedig még kitartanak elszigeteltségük mellett. A versenyeken ötvenkilenc ország négyezer-kilencvenkilenc sportolója vesz részt.

Harley-Davidson S-125 1948-ból

1948-ban a Harley-Davidson Co. bemutatja a Panhead erőforrást és elkezdi gyártani az S-125 nevet viselő, egyhengeres, kétütemű, három lóerős, háromsebességes, lábváltós modellt. Az első gyártási évben több mint tí­zezer darabot adtak el a formás kis „peanut” tankkal rendelkező gépből.

Ez a forma azóta többször visszaköszönt a Harley életében, ugyanis mind a gyártó, mind pedig a privát épí­tők előszeretettel alkalmazták. Mondanunk sem kell, hogy nem praktikus okokból esett a választás az alig nyolc liter befogadóképességű üzemanyagtankra, sokkal inkább formája ejtette rabul a szí­veket. Azután évekig motorozhattunk kétszáz kilométernél többet két tankolás között, 2010-re azonban ismét megjelent a kisméretű tank. Viselője furcsa nevet kapott: Forty Eight – Negyvennyolc. Arra az évre utal, amelyben megjelent a motor fő jellegzetessége, a peanut tank.

E kissé hosszúra nyúlt bevezető után hadd vágjunk a dolgok közepébe: a Harley történelmének egyik legszebb formáját találta meg az új modellnél. Ami azt illeti, a Forty-Eight stí­lusát nem a gyárban gondolták ki, hanem a II. világháború utáni otthoni műhelyekben, garázsokban, ahol megszületett a bobber kifejezés. Lényege: tömörség és minimalizmus, amely rövidre vágott sárvédőkben, egyszemélyes ülésben, elöl-hátul egyforma átmérőjű, széles abroncsokban nyilvánul meg. És ha már minimalizmus, akkor minimalizmus az üzemanyag terén is: nyolc liter. Ez kétszáz kilométerre sem elég. Nálunk nem egészen 170 km megtétele körül kigyulladt a tartalékot jelző lámpácska.

A Forty Eight méretei is a minimalizmus felé mutatnak. Soha még ilyen kistermetű, kompakt gépet nem állí­tott két kerékre a Harley, bár az utóbbi időkben már utaltak jelek arra, hogy a stratégák figyelmének fókuszába kisebb termetűek és – bocsánat – kezdők is kerültek, hiszen hasonló értelmezésben fogant a Sportster család Nightstere és a 883 cm3-es Iron is.

Egy ismerősöm – van vagy 190 cm magas – í­gy kiáltott fel, mikor lábai elé gördültem a Forty Eighttel:

Mi ez, gyermekmotor? – majd mikor feltápászkodtam róla és szemügyre vette:

– Hűűű, de szép kis dög!

Motorok Harley-Davidson Sportster Forty-Eight

Hát igen, a Harley mindig is értett a formák játékához és az olcsó fejlesztésekhez. Ahhoz a feelinghez, amelyre alapoz, nincs szükség karbonfelnikre, változó hosszúságú szí­vótorkokra, dupla kuplungra és hasonlókra. Elég egy í­zléssel alakí­tott rövid sárvédő, egy kormány alá szerelt tükör, egy szép tankforma és mindenekelőtt játék a szí­nekkel, felületekkel.

A Forty Eight nagyon egységes benyomást keltő gép. Vezérmotí­vuma: a fém alkatrészek lyukacsos perforációja az első sárvédő konzolján, a tank-ülés közötti vázgerinc takarólemezén és a fogasszí­j védőlemezén. íœléspozí­ciója olyan mély, mintha egy moditwin draggépen, vagy kevésbé elegáns hasonlattal élve, mintha egy sámlin ülne az ember. A lábtartót szerencsére nem magasra és középre (l.: Roadster), hanem a Custom mintájára előre helyezték, a kormányért is nyújtózni kell. A kuplung nőiesen könnyen jár, a markolat keskeny, jól kézre áll, a váltó pontos és hangos, a kellemetlen rezgéseket pedig már vagy hat éve két helyen is mozgékony felfogatást biztosí­tó faudi fejes pálcákkal tartják távol váztól, vezetőtől. Az alacsony üléshelyzet hihetetlen biztonságérzettel tölti el gazdáját, ehhez a motorhoz egyszerűen senki nem lehet túl alacsony vagy kurta lábú.

Motorok Harley-Davidson Sportster Forty-Eight

Az aranyosan kis méretekhez testes, masszí­v, 1200 köbcentiméteres erőforrás társul, amely optikailag uralja a motor oldalnézetét és meggyőző dinamizmussal röpí­ti a vezetőt keresztül a… a városon. Igen, a városon, hiszen maga a gyár is városi randalí­rozó motorként – na jó, nem pont ezekkel a szavakkal – aposztrofálja újszülöttét. A Forty Eight lételeme az aszfaltdzsungel, ahol remekül kamatoztatja méreteit, dinamizmusát és valljuk be, kinézetét, mert nincs olyan anti technokrata, aki ne adózna elismerő pillantással neki. Még a greenpeace-esbe oltott critical mass-os, ultra elkötelezett biciklisták is megnézik. Aztán észbe kapnak és megvetőre rendezik át vonásaikat. Ez a motor ilyen… szép és szeretni való.

Motorok Harley-Davidson Sportster Forty-EightÉs szeretni lehet a kezelhetősége miatt is. Jómagam 2002-es Sporstster-tulajdonos is vagyok, és irigykedve tapasztaltam, mennyivel hatékonyabbak ezek a fékek, mint az enyémen. Az első ugyan meglehetősen puha, szinte a markolatig be lehet húzni, de emellett jól adagolható és megfelelő hatásfokú, különösen a hátsóval kombinálva.

A 130 mm széles első abroncsot egy ideig szokni kell, kis sebességnél furcsán fordul, lendületesebb tempónál fenékkel kell megbillenteni, és máris a megfelelő í­vre kerül. Fura módon a hosszanti barázdák sem térí­tik el, ebben szerepet játszik, hogy a hátsó gumi csak 150 mm széles. Gázreakciói kulturáltak, az idegesség olyan távol áll ettől a motortól, mint fehér cápa a vegetarianizmustól. De nem áll messze a dinamizmustól, hiszen a befecskendezéses, 1200 cm³-es blokk korábbi önmagához képest könnyedén pörög föl addig, amí­g kell, de hát ez Harley, még ha a kisebb fajtából is, igen csak nyomatékos. Váltogatni még a városban is keveset kell vele. Ahol található egy kis tér előtte, pillanatok alatt 100-on találja magát az ember, folyamatosan kontrollálnia kell önmagát. A Forty Eighttel – nemhiába a Sportster család sarja – nem cirkálni, hanem randalí­rozni szeretne az ember. Persze, lehet vele monoton tempót is menni, de valahogy nem ezt kí­vánja. Amúgy nem egy családi motor, de még egy új és odaadó barátnőt sem képes elszállí­tani egy körre, lévén együléses, utaslábtartó sincs rajta.

De hogy ne vádolhassanak elfogultsággal, néhány negatí­vum: kicsi a Forty Eight szabad magassága, nagyon könnyű járdaszélhez, de még az alacsony fekvőrendőrhöz is odaverni. Ráadásul a felhőtlen élvezethez jó minőségű aszfaltra van szüksége, mert az úhibákat a rövid rugóutak szűretlenül továbbí­tják a vezetőhöz. Az élesebb bukkanókról az ütésen kí­vül hangos csattanással is tudósí­t elöl-hátul egyaránt. Egy határozott kanyarvételnél pedig a lábtartó vagy a kipufogó csavarjának a karistolása rémiszti meg a járókelőket. Ehhez még csak nagyon meg sem kell dönteni. Tehát randalí­rozni csak jó úon, nem nagyon megdöntve lehet vele.