Ha van valami, ami nem áll jól egy amerikai motornak, az a magányosan szédelgő egy henger. Mégis sok kísérletet tettek az évek során, nagyjából feleslegesen. A kevés kivétel egyike a Harley-Davidson kisebbik egyhengerese, a 21 köbhüvelykes.
Szeretnék elbeszélgetni a 350-es Harley tervezőjével. Különösen a hangtompítórészleg technikusát kellene megkérdeznem: Why? Közben rámutatnék a hangtompítóra, amely járó motor esetén pontosan a mellette álló egyén cipőjére köpködi a füstöt meg a felvert port. Zavarodott pillantásait látván talán azt is mondanám – szótagolva, ahogy az egyszeri (egyszerű) rendőr a Dunából kihúzott egyiptomi turistának – Nem ér-ted? Mi-ért?
Kattintson a képre a galériához! |
A többi HD-nek normális hangtompítója volt 1929-ben, meg előtte mindig. Csak ezt a kis egyhengerest és a gazdájukat boldogították ezzel a csővel, amely hátul befenekelt, ezért a gázok végiggaloppoznak benne, majd a falról lepattanva bevetik magukat a külső csőbe és onnan a réseken keresztül rohannak ki a szabad térbe. Értem én, hogy menet közben senkit sem zavar, de addig azért nem olyan nagyon tökéletes.
Lehet, hogy az egész hangtompítódolog hátterében a modell születésének hátterét kell kutatni. Tudják, nehéz gyermekkor, a mama dohányzott, egyebek. A 350-es Harley-t ugyanis nem az amerikai vevőknek találták ki. Itt nyissunk egy zárójelet, és jegyezzük meg, szakorvosi figyelmet érdemel, hogy a nagy és drága motorokat készítő cégek legtöbbje rendre az olcsó, tömegével gyártható típusokkal kacérkodott, az utóbbi kategóriából meggazdagodók pedig általában beleestek a „legyen nekünk is egy nagy” hibájába.
Szóval a Harley-Davidson 1926-ban bepróbálkozott a gazdaságosnak nevezett egyhengeres, 350 köbcentis kategóriába, azzal a felismeréssel, hogy ott van nekik a jól menő ausztráliai és új-zélandi piacuk, ahol veszik a nagy kéthengereseket, mint a cukrot, de még jobban szeretik a szögegyszerű, angol, 350-es egyhengereseket.
1928-ban vezették be az első féket, és kitalálták, hogy a gázkar nemcsak a pillangószelepet mozgatja, hanem az olajpumpát is szabályozza: ha nagyobb a gáz, több olajat kap a motor |
A vak is láthatta, hogy a két kategória olyan messzi van egymástól, ami kizárja a házon belüli vevőelszipkázás lehetőségét, így belevágtak. A Harley kereskedelmi fejesei arra gondoltak, a csendes-óceáni térségben lévő piac felpörgetése azért is jó lenne, mert ott akkor van motoros szezon, amikor Észak-Amerikában az ősz és a tél miatt visszaesik a kereslet, így Milwaukeeban a termelés kiegyensúlyozottabbá válhat, nem kell munkásokat elküldeni, gyártást szüneteltetni.
Műszaki adatok |
Motor: léghűtéses, egyhengeres, oldalt szelepelt, négyütemű. Furat 73 mm, löket 78,6 mm 82,5 mm. Összlökettérfogat 346 cm3. Legnagyobb teljesítmény 8 LE 3600/min. Sűrítés 4. Akkumulátorgyújtás. Elektromos rendszer 6V. Erőátvitel: háromfokozatú, kézi kapcsolású váltómű, száraz, többtárcsás kuplung lábműködtetéssel. Felépítés: egycsöves bölcsőváz, elöl rövid lengőkaros felfüggesztés, központi tekercsrugó. Tengelytáv 1435 mm, saját tömeg 122 kg. Gumiméret 26í—3,30. Nyeregmagasság 720 mm. Legnagyobb sebesség 90 km/h. ítlagfogyasztás 3 liter/100 km. |
Az ausztráloknak tervezett motorkerékpár tipikus angol egyhengeres (még szerencse, hogy a színe és a lábkuplungja segít hová tenni), háromfokozatú váltóval, amelynek karja a tank bal oldalán lévő kulisszában mozog. A konstrukció előnye, hogy kis pénzért átalakítható nyomórudas felülszelepeltre, amit meg is tettek, az átalakítással 8 lóerőből 12 lett, a végsebesség 90 kilométer per óráról 110-re nőtt. Nem kis malőr, hogy a fő ellenlábas, az ugyancsak amerikai Indian gyár jobban érezte a ritmust, 1925-ben kihozták a saját 350-es egyhengeresüket, a Prince-t, nagyjából pont olyan konstrukciós és formai megoldásokkal, mint a Harley 21 köbhüvelykese. Ez a váratlan fordulat jelentős kiadásba kergette a HD-t. Korábban ugyanis pert indított ellenük egy amerikai cég, amely a kuplungmegoldásuk eredetiségét vitatta. Hogy ezt elkerüljék az Indian esetében, szerződést kötöttek az angol Harry Ricardóval, megvásárolták égéstér-szabadalmát. Háttér: az Indian 1916 óta foglalkozott oldalt szelepelt hengerfejek tervezésével, a Harley-Davidson viszont a vegyes vezérlés híve volt, leszámítva a sikertelen Sport modellt. Az Indian éppenséggel mondhatta volna, hogy a HD egyhengerese az ő Prince-ük derekas másolata, ami nem hiányzott egyetlen Harley-nak és Davidsonnak sem.
A legtöbb HD olajzöld színűre volt festve, de aki hajlandó volt többet fizetni, választhatott azúrkéket, rendőrkéket, bordót, zöldet, szürkét, narancs- vagy krémszínt |
A Ricardo-hengerfej említése aztán minden hirdetésben szerepet kapott, mint a teljesítmény biztosítéka. Más tekintetben nem bonyolították túl a dolgokat. A vezérműoldalon foszforbronz csúszócsapágyon forog a főtengely, a kihajtásnál görgőkön. Lábbal oldható a kuplung, a kormány jó széles, a nyereg egyetlen tekercsrugón mozog. Mindkét kormánymarkolat forgatható, bal oldalon az előgyújtást, jobb oldalon a gázt lehet szabályozni. íllítólag 20 perc alatt le lehetett szerelni és kitisztítani a hengerfejet, ami az akkori rossz benzinek és a kis sűrítés miatti kokszlerakódás kapcsán gyakori tennivaló volt.
Ahelyett, hogy a cső végén jönnének ki a gázok, a hangtompító elején oldalt és alul lévő réseken teszik ezt |
Amikor kiderült, hogy nemcsak az ausztrál, hanem az amerikai piacon is kelendő a kis egyhengeres, fontosnak tartották az olcsóság hangsúlyozását. Miért költene 10 centet egy mérföldre, ha 1 centből is megteheti? Olcsóbb, mint a villamos – állította egy hirdetés.
Csak a telepes gyújtású kivitelen van kétkulcsos kapcsolópanel – az egyik kapcsoló a gyújtást, a másik a világítást szabályozza |
Magyarországon is kapható volt 1929-ben az olajzöld 350-es. Majláth Mihály képviselte a márkát, Zichy Jenő utcai kiállítótermében 2000 pengős árcédula lógott az egyhengeres amerikai gép kormányán. Vagy tucatnyi talált gazdára, mielőtt a gazdasági válság kidobta volna a prosperáló üzlet hajójából a vasmacskát, és elég a múlt századi magyar történelemmel foglalkozó bármelyik könyv tartalomjegyzékét végigolvasni ahhoz, hogy belássuk, kész csoda egyetlen túlélő is. Mint az itt látható példány, amely rendkívül romos állapotban vándorolt gyűjtőtől gyűjtőig, és úgy járt, mint a népmese, hol elvettek belőle, hol meg hozzátettek valamit.
Kutyaháznak csúfolja a szakma ezt a fordított U alakú dobozt, |
Végül Nagydorogon, Sarok Róbert kollekciójában érte a reneszánsz, amikor Robi eldöntötte, értő kezekbe adva felújíttatja. Nem sajnálta rá a pénzt, ha lehetett, eredeti alkatrészekkel pótolta a hiányokat, amit nem talált, azt utángyártott elemmel váltotta ki. Az eredmény egy szerethető, kézre álló, könnyen induló és fürge motor. De ha valaki olyan motorossal találkozik, akinek a jobb lábfején kormos a csizma, tudhatja, 350-es Harley-n jött.