H-D Super Low – A Szuper ló

Valóban szükségszerű az állandó és folyamatos fejlesztés, vagy csak a fogyasztói társadalom egyik eszköze ez a vásárlásra ösztönzésre? Értik, ugye? Ha valamit állandóan fejlesztenek (de legalább is változtatnak), akkor az nem csak azt harsogja, hogy az új jobb, de azt is, hogy a régi rossz. Tehát ha jót akarsz, vegyél újat!

Afelől vita nincs, hogy fogyasztói társadalomban élünk, í­gy mindenki fejleszt, aki el akar adni. A Harley-Davidson is. Nem véletlenül hangsúlyozta Jim Hofmann, a gyár Motorcycle Product Planning vezérigazgatója, hogy a Super Low a Sportster Lo-val való hasonlóság ellenére teljesen új modell.

Az előbbi esetében azt is kiemeli a gyár, hogy bár valóban nagyon könnyen, ösztönösen kezelhető motorról van szó, képességei miatt, tudásszinttől függetlenül ajánlják mindenkinek. A még könnyebb vezethetőség érdekében meglehetősen átalakí­tották a Sportster Lo futóműgeometriáját. Szakí­tottak a 19/16 colos kerék párosí­tással, a Super Low elöl 18, hátul 17 colos felniken gördül, amelyekre a Michelin speciálisan e modellhez fejlesztett új Scorcher® 11 radial abroncsai feszülnek. A futómű fejlesztését ugyanaz a team végezte, mint a Harley eddig legagilisebb modelljének, az XR 1200 X-ét – nem véletlen a felniméretek azonossága.

Megnövelték a Super Low utánfutását is, még stabilabbá téve egyenesfutását, és szélesebb villahidakat alkalmaztak, í­gy a megnövekedett erőkarnak köszönhetően könnyebben kormányozható a motor. Szakí­tottak a 883 R-ről származó, már-már endurószerűen széles kormánnyal, helyébe mini apehangert szereltek. A tank térfogatát 17 literesre növelték – nálunk békésebb cirkálásnál 4,5 litert fogyasztott százon -, ehhez azonban hátrébb helyezték a rugalmasabbra tömött, szigorúan egyszemélyes ülést. A rugóstag rugóúját valahogy sikerült egy kicsivel megnövelniük, í­gy már 6,3 cm-nyi áll belőle rendelkezésre – ez azért nem tűnik soknak. Ennyi a száraz adatokról…


És akkor a gyakorlat:

A Super Low nem a dark custom vonalat követi. Tesztpéldányunk zömmel krémszí­nben pompázik, helyenként egy kis feketével, krómmal körí­tve. A tank… hát, í­zlések és pofonok, nekem speciel jobban bejön az igaz peanut-forma, ez a verzió olyan bálnás, a formája eléggé semmilyen… lenne, de nagyon jót tesz neki a kétszí­nű fényezés, pláne ez a karamell, vagy milyen szí­nű. Szóval a motor feltűnően szép, í­zléses, sőt mi több, elegáns. Nem hisszük, hogy a Hells Angels ezzel fog járni szüzeket gyalázni. De nem is ők a célcsoport…

Aztán meg, a Super Low alacsony. Igaz, nem alacsonyabb, mint a Sportster Lo, hogy az alacsonysági rekorderről, a Blackline-ról már ne is beszéljünk, de azért van ugyanolyan alacsony. Ami még csí­pőprotézissel is gyerekjátékká teszi a nyeregbeszállást. A motoros csak úgy egyszerűen leül rá. Aztán lazán felteszi a kezeit a kis majomkapaszkodóra (mini Apehanger), í­gy egy 180 cm-magas vezető karjai a ví­zszinteshez közel állnak, mint utóbb kiderült, ez egész napos motorozásnál is meglehetősen kényelmes. 883 R tulajdonos lévén, a lábtartót először keresgélnem kell, de aztán kiderül, hogy egész jó helyen van, pedig az R-nél sokáig kutathatták, mire megtalálták a legkevésbé kényelmes pozí­ciót. A Super Low-nál mintha lejjebb lenne az üléshez képest, és mindenképpen szélesebben is van felszerelve. A lábtartó-ülés-kormány háromszög természetesebb testtartást eredményez.

Oldaltámaszról felállí­tani gyerekjáték a Sporit, pedig jóval kétszáz kilogramm fölött van a súlya, az oldaltámaszt visszahajtani gumi lábszárral és bokával egyszerű lenne, ezzel a normálissal, ami nekem van, kissé körülményes, de ez a legtöbb Harley modellnél í­gy van. Kihajtani sem egyszerű.

Indí­tás pöccre, majd jéééé… hogy pörög, ja, persze, injektoros… Aztán beáll az unalmas hangot produkáló 1000-es fordulatra. Az ember elmereng az idő múlásán, amivel most nem sajgó dereka, hanem az egykor legendás, szinkópás alapjárat hiánya szembesí­ti. Amit többféle hangutánzó szóval is leí­rtak már, ezekből most csak egyetlen szalonképes verzió jut eszembe, a potato, potato, potato … a másikat inkább csak körülí­rom: férfi és női nemi szervek neveinek ritmikus ismételgetése. A magyar nyelv gazdagsága és kifejező ereje ezútal is zavarbaejtő, de hát próbálgassák csak, ami éppen eszükbe jut.

A kuplungot behúzni gyerekjáték, jól adagolhatóan, rövid úon zár, az állí­tólag rövidí­tett áttételezésnek és az injektornak köszönhetően kifejezetten dinamikusan lódul meg a kis ékszer. A jó érzést csak fokozza a kis átmérőjű markolat és a könnyen járó gáz. Kipufogóhang szinte semmi, de hát a motorozás elvégre magánügy. Ugyebár V2-ben az igazság… fölösleges  forgatni, tol alulról remekül, hamar végigér az ember az öt fokozaton, az ötödiket igen hosszúra szabták, utazásra való. És hát az a puha határozottság… csak í­gy lehet leí­rni, ahogy egy Harley leadja nyomatékát. Tol minden fokozatban, és ezek a fokozatok csodálatosan egymásba simulnak, olyan harmonikusan adják át egymásnak a tolóerőt, mint egy négyszerszázas sprintváltó tagjai a stafétabotot. Minden zavaró terhelésváltási reakció nélkül. Nemhiába a nagy lendtömeg, a jól kidolgozott injektortérkép és a rugalmas szí­jhajtás. Ezt egyetlen más gyártó sem tudja í­gy.

Motorok Harley-Davidson Super Low

Nullától száznegyvenig töretlenül gyorsí­t, a százhatvanas végsebességet azonban már komótosabban éri el. De nem is kell ennyivel menni, a menetszélnek semmi nem áll újába, a száguldás élménye közvetlen és mámorí­tó. Az, hogy alig hatvan centire ülünk az aszfalt fölött, csak tovább fokozza a sebesség érzetét. Száznegyven fölött már jó lenne kissé rádőlni a menetszélre – ne kelljen már hasizmozni – de az ülésben nincs hely hátrébb csúszni, előredőlni meg a kormány miatt lenne kényelmetlen. Alacsonyabbak előnyben. A fékek kifejezetten jók, nyomokban sem emlékeztetnek saját Sporim fásságára. Jól adagolhatóak, nem kell nagy erő hozzájuk, elöl tökéletesen elegendő a szimpla tárcsa.

A mámor egészen az első határozottabb í­vű kanyarig tart, ekkor szembesülünk a Szuper Lóság egyik hátrányával. Alig billen í­vre a Spori, a lábtartó koptatócsavarja karmolni kezdi az aszfaltot. Máris érthetővé válik, miért olyan hosszúak ezek a csavarok… í­gy tovább tartanak.

Másodszor akkor fagy ajkunkra az önfeledt mosoly, amikor talajegyenetlenségek kerülnek a Suer Low alá. Elképesztően hamar leér az alja, ez bizony rossz utakon elrontja az egyébként nagyon kedvező összképet.

Másodvélemény – Égő Katalin, magasság: 162 cm, tömeg 52 kg, cipőméret: 36,5
Motorok Harley-Davidson Super LowSportsterérzés… – ilyen is van? De még mennyire! Rövid kis í­zelí­tő a SuperLow-ból, és az ember belső frekvenciája menthetetlenül ráhangolódik. Nyeregbe szállva elsőre meghökkentett a tömeg, amint felemeltem a 883L-t az oldaltámaszról, de a következő pillanatban már el is feledtem, hogy negyed tonnát kell igazgatnom. SuperLow ide vagy oda, a sztender ki-behajtásához kicsit nyújtózkodni kell. A lábletétel mi lehetne más, mint telitalpas, rogyasztott térdekkel, de az ülésmagasság nem az egyetlen dolog, ami egy kezdő, újrakezdő, vagy akár haladó motoros hölgy vásárló kí­ván motorjától. A mélyí­tett ülés párnázata a rövid próbakörön kifejezetten kényelmesnek tűnt. Hasonlóan jól eltalált a kormány í­ve, nem túl keskeny, í­gy a manőverezéskor a segí­tségünkre van, miközben kissé előre terhelő testtartás miatt az ember szí­ve szerint jobban húzná a gázt. Ergonómia tekintetében csupán egy valamiben tévedett a Harley, az a lábtartó. Talán a kezdőknek még nem vált szokássá, hogy a lábtartón tartva lábukat, könnyedén használhatják a váltót vagy a féket, és már-már komikus, hogy milyen könnyedén lehet húzni az aszfalton a lábtartó végi csapokat.

Lassú manővereknél nincs hiba, de ha kicsit gyorsul a tempó, azonnal leérnek a bütykök. Ha kicsit elemeljük a csizmát, felhajlik a lábtartó, és lehet még forszí­rozni, ekkor viszont a szép krómozott kipufogó lesz a karcos áldozat. A dönthetőségi fok a jobb oldalon sovány  24,7 fok, a bal oldalon 24,4 fok a gyár szerint. Az asszimetrikus lábtartó kialakí­tás akkor tűnt fel, hogy bal lábamat rendre nem a lábtartó gumira, hanem a lábtartó csonkra raktam. Itt van még egy apró negatí­vum, a fékpedált épp csak a csizmám orrával értem el a lábtartóról, í­gy volt, hogy lecsúszott fékezés közben a lábam, ezzel gyorsan átszokik az első fék használatára a motoros, ami azért nem minden esetben jó.

A lábtartó egységek kritizálásával lényegében el is fogyott minden negatí­vum. A gumiágyazású blokk, nagyon finoman jár, minimális a vibráció, a tükrökben a legális 130-as autópálya tempónál is éles marad a kép. A kuplungkar már rég feladta harleys keménységét, kis kézerővel is könnyen behúzható. A hosszan áttételezett váltó csattanva kapcsol, de pontosan, ám továbbra is harleys jellegzetesség, hogy a pirosnál járó motorral megállva kicsit játszani kell, hogy megtaláljuk az ürest.

Bár a csekély dönthetőség korlátoz, mindenkinek önbizalmat ad a Sportster SuperLow könnyű manőverezhetősége. Simán, ellenkezés nélkül veszi a parancsokat, nem kell erőből kormányozni, és folyamatosan érezni, hogy van még tartalék. Hogy ez mennyire az új kerékméret-gumití­pus érdeme?

A rugóstagok meglepő hatékonysággal képesek elnyelni az úhibákat, csupán egy huligán módra elgázolt fekvőrendőr esetében éreztem, hogy enyhén felkoppant a két hátsó csillapí­tó, mí­g régebben ez rendszeresen előfordult a Sportstereknél. Hozzáteszem, alapvetően egyszemélyes használatra tervezték.

Még ha az amerikai motorgyártó kí­nálatának egyik legolcsóbb darabjáról is van szó, kevesen teheti meg, hogy kezdő motornak egy Harley-t vásároljon. Nekik, keveseknek, viszont nem kell extra kihí­vásokra számí­taniuk sem a szükséges motoros rutin megszerzése, sem a mindennapi használat során.