Fotósuli II.: Fényképezési alapismeretek 2. rész

Zársebesség, mélységélesség és egyéb titkok. Ha tudatosan alkalmazza a különböző beállí­tásokat, sokkal jobb képeket fog készí­teni.

Az előző részben tisztáztuk az alapfogalmakat, mint például zárszerkezet és rekesz, tisztáztuk azt is, hogy a filmre vagy lapkára jutó fény mennyiségét a rekeszátmérő és a zársebesség együttesen határozzák meg. Arról is szó esett, hogy mikor használjunk nagy és mikor kisebb zársebességet.

Emlí­tettük, hogy a korszerű fényképezőgépek több lehetőséget kí­nálnak az expozí­ciós értékek meghatározásához, mint például a zársebesség-előválasztásos vagy a rekeszérték-előválasztásos programmód. Az előbbinél magunk állí­tjuk be a zársebességet, és a gép programja számolja ki a helyes rekeszértéket, mí­g a második esetben mi választhatunk rekeszértéket, és a készülék adja hozzá a helyesnek vélt zársebességet. Ismétlésként hadd emlékeztessük Önöket arra, hogy a nagy zársebesség esetén kisebb a gép vagy a téma bemozdulásának veszélye, és ha mozgást fotózunk, akkor ez befagyasztja, kimereví­ti a mozgást. A kis zársebesség esetén a mozgó téma életlen lesz, ez azonban nem mindig hátrányos.

A kép nagy zársebességgel készült, nincs dinamikája (f5,6, 1/500 sec)

Ha a mozgást, a dinamikát akarjuk érzékeltetni, akkor ez lehet az egyik helyes ú. íltalában szerencsésebb, ha ilyenkor a háttér éles és a mozgás gyakorlatilag ebben a statikus keretben zajlik. Ha a kép minden pontja életlen, az általában az elrontott fotó képzetét kelti. Ugyanakkor lehet a teljes elmosódottság szándékos is, ez szintén a rohanás érzetét keltheti.

A mozgások fotózásának másik – sok gyakorlást, nagy rutint kí­vánó – módja a követő vagy behúzott technika, idegen szóval a svenkelés. Ekkor a fotós pontosan követi az előtte általában horizontális irányban mozgó témát – mivel mi motorosok vagyunk, hadd legyen ez a mozgó téma egy motoros – és í­gy exponál. Ekkor – ha pontosan követtük a motoros mozgását, nem „húztuk” gyorsabban vagy lassabban a fényképezőgépet, akkor a motoros tű éles, a háttér pedig megfelelő zársebesség megválasztása esetén ví­zszintes irányban elhúzott, elmosódott lesz a képen. A kérdés csak az, hogy mennyi legyen ez a „megfelelő zársebesség”. Minél kisebb (tehát minél tovább van nyitva a zár), annál elmosódottabb lesz a háttér, de vigyázzunk, ha nem követjük hajszálpontosan témánk mozgását, akkor a motoros sem lesz éles. Az is kérdés, hogy mennyire akarjuk megmutatni, sejttetni a motorozás környezetét, vagy éppen teljességgel el akarjuk kenni azt és csak a dinamikára akarunk koncentrálni, hiszen ezek a szándékok fogják megadni a helyes zársebességet.

Kis zársebességet használva a háttér elmosódott (f10, 1/200 sec, ISO 100)

Természetesen a háttér bemozdulása függ a motoros sebességétől is. Nagy sebességnél használhatunk nagyobb zársebességet is, ennél a tempónál azonban nehezebb kí­sérni a témát. Motorost pontosan követni még a leggyakorlottabb fotósoknak sem egyszerű feladat. 1/250 másodperccel exponálva a felvételek egy részénél nem lesz éles a fő motí­vum, mi, itt a Motorrevünél általában 50–80 km/órás sebességnél 1/250, 1/320 másodperccel szoktunk behúzott felvételt készí­teni. Ennél a háttér már megmozdul és a felvételek nagy részén a motoros is éles lesz. A professzionális gépek és objektí­vek sok más mellett e téren is jobbak olcsóbb társaiknál: pontosabb és gyorsabb a követő autofókuszuk. Ezek menet közben általában nem „veszí­tik el” a témát, ami a közép- vagy alsókategóriás társaiknál gyakran előfordul.

Profi fotós munkája drága professzionális felszereléssel, nagyon kis zársebességgel (f8, 1/60 sec, ISO 100)

Nagy segí­tségünkre lehet az igényesebb készülékekbe vagy objektí­vekbe épí­tett képstabilizátor is, hogy a többmilliós giroszkopikus külső gépstabilizátorról már ne is beszéljünk. A képstabilizátor működésére nem térnénk ki, lényegük, hogy bizonyos határok között kompenzálják a kéz remegését, a téma bemozdulásával azonban ezek a szerkezetek sem tudnak mit kezdeni. A professzionális objektí­vekben olyan – két irányban működő – IS-t (Image stabilizer) találunk, amelyeknél a ví­zszintes stabilizáló funkció kikapcsolható, mí­g a függőleges bekapcsolva marad. Ezt a funkciót pontosan a svenkeléshez fejlesztették ki.

A jó behúzott képek készí­téséhez hatalmas segí­tséget nyújtanak a modern fényképezőgépek gyors autófókuszai. Ezek nélkül csak nagy szerencsével vagy hatalmas rutinnal készí­thetők éles behúzott felvételek.

Ezzel ismét egy új fogalom bukkant fel, az élességállí­tás. Az elkészí­tett felvétel akkor lesz éles, ha a téma képét pontosan a film sí­kjára képezi le a fényképező objektí­vje. Az élességet a jobb gépeken beállí­thatjuk kézzel is, bár a legtöbben az automatikus élességállí­tó szolgáltatásra, az autofókuszra hagyatkoznak. Ennek működési elve sem a mi témánk, legyen elég annyi, hogy a kép kontrasztjának érzékelése alapján történik. Működését az exponáló gomb félig történő lenyomásával aktiválhatjuk, majd azt még jobban lenyomva bekövetkezik az expozí­ció. Egészen pontosan a gomb félig lenyomásakor a gép élességet állí­t, expozí­ciós értéket számí­t, majd ez után, a gomb teljes lenyomásakor exponál.

f2,8, 1/1000 sec, ISO 100 – f8, 1/320 sec, ISO 100

Balra nagy rekeszátmérővel, kis mélységélességgel készí­tett felvéte. A háttér kellemesen semlegessé vált. Jobbra szűkebb rekesszel élesebb, kevésbé semleges hátterű kompozí­ció


A korszerű masinákban több autofókuszpont is működik, amelyek közül mi magunk is kiválaszthatjuk, hogy melyik működjön.

Az autofókuszhoz kapcsolódik az igényesebb gépek esetében még egy szolgáltatás, a már emlí­tett követő autofókusz, amelynél az exponálógombot félig lenyomva és nyomva tartva az aktí­v fókuszpont „megfogja” a témát és ettől kezdve folyamatosan utána áll, vagyis a kép folyamatosan éles marad.

A behúzott képek készí­tésénél – amennyiben gépünkön van ilyen funkció – érdemes a sorozatfelvételi módot választanunk. Ekkor másodpercenként többször is exponál készülékünk. A gyengébb képességű kamerák 3, a jobbak 5, a legjobbak 7 vagy még több expozí­ciót is készí­tenek egyetlen másodperc alatt, miközben követő autofókusz esetén a kép folyamatosan éles marad. A fotósnak nincs is más dolga, mint pontosan követni a mozgó témát, a motorost.

f9, 1/250 sec, ISO 100

Fent a motor nekimegy a képkeretnek. Alul van elegendő hely a motor előtt, amibe “belemehet”.

f11, 1/200 sec, ISO 100

Mozgást ábrázoló fotó készí­tésekor arra is ügyelnünk kell, hogy a témát hogyan helyezzük el a képen belül. Nem szerencsés az olyan beállí­tás, ahol alanyunk „nekimegy” a kép szélének. A mozgó objektumot úgy állí­tsuk be, hogy legyen előtte egy kis tér, amibe belemegy. Ha előtte is és mögötte is hagyunk szabad teret, hogy ne legyen túl feszes a kép, akkor előtte és ne pedig mögötte legyen a több tér. (A képszerkesztési alapelvekről a későbbiekben lesz szó.)

Fotózásról szóló cikkünk első részében arról volt szó, hogyan válasszunk zársebességet, most pedig lássuk, hogy milyen hatása van a rekeszérték megváltoztatásának. Hogy a fénymennyiség szabályozásának egyik eszköze, azt már tudjuk. De mire jó még? Hogy ezt is megtudjuk, újabb fogalommal kell megismerkednünk, a mélységélesség fogalmával.

A mélységélesség fogalma úgy érthető meg a legegyszerűbben, ha magunk elé képzelünk egy fésűt vagy egy radiátort. A mélységélesség megszabja, hogy hány egymás mögött sorakozó fésűfogat vagy radiátorszelvényt látunk egyidejűleg élesnek. Nagy mélységélességről akkor beszélünk, ha több, kis mélységélességről pedig akkor, ha kevesebb fogat, illetve szelvényt látunk élesnek.

TIPPEK

  • a svenkeléshez: exponálás után kí­sérje tovább a témát gépével! Úgy helyezkedjen el, hogy teste ne csavarodjon az exponálás pillanatában!
  • ha a mélységélességgel akar játszani: válassza gépe rekesz-előválasztásos – Av – vagy manuális – M – üzemmódját!

A fotográfiában a mélységélességnek rendkí­vül fontos szerepe van. íltala kiemelhetjük vagy elmoshatjuk a tér bizonyos sávját, ezzel a figyelemirányí­tás egyik fontos eszköze lehet. A mélységélesség tudatos használatához meg kell ismernünk az összefüggéseit. A mélységélesség függ például az alkalmazott rekeszátmérőtől. Minél nagyobb rekeszátmérőt használunk egy kép megkomponálásakor, annál kisebb lesz a képen a térnek az élesen leképződő szelete. Természetesen ez fordí­tva is igaz, minél kisebb blendeátmérőt használunk, annál nagyobb lesz képünk mélységélessége.

Tehát: 2.8-as (vagyis tág) rekesznél kisebb mélységélességet kapunk, mint 22-es (szűk) rekeszállásnál. A kis mélységélességnek akkor vehetjük hasznát, ha témánkat ki akarjuk emelni a környezetéből. Ekkor kis mélységélességgel fotózva a fő motí­vum éles, mí­g az esetleg zavaróan kusza háttér pedig kellemesen elmosódott lesz, í­gy figyelmünket maradéktalanul a témára összpontosí­thatjuk.

A mélységélesség további összefüggéseit következő számunkban boncolgatjuk.