Erzberg Rodeo 2011 – Akik kijutottak a Zöld Pokolból

A folyamatos esőktől megáradt patakok és csúszós sziklák nehezí­tették a versenyzők dolgát. Ezerkilencszáz indulóból a második napon csak tizenegyen értek be célba a világ legextrémebb enduró versenyén.

Minden évben több ezer off-road mániás, több mint harminc nemzet, és öt kontinens versenyzője keresi fel a kis osztrák falut Einsenerz-et. A nagy kihí­vás Európa legnagyobb, több mint 1500 éves külszí­ni fejtésű bányája, az Erzberg meghódí­tása. A vasércbánya területén zajló verseny szlogenje, keményebb mint a vas. Minden évben napok alatt elkelnek a nevezési jegyek, ez után már csak különösen jelentős off-road eredményekkel fogadnak el nevezést.


Az idei évben 1900 rajtengedélyt adtak ki, további 1500 motoros maradt várólistán. A hegyi felfutók értékelése után, csak a ötszáz leggyorsabbnak nyí­lik meg a lehetőség az indulásra, a verseny végét jelentő bányakürt jelzéséig azonban csak maroknyi versenyző éri el a célt. Ez a mí­tosz motiválja, az embert és gépet kivégző, kétségtelenül a világ legextrémebb off-road megmérettetésén való indulásra a világ legkiválóbb terepmotorosait.

Az idei, 17. Erzberg Rodeon legnagyobb esélyese a KTM Factory Racing szí­neiben induló lengyel Tadeusz Blazusiak volt. A versenyen az oszták KTM gyár narancssárga szí­nei uralkodtak, az abszolú többség a KTM EXC 300 tí­pust választotta, amely szériaállapotban is ütőképes, mi több, alkalmas a győzelemre.

Egzotikumként a nézők, hosszú idő után újra versenyezni láthatták a hegyi felfutón rajthoz álló tí­zszeres világbajnokot a belga Stefan Everts-et, és a supermoto világbajnok Thierry van den Bosch-t. Stefan Everts új fejlesztésű KTM EXC 500-as tí­pussal a harmadik legjobb edzésidőt érte el.

A versenyzők helyzetét tovább nehezí­tette a négy napos esőzés, í­gy védőszemüveg nélkül voltak kénytelenek nekivágni a több mint 50 méter magas gyakran 50%-os emelkedőknek és lejáróknak, illetve az ezt követő Zöld Pokolnak hí­vott erdőségnek, amelyet a megduzzadt, gyakran derékig érő patakok tűzdeltek. Ilyen extrém körülmények között különleges biztonsági intézkedések voltak szükségesek. A versenyzők biztonságára hat különböző ponton várakozó mentőhelikopter, több tucat mentőautó, és elsősegélynyújtó felszereléssel rendelkező önkéntes motoros vigyázott.

Az idei évtől a rendezők nem engedélyezik a látogatóknak a motorral való közlekedést, mivel az elmúlt években az esti italozást követően többen a rendkí­vül veszélyes bányaterületen motoroztak az éjszakai órákban – í­gy szervezetten buszokkal szállí­tották a látogatókat a verseny leglátványosabb helyeire, ahol biztathatják a kedvenceiket.

A hegyi felfutón a motocross versenyzők bizonyultak a leggyorsabbnak, mí­g a versenyen a triálos múlttal rendelkező endurósok domináltak. A vasárnapi versenynapon zuhogó eső fogadta a nézőket és az indulókat, a depóban már a reggeli óráktól érezhető volt a feszültség. A versenyszerelők az utolsó ellenőrzések elvégeztével, már a délelőtti órákban, hegymászó kötelekkel, gyorsjaví­tó eszközökkel felszerelkezve motorra ültek, és elindultak a legnehezebb, legkockázatosabb szakaszokra, hogy ott várják a versenyzőiket, és szükség esetén segí­tséget nyújtsanak a bajba jutottaknak. Az Erzberg nehézségét jelzi, hogy néhány látványos szakasz kivételével engedélyezett a külső segí­tség igénybevétele.

Mike Sigety a hazai KTM támogatásával indult az Erzbergen


A versenyzők tizenegy órakor kezdték meg a rajthoz állást ötven fős vonalakban, a hegyi felfutó eredményei alapján választhattak rajtpozí­ciót. Közel egy óra kellett a világ félezer legextrémebb motorosának a rajthoz állásához. A KTM EXC 300 tí­pussal induló, magyar származású Mike Sigety , a KTM Hungária Kft támogatásával is bejutott a legjobb ötszáz közé, felállhatott a rajtrácsra.

A startvonal a külszí­ni bánya legmélyebb pontján lévő katlanban helyezkedett el, amelynek falai felerősí­tették a háromszázas kétütemű KTM-ek üvöltését, ahogy a versenyzők a feszültséget a motorok melegí­tésével vezették le. Összesen több mint harmincezer lóerő várta a verseny kezdetét jelentő tizenkét órát.


Az első vonal ötven versenyzője közül a lengyel Tadeusz Blazusiak állt az élre KTM 250 EXC tí­pusú versenymotorjával, és vezette a mezőnyt. Tudására jellemző, hogy a száz méter mélyen lévő 60%-os meredek emelkedőkből és lejárókból kialakí­tott egy kilométeres szakaszon két perces előnyre tett szert a világ ötven leggyorsabb off-road versenyzőjével szemben is.

A rajtvonalakat két perces késleltetésekkel indí­tották, a biztonság érdekében, csak ennek az első szakasznak az extrémitását jelzi, hogy a világ legjobb versenyzőinek 20%-a nem tudott első nekifutásra kijutni a katlanból. Ez alatt kaotikus állapotok alakultak ki, a meddőhányókon ötven emberfeletti tempóban feljutni igyekvő versenyző úját állta, nehezí­tette a tí­z-húsz megrekedt, illetve lefelé tartó motoros.

A cikk elején emlí­tett erdei szakaszra jellemző, hogy az indulók 98%-nak itt ért véget a verseny. A meredeken vezető szűk erdei sáros nyomvonalak, a nedves elgördülő kövek, csúszós sziklák, megáradt patakok a feladásra kényszerí­tették a többséget. A verseny vége előtt fél órával még csak hárman értek célba. A tizenhat órakor felhangzó bányakürtre is csak tizenegyen értek be az arénába. Ezek közül két versenyzőnek eredményét törölték, mivel egy ellenőrzőpontot nem érintettek.

A versenyt végül 5. alkalommal is Tadeusz Blazusiak nyerte. Az Erzberg Rodeo végét követően a versenyzők arcán kivétel nélkül tükröződött, az emberfeletti küzdelem a vasóriással, és az időjárással.