Eloxálással az elszürkülés ellen

Esztétikus, egyedi és tartós. Az alumí­nium felületek dekorálására az egyik legjobb módszer az elektrolitos oxidáció, azaz eloxálás. A tetszetős külsőn kí­vül – ami a motorkerékpár tulajdonosok elsődleges kí­vánsága – ez az eljárás védi a felületet az elszürkülés, az oxidáció ellen is.

Az alumí­nium napjaink egyik közkedvelt műszaki alapanyaga. Szép, könnyen alakí­tható, és tömegéhez képest kiváló szilárdsági mutatói mind hozzájárultak ahhoz, hogy mindennapi tárgyaink is ebből készüljenek, de nincs ez régóta í­gy. A bauxitot 1821-ben egy francia kémikus, Pierre Berthier fedezte fel, ám a világ első, 1 kg tömegű alumí­niumtömbjét csak 1855-ben, a párizsi világkiállí­táson mutatták be. Az alumí­nium ára akkoriban még az aranyéval vetekedett, í­gy eleinte ékszereket készí­tettek belőle. Az új fém hatalmas sikert aratott, de tömeges felhasználása a hadiipari igényeknek volt köszönhető. Csakhamar a járműipar is felfedezte magának az alumí­niumot, a Bentley már az 1921-ben alumí­nium karosszéria-elemekkel szerelte autóit. A motorkerékpárokon is megjelent a könnyű fém, a váztól kezdve a tankon át a felnikig számtalan alkatrész alapanyaga, kormányok, karok, konzolok készülnek belőle, a motorblokk elemeiről nem is beszélve.

galéria Alumí­nium felületkezelése eloxálással
Szí­nvariációk: a kí­vánt árnyalatot szí­nkatalógusból választhatjuk ki


Az alumí­nium egyik legszerethetőbb tulajdonsága, hogy ellenáll az időjárás viszontagságainak, legalábbis normál viszonyok között. A levegő oxigénjének hatására a felszí­nén szinte azonnal oxidréteg alakul ki, ami megvédi a további hatásoktól. Ez a védelem azonban az oxidréteg stabilitásától függ, ha megsérül, az igen kellemetlen lyukkorrózió folyamatának lehetünk tanúi. Az erősebb védelem érdekében a védő oxidréteget mesterségesen is szokás vastagí­tani, ezt az eljárást nevezzük eloxálásnak. Előnye, hogy megvédi az alumí­niumot a további korróziótól, emellett keményebb lesz a felülete. A védelem az anyag felső rétegében alakul ki, nem a felületére kerül, í­gy sokkal jobban véd, mint a festés, amely később könnyen lepattoghat. És külön öröm, hogy a kialakuló porózus oxidréteg lehetővé teszi a felület szí­nezését.

Ha alumí­nium motoralkatrészt szeretnénk eloxáltatni, a legjobb eredmény érdekében érdemes már otthon rákészülnünk. íœgyeljünk arra, hogy az alkatrész alumí­niumon kí­vül ne tartalmazzon más fém elemet (például bronz perselyt, belesajtolt acél tengelyt, stb.). Eloxálni csak az alumí­niumot és ötvözeteit lehet. Maradéktalanul távolí­tsuk el az esetleges festéket, szennyeződéseket, a korrózió nyomait. Ezt elérhetjük kromofágozással, vagy mechanikai tisztí­tással, például gyöngyszórással (lásd Motorrevü 2012/5), vagy finom csiszolóvászonnal, attól függően, milyen struktúrájú, fényességű felületet szeretnénk. Fontos, hogy a már véglegesen megmunkált alkatrészt vigyük eloxáltatni, mert pl. egy utólagos hajlí­tás is repedést okoz a kemény védőrétegen, és munkánk kárba vész.

Az üzemi munkafolyamat legidőigényesebb része az előkészí­tés. Kezdődik a furatok ledugózásával, ami azért fontos, mert a lúgozási folyamat során megül az oldat a zsákfuratokban és a szárí­tásnál kicsurogva tönkreteszi a felületet. Ha már van eloxréteg (például gyári bevonat) a tárgyon, ezt is el kell eltávolí­tani, ami előlúgozással történik. Ezt követi a felszerszámozás. Szinte minden munkadarabhoz egyedi szerszám készül – ez tartja majd az elektródaként szereplő tárgyat. Ha elmozdul, vagy nem elég stabil az érintkezés, akkor megszakad az áram, nem jön létre a megfelelő rétegvastagság és újra kell kezdeni a műveletet. Ha nincs az alkatrészen tűréshatár, akkor ennek nincs akadálya, de tűrt méret esetén figyelembe kell venni, hogy az oxidréteg újbóli eltávolí­tása méretcsökkenéssel jár. A tipikus eloxálás ellenben valamivel növeli a tárgy vastagságát, rendszerint a képződő oxidréteg vastagságának felével.

Az előkészí­tett és felszerszámozott alkatrészeket először zsí­rtalaní­tó fürdőbe mártják. Ezt követi nátriumhidroxidos oldatban a lúgos pácolás, majd a salétromsavas semlegesí­tés és az öblí­tés. Ezzel a folyamattal fém tiszta felületet érnek el, a fürdőből kiemelt alkatrészek szinte fehér szí­nűek.

Jöhet a tényleges eloxálás. A munkadarabokat az eloxáló kádba helyezik, amelyben hí­gí­tott kénsav az elektrolit. Egyenáramú eljárás esetén alkatrészünk lesz az anód, felületén a fejlődő oxigén hatására kialakul az egyenletes vastagságú, csöves szerkezetű natúr alumí­niumoxid réteg. És épp ezt a tulajdonságát használják ki szí­nezéskor. A leöblí­tett munkadarabot szí­nező fürdőbe mártva a kis pórusok telnek meg a festékkel. A szí­n intenzitása attól függ, meddig tartják a folyadékban az alkatrészt. Az oxidréteg vastagságán (szí­nezés esetén 12-18 μm) múlik a tartósság és az ellenálló képesség. Az Aerometál Kft-nél alkalmazott speciális eljárás, hogy a fekete eloxot nem csak festékkel szí­nezik, hanem elektromosan is váltóárammal ón-szulfátos elektrolitban.Iinnen már majdnem feketén veszik ki az alkatrészt. Ezt követi a hagyományos festékfürdő. Ezzel megtöbbszöröződik a szí­nezett eloxfelület tartóssága. A festés befejezése után a pórusokat tömörí­teni kell. A tárgyat 96 fokos desztillált ví­zbe merí­tik. Ekkor a bevonat mikropórusai elzáródnak, és elzáródik a bennük lévő festék is. Még néhány perc a szárí­tószekrényben, és a szí­nesre eloxált termékeket át is veheti a megrendelő.

A legszebb eredményt az úgynevezett négykilences, azaz vegyileg tiszta alumí­niummal lehet elérni. Problémát jelenthetnek az alumí­nium különböző ötvözetei, mert az összetételtől függően más és más árnyalatú lehet a végeredmény. Előfordulhat az is, hogy az ötvözőelemek nem egyenletesen oszlanak meg az anyagban, ilyenkor foltosodhat a tárgy. A hegesztési varrat is mindig meglátszik, még akkor is, ha saját anyagával hegesztik az alkatrészt.