Előzzön, és maradjon életben 1. rész

Évente kb. félmillió ember hal meg világszerte közúi balesetekben. A közúi balesetek által okozott anyagi kár emellett olyan méreteket ölt, hogy minden ország komolyan érdekelt az összes lehetséges eszközzel beavatkozni a közúi közlekedés nemkí­vánatos hatásaiba.

Az ez irányú jogalkotásnak csak egyik ága az, amely a már bekövetkezett balesetek következményeit határozza meg. A korábbi lapszámokban érintőlegesen már foglalkoztunk a forgalomszervezés jogszabályi hátterével, mint olyan tényezővel, amely szintén befolyásolja a közúi forgalmat. E jogszabályi rendelkezések mögött egy sajátos tudományág húzódik, amelyet közlekedéstervezésnek neveznek, amelyről a közönséges földi halandónak kevés elképzelése van1.

 

 

A KRESZ szabályai a gyakorlatban olyan zárt rendszerré állnak össze, amelyek mindegyikének betartása esetén a közúi baleset bekövetkezésének valószí­nűsége meglehetősen csekély. Más szavakkal: ha minden járművezető úgy közlekedik, ahogy az tőle a KRESZ alapján elvárható, akkor a közúi balesetek nagy valószí­nűséggel nem következnek be. Ez a megállapí­tás persze bizonyos mértékig torz: egy rendkí­vül súlyos kimenetelű budapesti baleset kapcsán néhány éve kialakult internetes vitában az egyik hozzászóló elgondolkodtató észrevétele az volt, hogy a balesetek sokszor csak azért nem következnek be, mert az általunk elkövetett hibát a véletlen (értsd: legtöbbször egy másik járművezető) vagy a szerencse (ami néha ugyanaz) korrigálja. Ennek ellenkezője is igaz: még ha képességeink legjavát mutatjuk is az utakon, és a KRESZ összes rendelkezését ismerjük, értjük és tudjuk alkalmazni, akkor is előfordulhat olyan szituáció, amikor rajtunk kí­vül álló tényező miatt mégis bajba sodródunk. A másik járművezető sikeres elhárí­tó manővere legtöbbször a preventí­v járművezetés eredménye. „A megelőző (preventí­v) vagy elővigyázatos vezetés a közúi forgalomban részt vevők olyan viselkedését jelenti, amely biztosí­tja az esetleges balesetek elkerülését, a baleseteket okozó helyzetek előzetes felismerésével, a közúi forgalomban részt vevő társak hibás cselekedeteinek kikerülésével, valamint az időjárási viszonyokhoz, az úviszonyokhoz, a járműforgalom intenzitásához történő alkalmazkodással.” (Ld. itt) Az előrelátás, az elővigyázatosság meghatározó feltételei a preventí­v vezetésnek. Úgy is mondhatnánk, hogy ezek nélkül nincs preventí­v vezetés.

„Az előrelátás, elővigyázatosság a gépjárművezető azon képességét jelenti, melynek segí­tségével előre lát, megérez eseményeket, amelyek bekövetkezhetnek a gépjármű vezetése közben. A megérzés vagy előrelátás lehet azonnali (olyan eseményekre vonatkozik, amelyek a vezetés ideje alatt következnek vagy következhetnének be), vagy lehet távoli (a gépjárművezető azon megállapí­tásaira vonatkozik, melyeket indulás előtt von le bizonyos események bekövetkeztével kapcsolatosan, ezért minden utazás előtt javasolt az úvonal áttekintése, valamint a gépjármű és a vezető felkészí­tése).” Egyik ismerősöm preventí­v vezetési technikájának lényegi eleme például az, hogy óvakodik a fehér szí­nű, zárt felépí­tményű áruszállí­tóktól (vagyis a furgonoktól), mert tapasztalatai szerint azok vezetői szinte mindig agresszí­vabbak az átlagosnál, olyasmit is bevállalnak, amit mások általában nem, pl. előszeretettel vágódnak be hirtelen másik forgalmi sávba, és többnyire mintha nem érdekelné őket, hogy másokat veszélybe sodornak. (A „fehér furgon”-sztereotí­pia meglehetősen gyakran igazolódik be az utakon, valószí­nűleg azért, mert a vezetők nem saját, hanem mások – elsősorban a megbí­zást adó cég – járművét törik rommá, ha a csillagok állása éppen nem kedvező.)

Logikusnak tűnik az a megállapí­tás, hogy az éberség a megelőző vezetés egyik legfontosabb alapfeltétele, ugyanakkor meggyőződésem szerint nincs 100%-osan éber, állandóan maximumon teljesí­tő járművezető az utakon. („Éberség: a gépjárművezető megfigyelő-, valamint a körülötte történő eseményekre állandóan odafigyelő (készenléti) képességét jelenti gépjárművezetés közben. Figyelmét a közúon történő összes eseményre, valamint a gépjárműre kell összpontosí­tania, félelem és feszültségmentesen, mert ezek az állapotok fokozott pszichikai megerőltetéshez és ezen keresztül fáradsághoz vezetnek.”) Létezik olyan, hogy valakinek a figyelmét a „közúon történő összes eseményből” egy sem kerüli el? Nem hinném. Azt ez a forrás is hangsúlyozza, hogy pl. a városi vezetés egyik legnagyobb kockázati tényezője a manőverek nagy száma, és az, hogy az összpontosí­tott, esetleg többszörösen megosztott figyelem hamar kifárasztja a gépjárművezetőket.

Az általam irányadónak tekintett forrás szerint (nem direkt, csak amúgy sugalmazott módon) a preventí­v vezetési képesség a tapasztalt vezetők sajátossága. (Nem mellesleg: „Egy gépjárművezetőt akkor nevezünk tapasztalt vezetőnek, mikor legkevesebb 100 000 km távot tud maga mögött.”) Én ezzel vitatkoznék. Saját tapasztalataim szerint az igazán sokat látott vezetők néha éppenséggel túlságosan nagyvonalúan bánnak a legelemibb szabályokkal is. Márpedig a saját fogalmaim szerint csak az lehet igazán preventí­v vezető, aki a KRESZ előí­rásainak a lehető legnagyobb mértékben megfelel. Ha úgy tetszik, a preventí­v vezetési képesség egyfajta többlet a szabályos közlekedéshez képest, és az utóbbi az előbbi nélkül nem nagyon képzelhető el.

„A dinamikus sztereotí­piák (olyan vezetéstechnikai mozdulatok, melyek nem igényelnek tudatos irányí­tást) kialakí­tásához a mozdulatok ezerszeres megismétlésére van szükség.” E megállapí­tás helyességét nem lehet vitatni. Úgy vélem azonban, hogy mindig a végeredmény (értsd: a közúi közlekedésben való biztonságos részvétel) számí­t, és ha egy kevésbé tapasztalt, ámde óvatos vezető nem generál maga körül veszélyeket, az lehet ugyanolyan jó, mint amikor egy tapasztalt „öreg róka” éppenséggel szét van csúszva az előző napi buli miatt… (Folytatjuk)

 

1. Az alábbi és az annak folytatását képező cikkek legfontosabb összefüggéseit három tanulmányból vettem: Dr. Fi István: Közlekedéstervezés és Schuchmann – Kisgyörgy: Közlekedéstervezés – Utak c. munkája, valamint a Megelőző vezetési felkészí­tő c. í­rásból, amelyet az interneten találtam, a szerző megjelölése nélkül.