Egyszerűen: az előzés szabályai

Mottó: „íllj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél.”

Az egyik legismertebb és alighanem legrégebbi autós-motoros lap internetes változatán olvastam a következő esetről: Két személygépkocsi egymás mögött haladva, majd jobbra kanyarodva felhajt egy irányonként egy-egy forgalmi sávos főúvonalra. Alig pár tí­z méter megtétele után az első személygépkocsi előbb kissé jobbra húzódik, majd balra fordul, és átmegy a haladási irányával ellentétes forgalmi sávba, hogy beálljon a másik oldalon lévő árushoz. „A főúvonalon – a megforduló autós mögött – a megengedettnél ránézésre sokkal gyorsabban érkező motoros csak a lassú autókat látja, és előzni kezd. Neki is ütközik a megfordulni szándékozó autónak, igaz, szerencséjére csak érinti azt. Megúszta egy komplikált lábtöréssel. Meg persze azzal, hogy fizetheti majd a magasabb biztosí­tási dí­jakat baleset okozásáért (egyszerre csak egy autót szabad előzni, sort nem, balra forduló autót nem előzünk).” Hmm… Biztos ez? Az esetleí­rás pikantériája egyébként az, hogy a történteket a megforduló autós mögött haladó másik személygépkocsiban elhelyezett kamera rögzí­ti. Minden jogalkalmazó álma ez, nem kell hosszasan mérlegelni nyomokat, tanúvallomásokat, szakértői véleményeket, mert a felvételről a legfontosabb részletek megállapí­thatóak. Hallhatjuk a kamerás autóban ülők kommentárjait, és látjuk az ütközés hatására egyensúlyát vesztő motorkerékpár darabjainak széthullását is.

Azt a téveszmét, mely szerint a KRESZ tiltja a „sorelőzést”, a cikk előző részében már kielemeztük. Az esetleí­rásnak van egy érdekes részlete, amely arra utal, hogy a motoros a megengedettnél gyorsabban halad az ütközés előtt. Nem tudom, mennyire evidens, ezért kitérek rá: az adott úvonalon megengedett legmagasabb sebesség előzés során is irányadó. Más szavakkal: előzés során sem lehet túllépni az adott úvonalra vonatkozó megengedett legmagasabb sebességet. Ennyiben tehát elképzelhető, hogy a motoros – magával a sebességtúllépéssel – hozzájárul saját sérüléséhez. Ha a megengedett sebességgel halad, a veszélyhelyzet észlelésekor jobbak az esélyei arra, hogy elhárí­tsa az ütközést, és a személygépkocsi vezetőjének észlelési esélyei is kedvezőbbek. (Már ha egyáltalán belenéz a visszafordulás végrehajtása előtt a visszapillantó tükörbe.) A KRESZ szerint járművel megfordulni, illetőleg hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az útesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza. Talán emlékeznek még, a KRESZ értelmezésében akadályozás az, ha valaki a közlekedés más résztvevőjét annak szándéka szerinti menetében, mozgásában, továbbjutásában gátolja, hátráltatja, a célzottól eltérő közlekedési magatartásra (például fékezésre, irányváltoztatásra) kényszerí­ti. Amikor valaki akadályozza a másikat a közlekedésben, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben baleseti veszélyhelyzetbe is sodorja őt. Az akadályozás tilalma tehát erősebb – ha úgy tetszik, szigorúbb – rendelkezés, mint a baleseti veszélyhelyzet előidézésének tilalma. Más szavakkal: könnyebb olyan helyzetbe keveredni, amikor az ember mást akadályoz, mint amikor veszélyeztet. Ha azonban az akadályozás tiltott, akkor veszélyeztetni biztosan nem szabad (ha a kevesebbet tiltja a jogszabály, akkor a többet is biztosan tilalmazza).

Ne felejtsük el, hogy a megfordulás irányváltoztatás, ezért vonatkozik rá a KRESZ 29. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, amely szerint, aki járművel irányt változtat, köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni. (Csak a rend kedvéért: elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben.) Az előzés azonban irányváltoztatás, ezért a megforduló és az előzést végrehajtó viszonyára nem az elsőbbségi rendelkezés, hanem az akadályozás tilalma vonatkozik. A megfordulást végző ezek szerint biztosan nem akadályozhatja és nem is veszélyeztetheti az előzés végrehajtóját. Az akadályozás (és í­gy a veszélyeztetés) tilalmának esetleges megszegése alól a megfordulást végző csak akkor mentesül, ha bizonyí­tható, hogy az előzést végrehajtó olyan mértékű sebességtúllépésben volt, amellyel a megfordulást végzőt megtévesztette (látom ugyan, hogy jön, de a megengedett sebességgel haladás esetén még nem alakulna ki közlekedési konfliktus, ezért megkezdem a megfordulást), vagy amely miatt a megforduló jármű vezetője az előzés végrehajtóját (jelen esetben a motorost) egyszerűen nem észlelheti (például egy úkanyarulatban előzést végrehajtó csak akkor válik észlelhetővé, ha azt az ú geometriai viszonyai lehetővé teszik).

“Balra forduló autót pedig nem előzünk.” Ezzel a mondattal is érdemes foglalkozni néhány gondolat erejéig. A KRESZ az előzésre vonatkozó feltételeket kétfajta rendelkezésben határozza meg: egyrészt megállapí­t bizonyos tilalmakat, másrészt meghatároz bizonyos pozití­v feltételeket. A tilalmak a következők:

Tilos előzni:
a) kijelölt gyalogos-átkelőhelyen és közvetlenül a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt;
b) villamost közvetlenül olyan megállóhely előtt, ahol az utasok fel- és leszállása az útestről, illetőleg az útestre történik;
c) be nem látható úkanyarulatban, illetőleg bukkanóban, kivéve, ha az útesten egyirányú forgalom van, vagy záróvonal van felfestve, és az előzés annak érintése nélkül végrehajtható;
d) vasúi átjáróban és közvetlenül vasúi átjáró előtt;
e) úkereszteződésben és közvetlenül úkereszteződés előtt, kivéve,
– ha a forgalmat rendőr vagy fényjelző készülék irányí­tja, és az előzés az útest menetirány szerinti bal oldalának igénybevételével nem jár,
– ha a jármű főúvonalon vagy olyan más úon halad, amelyen elsőbbségét jelzőtábla [16. § (1) bek. u) pont] jelzi,
– körforgalmú úon,
– ha a járművel csak jobbról szabad előzni ([4] bek.).

A pozití­v feltételek pedig a következők:
Előzni abban az esetben szabad, ha
a) az előzés céljából igénybe venni kí­vánt forgalmi sáv olyan távolságban szabad, hogy – figyelemmel az előzni kí­vánó és a megelőzendő jármű sebessége közötti különbségre – az előzés a szembejövő forgalmat nem zavarja;
b) az előzni kí­vánó jármű előzését más jármű nem kezdte meg;
c) az előzni kí­vánó jármű előtt ugyanabban a forgalmi sávban haladó másik jármű előzési szándékot nem jelzett;
d) az előzés során a megelőzendő jármű mellett megfelelő oldaltávolságot lehet tartani;
e) a vezető az előzés befejezése után a járművel a megelőzött jármű elé, annak zavarása nélkül vissza tud térni.

(Folytatjuk)