Dunlop SportSmart2 – Eljött a bocsánat ideje

A száraz tények elfogadása helyett az Alpok felé vettük az irányt, ahol az egyenes szinte ismeretlen fogalom. Cserébe viszont bármikor eleredhet az eső…

Egy időben a sok motort szereltek gyárilag gyengébb minőségű, készletről visszamaradt Dunlopokkal – í­gy nem lett a motorosok szí­ve csücske, miután az első abronccsere után a gondos tulaj azonnal egy másik márka rajongója lett. Ezek az esetek lelakták a márka imázsát itthon, Európában viszont a Dunlop a második legnagyobb gyártó lett (mielőtt kérdeznék: az első a Michelin, a képet viszont torzí­tja, hogy ebben benne vannak a személyautó, teherautó és munkagép gumik is).

 

galéria Dunlop SportSmart2

Felkerültek a sárga matricák, hogy messziről látszódjon, mivel megyünk…

 

 

A Dunlop 2010 körül irányt váltott, és elkezdtek egyre sportosabb motorkerékpárabroncsokat gyártani, az ekkor bemutatott SportSmart hamar meggyőzte a gyors utcai motorosokat és a hobbipályázókat. Megfelelő nedves és száraz tapadás és tisztességes futásteljesí­tmény jellemezte, egyedül a versenyzők túl merevnek í­télték, számukra túl kemény volt a pontos visszajelzések továbbí­tásához.
Ezt követően a Dunlopnál alaposan újragondolták a gumit, és rengeteg fejlesztés, szimuláció és tesztelés után bemutatták a SportSmart2-t, amiben az előző generáció jó tulajdonságait továbbörökí­tették, de ezek mellett olyan apróságokra is figyeltek, mint a lágy futás, a kezelhetőség és a nagy sebességnél nyújtott stabilitás.
A Dunlop fejlesztéseit Németországban végzik – ez alól egyetlen kivétel van, egy angliai elitalakulat, akik a versenysportban dolgoznak, a D212 GP Pro például az ő művük. A SportSmart2 fejlesztését ez a két, egymástól szeparáltan ténykedő csapat közösen hozta össze, hiszen mindkét fél tapasztalataira szükség volt egy sportos utcai gumi megalkotásához.

 

galéria Dunlop SportSmart2

Itt még megvoltak a gumin a szőrök. Ez az állapot nem tartott sokáig

 

Az autópálya esős monotonitását az újdonságok mantrázása sem enyhí­tette, ám az Alpok tövébe érve kézzelfoghatóvá kezdett válni a befektetett tudomány. Az első abroncs kimondottan hegyes, V profilú kialakí­tású, emiatt nagyon élesen fordul a motor – elképzelhető, hogy aki máshoz szokott, vagy alapból lomhább, nyugodtabb viselkedést szeret, annak ez idegesnek fog tűnni. Cserébe nagyon gyorsan bekormányozható a kanyarba, az Alpok kacskaringós újain ez nagyon jól jött – pláne, amikor az ember el-elbambul a tájban, olyankor rendkí­vül hálás, ha egy apró kormánymozdí­tással sikerül belefeküdni az í­vbe.

 

galéria Dunlop SportSmart2

Változatos motorpark vonult fel a teszten, a Kawasaki Z800e a leggyengébb volt a mezőnyben…

 

 

A futófelület érdekessége, hogy első pillantásra úgy tűnik, mintha forgásiránnyal szembe szerelték volna fel, a minta ugyanis a megszokottól eltérő irányba áll. íllí­tólag í­gy 20%-kal több vizet szorí­t ki, és 14%-kal nagyobb felületen találkozik az aszfalttal. Bár az övszerkezetet nem látni, de állí­tólag ez felelős az intenzí­vebb úérzékelésért, a visszajelzésekért és a magabiztosságot növelő stabilitásért – illetve azért, hogy ha nagyon gyorsan megyünk, akkor a gumi közepén ne keletkezzen egy finom gerinc – ugyanis a másodpercenként kéttucatszor átforduló kerék esetén a fizika ezt megkövetelné. Ezeket egyaránt nehéz, sőt, egyenesen lehetetlen közúi száguldásnál felismerni, a motoros annyit érez belőle, hogy stabilan fordul a motor, nincs kellemetlen kúszása az első keréknek, pontosan érzi, mennyire jó az aszfalt, és még a baj bekövetkezte előtt felismeri, hogy kezd sok lenni a tempó.

 

galéria Dunlop SportSmart2

JLT technológia a Dunlop szabadalma

 

###

 

 

A hátsó gumi a már emlí­tett övtechnológia mellett két komponensű keverékkel készül: a széleken lágyabb, í­gy kanyarban biztosabban tart, mí­g a futófelület középső ötödén egy keményebb keverék szolgál, ami jobban ellenáll a kopásnak, és nagyobb stabilitást biztosí­t nagy sebességnél. Büszkén hirdetik, hogy akár 300 km/h-s tartós haladást is tolerálja az abroncs, bár ez nagyon kevés motorost érint: még a német autópályán is percenként feltartaná az embert egy 230-cal vánszorgó üzletember. A többség szempontjából fontosabb, hogy egy hosszabb autópályás szakasz végére sem lesz szögletes a futófelület.

 

galéria Dunlop SportSmart2

 

A kétkomponensű futófelület. Látszik, hogy a keményebb, középső rész igen keskeny – vagyis a gumi profilja elég hegyes, ez könnyű bedönthetőséget biztosí­t

 

 

 

Első ránézésre apró módosí­tás, hogy 7%-kal sikerült csökkenteni az abroncsok súlyát – ennek tucatnyi pozití­v hozadéka van, köztük olyan apróság is, hogy a gumi centí­rozására is kevesebb ideig tart – állí­tólag nagyon kiegyensúlyozottak az abroncsok, elvileg a szerelési irányt jelző nyí­l domborulatának a tömege megegyezik a gyártási hibahatárral. Emellett a rugózatlan tömeg is csökken, az pedig minden szempontból jó. A motorra és a fékrendszerre gyakorolt hatása ennek elenyésző, a futómű viszont minden lefaragott grammnak rendkí­vül hálás. Ugyanis az úhibák ezeket lökdösik felfelé, és ezeket kell a rugóknak és a gátlóknak elszigetelniük – minél nagyobb tömeggel kell ezt tenniük, annál nehezebb dolguk van, annál nehezebb őket finoman behangolni. A rugók fölött van maga a motor és a vezető, és minél nagyobb tömeg lökdösi ezt alulról, annál inkább rázni és dobálni fog a motor rossz úon. Ha csökken a gumi tömege, javul a menetkomfort is. Ráadásul kisebb a kerekeket egyenesben tartó giroszkópikus erő, könnyebb őket kimozdí­tani a sí­kból, és kanyarra kényszerí­teni.

 

galéria Dunlop SportSmart2

Eső, hó, hideg, meleg – mindenféle körülmény adott volt a teszten

 

 

Száraz tapadás és hétköznapi használat terén elhanyagolható különbségek vannak a nagy gyártók sportgumijai között – a legnagyobb különbségeket nedves tapadásban lehet mérni, leginkább ezen a téren és élettartamban volt a folyamatos a fejlődés az elmúlt években. Az utóbbiban a Dunlop már a SportSmarttal is jól szerepelt, az utóbbiban pedig a SportSmart2 fejlődött nagyot. Az osztrák-olasz határ környékén zajló tesztre felgumizott motorral mentünk ki szakadó esőben – némelyik megállónál a lehellet is látszódott, ami május végén közel sem a legkí­vánatosabb látvány.
Ilyen körülmények között értünk a Lavamündhöz, a 69-es ú méltán hí­res szakaszára, felfelé a gumik még teljesen hidegek voltak, majd a leválasztó réteget finoman elhagyva elkezdődhetett a játék: bár vizes úon érdemes a szokásosnál kettővel jobban észnél lenni, hamar majdnem a száraz utas tempót fogyasztotta a Kawasaki. Akik a teszten közvetlenül SportSmartról váltottak SportSmart2-re, megjegyezték, hogy ví­zen jelentős a különbség az elődhöz képest – szárazon viszont nincs lényegi eltérés a tapadásban, olyankor a könnyebb bekormányozhatóság a főbb élmény – ezt az egymást követő kilencvenfokos kanyarokban sokszor élvezhettük.

 

galéria Dunlop SportSmart2

Ismerkedési fázis: az első méterek után is megnyerő volt a SportSmart2

 

 

A gumi sokszor az az elem a motoron, amiből az ember hajlamos a pár ezer forinttal olcsóbbat venni, í­gy egy ilyen, a középkategória felső szegmenséhez tartozó darabnál rendkí­vül fontos az árazás. Mivel egy Z800 kaliberű motort a kritikus, 80 ezer forintos lélektani határ alatt – körülbelül 76 ezer forintért, kereskedőtől függően – fel lehet gumizni, van létjogosultsága a piacon. A sportgumik között átlagosan jó menettulajdonságokkal bí­r, élettartama viszont bizonyí­tottan a legjobbak között van – pályaversenyzőknek emiatt nem a legjobb választás, de aktí­v utcai motorosoknak jó alternatí­va lehet, akár egy sportosabb túragumi helyett is.