A DRD Pro, a márka megbízhatóságát és szaktudását hivatott tükrözni, ezért mindent elkövettek a tervezők, hogy az új üdvöske mindkét változata – a szupermotó és az enduro is – a lehető legtökéletesebb legyen. A változtatások mindenre kiterjedtek, ám ezek közül is az új alumínium hídváz és lengővilla, a továbbfejlesztett motor, a fordított 40mm-es Marzocchi elsővilla és a radiális fékek a legszembetűnőbbek.
Az alu hídváz teljesen újra lett tervezve, sokkal merevebb és 8 kg-os súlyával, 2 kg-al könnyebb lett az eddigi acél hídváznál. A szintén alu lengővilla himbarendszert kapott, és az úegyenetlenségek elnyeléséről elől-hátul 250mm-nyi rugóú gondoskodik.
Az enduro (R) és a supermoto (SM) modell közötti legfőbb különbségek a futómű hangolásában, a fékekben, a lábtartókban, valamint az áttételben nyilvánulnak meg. A supermoton 300mm-es, míg az enduron 260mm-es első tárcsa dolgozik, hátul mindkét modell esetében 220mm-es. A cég új féktárcsákat használt ezeknél a modelleknél, melyeknek jobb a hűtésük.
A legtöbb módosításon viszont maga az erőforrás esett át. Ez azért is örvendetes dolog, mert jövőre ugyanez a szív fog dobogni az összes 50-es Derbiben, nem csak a DRD Pro-ban! A fejlesztésnél egy könnyebb, kultúráltabb, csöndesebb és rezonanciamentes erőforrásra törekedtek a tervezők. Ezeknek a kritériumoknak sikerült is eleget tenni, még a váltó fogazását is áttervezték a zajcsökkentés érdekében. A motor immár önindítóval kelthető életre, tökéletesebb a hűtése és kevesebb vibrációt produkál az új kiegyensúlyozó tengelynek köszönhetően. Az erőforrás továbbá új, könnyebb házat kapott és már az Euro 3-mas normáknak is megfelel.
Az önindító segítségével könnyen indul az új Derbi, s már az első 
néhány kör alatt meggyőzi az embert mind a szupermotó-, mind a krosszpályán. Elképesztő, hogy az 50-es erőforrás milyen sokat javult. Kezdjük ott, hogy alig produkál vibrációt; még a felső tartományban is „nyugodt marad”. A vezetési élménye rendkívüli, ugyanis meghazudtolja kétütemű mivoltát és alulról egészen a tetejéig egyenletes erővel húz. Nincs benne lyuk sehol, egyaránt jól használható minden fordulatszám-tartományban. Az előző Senda blokkok olyan 8000-nél találtak igazán magukra, ám ez már a múlté, mint ahogy az is, ahogy a csúcson hirtelen összeomlott a régi motor teljesítménye. Az új erőforrás úriember módjára érzékelteti, hogy itt a vége, ne tovább, nem pedig „összeesik”.
A kipufogó most már korrózióálló anyagból készül, és már nem lesz rozsdásodásra hajlamos, mint a tartósteszt Sendánké volt.
A futómű nagyon jól végzi a dolgát, bár a szupermotó verzió eleje kicsit lágyra lett hangolva – ez inkább pályán, kemény kergetőzésnél ütközik ki, valószínűleg a magyar utakon ez a beállítás éppen, hogy komfortosabbá teszi majd a kátyúkkal tarkított hosszú utakat. Az R modell keményebb hangolású tagjai első osztályúak, mindkét modell nagyon kezes (ez nagyban köszönhető az új, stabil váznak – ami a tesztpilóták egybehangzó véleménye szerint egy 125-ös blokkal is elbírna).
A fékek előtt le a kalappal, olyan harapósak, mint egy megvadult dobermann. A hátsó féken érhető tetten a legnagyobb változás, sokkal erősebb, harapósabb és jobban adagolható lett, mint eddig. De nem csak az első fék működtetéséhez elegendő egyetlen ujj ereje, de a kuplung is olyan könnyen jár, mintha nem is kapcsolódna hozzá semmi.
Az első fényszóró egy kicsit Mulhacénes benyomást kelt az R fehér fejidomával, és fényereje is számottevő.
A DRD Pro tehát egy csúcskategóriás ötvenes, amibe a gyár apait-anyait beleadott. A fejlesztések magukért beszélnek, a kezessége lenyűgöző, s ebből a kitűnőségből a többi modell is profitálhat jövőre a blokk révén. A Derbi ismét feladta a leckét, nagyon nehéz lesz ennél jobb 50-est gyártani.
