Csapatjáték

A motorosok az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozhatják

Emlékeznek a Times hí­res cí­mpaljára? „Sűrű köd a csatorna felett, a kontinens elvágva.” Az európaiak gúnyos megjegyzéseitől övezett cí­mlap a britek szuverenitás iránti elkötelezettségét és gondolkodásuk nemzetközpontúságát volt hivatva kifejezni (hiszen a köd eszerint nem őket vágta el Európától, hanem a sokszor akkora fölrészt a szigettől).

 

A fenti értelemben vett önállóságra törekvés ugyanakkor a szigeten a csapatjátékok iránti tisztelettel párosul. És miután a közlekedés is egyfajta csapatjáték, a britek az egyik legjobb baleseti statisztikával büszkélkedhetnek az Európai Unión belül. Hisznek abban, hogy a Sziget más – bizonyos értelemben több –, mint Európa egésze, de nem jellemző rájuk az elszigetelődésre való hajlam, amikor únak indulnak. Szemben velünk, magyarokkal, akik nem vagyunk kifejezetten jók a csapatjátékban – és most korlátozzuk a megállapí­tást a közlekedésre. Az elszigetelődés az erősségünk: mintha sok, egymástól független bábú küzdene az előrejutásért és a túlélésért egy sakktáblán, ahol sem a szabályok, sem a helyek kiosztása nem univerzális érvényű. És a köd igencsak sűrű tud lenni, amikor mások érdekeit kellene meglátnunk… Nos, ilyen közegbe „érkezett” néhány radikálisan új közlekedési szabály. Csak remélni tudom, hogy a közlekedők többsége ráébred: e szabályok további alkalmazkodást kí­vánnak tőlünk…

„A motorosok az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozhatják.”

A motorosokra vonatkozó KRESZ-módosí­tásokat taglaló legutóbbi cikket azzal fejeztem be, hogy mit jelent az előrehaladáshoz szükséges „elegendő hely” az előresorolással kapcsolatos új rendelkezésben. Maradt azonban még egy feltétel, amiről nem beszéltünk. Az előresorolás érdekében ugyanis a motorosok az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozhatják. Talán emlékeznek még, a KRESZ értelmezésében akadályozás az, ha valaki a közlekedés más résztvevőjét annak szándéka szerinti menetében, mozgásában, továbbjutásában gátolja, hátráltatja, a célzottól eltérő közlekedési magatartásra (pl.: fékezésre, irányváltoztatásra) kényszerí­ti. Amikor valaki akadályozza a másikat a közlekedésben, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyben baleseti veszélyhelyzetbe is sodorja őt. Az akadályozás tilalma tehát erősebb – ha úgy tetszik szigorúbb – rendelkezés, mint a baleseti veszélyhelyzet előidézésének tilalma.


Az akadályozás tilalma a KRESZ vizsgált rendelkezésében (melynek teljes szövegét lásd az előző lapszámban) a motorosok szempontjából meglehetősen komoly korlát, amely azt jelenti, hogy az irányváltoztatónak egyfajta „elsőbbséget” biztosí­t az előresoroló motorossal szemben. (Az elsőbbség ebben az összefüggésben nem kifejezetten szakszerű megfogalmazás, de jól tükrözi a jogalkotó szándékát.) Mindez gyakorlatilag azzal jár, hogy ha a motoros az előresorolás közben több jármű mellett is elhalad (ill. el kí­ván haladni), akkor minden járművel kapcsolatban egyesével kell meggyőződnie arról, hogy annak vezetője nem jelez-e irányváltoztatási szándékot. (Feltételezve persze, hogy az adott forgalmi szituációban erre egyáltalán lehetőség van.)

„A meggyőződési kötelezettség az előresorolás feltételeivel kapcsolatban a motorost terheli.”

Ha pedig irányváltoztatási szándékot észlel, fokozott óvatosságot kell tanúsí­tania. A közlekedés folytonos interakciók sorozata, ezért fontos kérdés, hogy vajon mire kell számí­tania annak a járművezetőnek, akinek „úkereszteződésben, úszűkületben, szintbeni vasúi átjárónál vagy egyéb forgalmi okból” meg kellett állnia, és emellett irányváltoztatási szándéka van, amelyet megfelelő módon jelez is. Az új rendelkezés szerint az ilyen jármű vezetőjének – az irányváltoztatás tényleges megkezdése előtt – nem kell felkészülnie arra, hogy mellette az irányváltoztatás szempontjából releváns oldalon egy motoros az előresorolás érdekében úgy fog elhaladni, hogy azzal őt szándéka véghezvitelében akadályozná.

A hivatásos inkább a járdát választja, ha az nem is szabályos. Fél a sorok között haladni, a postának viszont mennie kell!

Mit is jelenthet ez praktikusan? Szigorú, ám precí­zen indokolható értelmezés szerint azt, hogy a meggyőződési kötelezettség az előresorolás feltételeivel kapcsolatban a motorost terheli, a másik járművezetőnek a motoros ilyen irányú mozgásával összefüggésben felkészülési kötelezettsége nincs. Ha tehát a másik járművezető észleli, hogy járműve mellett – arról az oldalról, amely irányban ő irányváltoztatást tervez (és ezt jelzi is) – egy motoros előresorolási célból el akar haladni, joggal számí­that arra, hogy a motoros ezt csak akkor teszi meg, ha annak minden feltétele adott, vagyis többek között akkor, ha ezzel a másik járművezetőt szándéka végrehajtásában nem akadályozza. A kettőjük viszonyában tehát – ezen értelmezés szerint – nem érvényesül az az általános szabály, mely szerint, aki járművel irányt változtat, köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni. A motorost az előresorolás esetén ilyen elsőbbségi jog az irányt változtató járművel szemben nem illeti meg! És ha valaki még mindig kételkedne abban, hogy ez mennyire logikus, az gondolja meg, hogy a motoros ilyen irányú elsőbbsége kifejezetten gátolná, hátráltatná az irányváltoztató másik járművezetőt, amit pedig ez a rendelkezés kifejezetten tilt.

„Az egymást követő motorosokból akár hosszabb járműoszlop is kialakulhat.”

Van itt még egy gyakorlatias kérdés, amire a jogalkotó nem tér ki, jelentősége azonban a mindennapi közlekedésben aligha vitatható. Amennyiben minden motorost külön-külön megillet az előresorolás joga (természetesen az idevonatkozó valamennyi rendelkezés betartása mellett), akkor az egymást követő motorosokból akár hosszabb járműoszlop is kialakulhat a már korábban is ott álló járművek mellett vagy azok között. Úgy vélem, hogy az új rendelkezés csak akkor tölti be a jogalkotó által neki szánt funkcióját, ha a korábban már ott álló járművek vezetői az ismételt elindulás során engedik – vagyis nem hátráltatják, akadályozzák –, hogy a motorosok hamarabb hagyják ott a megállást szükségessé tevő forgalmi szituációt, mint ők. Ez persze csak azokra a járművezetőkre érvényes, akik előtt vagy mellett előresorolt motoros tartózkodik. Az azonban nyilvánvaló, hogy az újbóli elindulás ebben a szituációban mindenkitől – a motorosoktól is – fokozott együttműködést igényel majd, amelynek során mindenki kénytelen lesz csapatjátékosként viselkedni, ha nem akar hosszadalmas és dühös vitákba bonyolódni arról, hogy ki mennyire érdemli meg a jogosí­tványát…