CSAK CSINíLJíTOK MEG! – Yamaha T7

Yamaha T7. Az exkluzí­van csak a Motorradnak kipróbálásra felajánlott prototí­pus képezi az alapját a Yamaha XT660Z Ténéré legitim utódjának. Első benyomásunk: kiváló potenciál, nagyon élvezetes motor.

Kilencvenkilenc. íœlésmagasság, centiméterben. Ez még a nagy túraendurókhoz szokott, 187 cm magas pilótát is zavarba hozhatja. Legalábbis ha – mint most – egy kissé lejtős, keskeny úon kell megfordulni vele. A rossz oldalról nekikezdve (kí­nos, kezdő hiba) egy pillanatra elvesztem az egyensúlyt, és a motor mintha lassí­tott felvételen nézném, oldalra dől. Ellentartok, de hiába. Egy könnyű sportendurót még meg tudnék tartani, de a 175 kilogrammos (legalábbis ezt állí­tják) Yamaha T7 végül teljesen elfekszik. Mivel egy egyedülálló prototí­pusról van szó, egy olyan motorról, amelyet eddig csak nagyon kevesen próbálhattak ki, kétszeresen is kí­nos a dolog. Pedig a terepen és az országúon minden olyan jól ment! Kiváló ergonómia, jóindulatú motorkarakterisztika, egy kalandenduróhoz képest már-már nevetséges súly – mindez már rögtön elindulás után bizalmat kelt az idegen motorban. 1555 milliméteres tengelytávjával stabilan és a vezetési hibákat megbocsátva száguld a szétszabdalt ösvényeken, jól adagolható erővel kapaszkodik felfelé laza talajú, meredek emelkedőkön, kanyargós, keskeny aszfaltcsí­kokon pedig játékos könnyedséggel kí­gyózik tova. Csúcs! Az endurósok életében viszont bármikor előfordulhatnak malőrök, és a Yamaha ki is hangsúlyozza, hogy a kalandozásra és sportolásra kihegyezett koncepciómotornak ezt jól is kell bí­rnia. Szerencsére a váltókart gyorsan sikerül visszahajlí­tani, folytatódhat tovább az exkluzí­v próbaú. Megnyugtató megjegyzés minden 187 centis és annál kisebb pilótának: az örökségének megfelelően minden bizonnyal a büszke Ténéré jelzőt is magáénak tudható T7 biztosan nem ilyen radikális ülésmagassággal kerül majd piacra. A prototí­pust raligépként alakí­tották ki, az első kereket egy finom, a Yamaha 450-es WR modelljeiből ismert villa vezeti, hátul szintén ultrasportos rugóstag csillapí­t. A rugóutak sokkal hosszabbak, mint a normál túraenduróknál, de egy közúra engedélyezett változatnál is legalább 240 milliméter kellene elöl és 220 hátul. Az offroadozáshoz keskeny kontúrokkal kialakí­tott toronymagas ülés esetében semmiféle komfortról nem beszélhetnénk a kevésbé kalandos túrákon, ezért az ülésmagasság várhatóan 90 centiméter alatt lesz.

De pontosan itt kezdődik a találgatás: vajon milyen lesz a végleges motor? Egy radikális kéthengeres sportenduró vagy inkább egy offroadozásra alkalmas, de nem túlságosan erre kihegyezett középkategóriás túragép? Talán az arany középutat választják, és egy robusztus világjáró motort alkotnak, amelynek nem kell feltétlenül még egy utas és egy telepakolt koffer- és topcase-készlet súlyát is elbí­rnia. A Yamaha crossoverének, a Tracer 700-nak például szintén csak 171 kilogramm a terhelhetősége, a tömege pedig 200 kiló alatt marad. Bár csak akkor, ha nagyon megerőltetik magukat, de az új T7 Ténéré is lehetne ilyen könnyű. A raliszerű prototí­pussal ellentétben azonban inkább az olcsóbb tömeggyártásra kell majd szavazniuk. A kékre eloxált alumí­nium kerékaggyal büszkélkedő filigrán endurókerekek helyett valószí­nűleg hagyományos drótküllős kerekekkel szerelik majd fel, a könnyű alumí­niumtank helyett pedig minden bizonnyal acél- vagy műanyag tankot találunk majd rajta. Ha túrázásra is alkalmas – legalább 400 kilométeres – hatótávolságot szeretnének biztosí­tani, akkor legalább 16 liternek bele kell férnie – ami több, mint amit a T7 szép formájú tankja rejt. A jelenleg csak provizórikusan szabott karbonelemek helyett fényezett idomok növelik majd tovább a motor tömegét. Ehhez jön még a műszerfal, a fényszóró, az indexek, egy ABS, nagyon valószí­nűleg egy második féktárcsa elöl, valamint stabilabb hátsó váznyúlvány és ülés az utasnak, ezenkí­vül további, a használhatóságot növelő alkatrészek. És vajon mennyit nyom egy offroadozásra és autópályára egyaránt megfelelő (dupla bölcső-) váz? Ez a kérdés is nyitott marad.

Amin viszont valószí­nűleg már alig fognak változtatni, az maga az erőforrás. A középkategóriás sikergépből, az MT-07-ből jól ismert kompakt és könnyű soros kéthengeres 75 lóerős teljesí­tményével jól húz, terepen széles tartományban és bombabiztosan nyomatékos, takarékos és megbí­zható. Tökéletes. A sorozatgyártásban ugyanakkor új kipufogóra lesz majd szükség a jelenlegi, fickós hangjával lenyűgöző Akrapovič sportkipufogó helyett. Exkluzí­v próbautunkon néhány liter benzinnel megtankolva megmértük a motort: az eredmény 185 kilogramm. Ha a Yamaha ebből a prototí­pusból egy olcsó – hárommillió alatti – túraendurót szeretne csinálni, akkor valószí­nűleg nem tartható a 200, inkább 210-220 kilogramm közti tömeg a reális. Egy normál endurósoknak szánt, könnyű, minőségi alkatrészekkelellátott sportos raligép ára pedig inkább 4 millió Ft fölött lenne. Meglátjuk. Vajon már 2018-ban?

A Yamaha egyelőre nem beszél a piaci bevezetésről. Kár, de a próbaú megy tovább, nincs időnk további kérdezősködésre. Az egykori vb-résztvevő motokrosszos Marco Dorsch (lásd nyitóoldali képünket) hajszolja a T7-est, métereseket ugrik, driftel és izgatottan magyarázza a yamahásoknak: „Hátul kéne valamivel nagyobb progresszió, de egyébként: mindenképpen csináljátok meg ezt a motort!” Hivatásos világjárónk, Jo Deleker, aki számtalan offroad kilométer alatt büszkén megőszült, egyhengeres Ténéréjével érkezett a tesztre, szintén lelkes. Ha az új Ténéré hasonlóan jó lesz a hosszú utakra, legalább szólóban, utas nélkül, és olyan atlétikusan fog menni, mint a T7 ezzel a kiváló erőforrással, akkor ő is arra szavaz: „Yamaha, csináljátok meg!”