Costa Brava repülővel és robogóval

Évek óta motoszkált a fejemben, hogy milyen jó lenne úgy motorozni távoli helyeken, hogy a drága szabadság ne az oda- és a visszaútal teljen el, hanem az ottléttel. Előfordult, hogy barátokkal feleztük meg az utat. Ők kimotoroztak – mondjuk Svédországba – ott csavarogtak egy jót, mi kirepültünk, átvettük tőlük a motorokat és ők hazarepültek.

Ha jó fapados árat sikerült találnunk, nem is jött ki drágábbra az ú, mintha kimotoroztunk volna, és napokat lehetett vele megspórolni. Többször jártam már Spanyolországban, de szinte mindig csak átutazóban Afrika felé, miközben ott robogtunk el autópályán a csodálatos Costa Brava mellett.

Idén jött a gondolat, mi lenne, ha kedvesemmel kirepülnénk Barcelonába, bérelnénk egy robogót és azzal járnánk be a francia határig terjedő partszakaszt. A repülőjegy 30 000 Ft-ba került fejenként, ez nem is olyan sok, hiszen 4000 km oda-vissza legalább 390 euró – azaz több mint százezer forint. Jó, persze, a robogót is bérelni kell, de az nem olyan nagy összeg. Ezzel a módival egy akár csak ötnapos úból is hármat tudunk motorozni, ez pedig elégnek tűnik egy 400 km-es úszakasz bejárásához.

Túrák Costa Brava repülõvel és robogóval

Itthon még kora tavasz volt, éppen csak zöldültek a fák, amikor a mi repülőnk elegáns í­vben kanyarodott rá a barcelonai L’Hospitalet repülőtér leszállópályájára. A rengeteg pálmafa már a gép kerek ablakából is jól látszott. A leszállópálya betonjára lépve langyos szellő, cirógató napsugár fogadott… hűűű,de rég volt ilyen érzésem! Az érkezési terminál előtt megálló busz 4 euróért vitt be a La Plaza Catalunyára, ami a lehető leges-legbelvárosibb része Barcelonának. Ebbe torkollik a hí­res sétálóutca, a La Rambla és itt van alig egy macskaugrásnyira a Gothic district, az ódon hangulatú gótikus negyed is. A buszmegállótól gyalog tí­z percre sincs a Carrer de la Canuda utcában álló kis garniszálló, a Bahia. Három emelet megmászása után lihegve álltunk a termetes senora előtt, aki csak katalánul beszélt. Internetes rendelésünk rendben, a szoba a miénk, hál’ istennek, pont a Ramblára néz. Rövidnadrág, saru – milyen luxus ez egy motorosnak – és irány a város. Többször láttam már, mégis megszokhatatlan a barcelonaiak feltűnően í­zléstelen öltözködése. Az idősebbek ott is csak úgy öltöznek, mint bárhol máshol a világon, de a fiatalok… valahogy gyökeresen másképpen értelmezik a divatot, mint Európa kulturáltabb felében szokás. Különösen a lányok jeleskednek abban, hogy kizárólag előnytelen ruhadarabokat viselnek. Arra azonban gondosan ügyelnek, hogy se szí­nben, se szabásban, se anyagában ne passzoljon egymáshoz öltözékük egyetlen darabja sem. Lehet, hogy ők is – akárcsak Salvador Dalí­ – a polgárpukkasztás hí­vei. Csak ezt mindenki a saját eszközeivel teszi. Ők – úgy tűnik – hatásosabbak, mint a nagy festő. De hagyjuk a helyi divatot, a Sangria í­ze fantasztikus, a paelláé nem, és a Rambla környékén minden méregdrága. Lesétálunk a kikötőhöz, ott balra fordulunk, ahol a második háztömbben található az, amibe mi bizalmunkat helyeztük, a Mondorent nevezetű robogókölcsönző. 125-ös és 150-es, kiderí­thetetlen származású – azért gyaní­thatóan kí­nai – robogókat kí­nálnak.

Túrák Costa Brava repülõvel és robogóval

Az üzlet cseppet sem volt bizalomgerjesztő – mi meggyőztük magunkat, hogy csak egyszerű – akárcsak a tulajdonos vagy ördög tudja, kicsoda, aki mosolyogva üdvözölt minket. Készségesen adott felvilágosí­tást, igen, van robogója, rendkí­vül elégedettek leszünk, kényelmes, megbí­zható, dinamikus és olcsó. Igaz, gumiján nem lehetett szintkülönbséget találni, de sebaj, ez egy latin ország, itt nem aggályoskodnak fölöslegesen, majd óvatosabban megyünk. A robogót csak másnaptól szándékoztunk kibérelni, ezútal csak terepszemlére jöttünk.

Reggel már motoros öltözékben, saját sisakkal, louisos málhazsákkal jelentünk meg. Gyors adminisztráció, a bérleti dí­jban még biztosí­tás is volt, baleset, műszaki hiba esetére, kaució 250 euró, de tényleg, csak a formaság kedvéért. Nagyjából az egész robogó ért annyit. Még egy utolsó kérdés: kilométer-korlátozás van-e? Ugyan, dehogy, vigyük csak, jó utat! Valóban egészen kényelmes, két személlyel nem egy csődör, de mi sem rohanni jöttünk. Hamar kiderült, hogy a tulajdonos nem a túlzások hí­ve, a fékek állapota nem múlta felül a robogó állapotát. Sőt, mintha inkább alulmúlta volna. Leginkább a gumi állapotával harmonizált. Mindegy, majd vigyázunk.

Túrák Costa Brava repülõvel és robogóval

Tehát irány Figueres, Salvador Dalí­ nyugvóhelye. Az utazás első felét a hí­res festő élete köré terveztük. Első állomásként a Teatro Museo Dalí­, a szí­nház, ahol a művész legnagyobb kiállí­tása látható. Végakarata szerint valahol itt, a szí­nházban helyezték örök nyugalomra. Második állomásként Cadaquest, az eldugott, valaha volt kis halászfalut tűztük ki úi célul.

De mint szokták mondani, ember tervez, Isten végez, a mi kis robogónk negyven kilométer múltán egyre gyanúsabb hangokat hallatott. Valami iszonyatosan csörgött benne. Eleinte úgy tűnt, hogy csak egy elszabadult lamella a kipufogóban. Aztán – miután már emberesen szakadt az eső – megállt az istenadta jószág. Indí­tózni lehetett, de nem indult. Nem volt más hátra, mint telefon a tulajnak, ő azt mondta, a biztosí­tót hí­vjuk, ha visszaérünk, természetesen visszaadja a bérleti dí­jat. Hogy mi?! Nem hallja jól… ja, a 250 eurós kaució? Hát persze, hogyne, azt is. Becsületére legyen mondva, a biztosí­tás működött,  egy óra múlva ott volt az autómentő, a robogót felvette, minket elvitt az első lakott településre. Vissza is vitt volna Barcelonába, azonban oda még nem akartunk visszamenni. Pedig kellett volna, éreztem én, hogy ha a pénzünk megmelegszik a kölcsönzős zsebében, akkor már nehéz lesz kiénekelni onnan. Most azonban irány Figueres, ahol a múzeum már bezárt. Autóbérlés Figueresben, majd nekiindultunk a tengerpartra vezető hegyi únak, mely egy nemzeti parkon keresztül éri el a középkorban megközelí­thetetlen kalóz települést, Cadaquest. Egyetlen ú vezet ide, nyaranta sokszor bedugul, és a rendőrök már vagy 80 km-re a város előtt leállí­tják a bejövő forgalmat.

– Ma is élnek itt kalózok – mondta annak idején az egyik jó humorú hotelportás – csak ma hoteltulajdonosoknak hí­vják őket.

Túrák Costa Brava repülõvel és robogóval

A kis halászfalut akkor kapta szárnyára a hí­rnév, amikor Salvador Dalí­ a szomszédos Port Lligatba költözött, ahol megvásárolt hat halászkunyhót, és ezekből alakí­ttatta ki fényűző és rendkí­vül egyedi stí­lusban berendezett rezidenciáját. Ma ez is Dalí­-múzeum. Cadaques és Port Lligat nagyon hangulatos falvak, de kizárólag a nyári turistaszezonon kí­vül érdemes meglátogatni. A főúon található egy megbí­zható robogókölcsönző, gyakorlatilag ő mentette meg utunkat a bérbe adott, kifejezetten jó minőségű Honda SH 150-es robogójával, amellyel bejártuk a környéket. Érdemes a városka fölé kanyargó földúra is felkapaszkodni, csodálatos panoráma tárul az ember szeme elé. Egy olcsónak nem nevezhető éjszaka után elindultunk dél felé. Következő célunk a tengerparttól beljebb fekvő Púbol, egy sok száz éves település volt, természetesen ez is Dalí­, pontosabban kedvese, Gala nevéhez kötődött. Az akkor már rendkí­vül ismert, népszerű és meglehetősen jómódú Dalí­ itt vásárolt meg kedvese számára egy középkori kastélyt. Galát halála után itt temették el, sí­rboltja félreismerhetetlenül Dalí­-stí­lusban épült. A kastély kertjében találhatók a hí­res póklábú elefántszobrok. Végigjárva a kastély szobáit, nem először fogott el a kétség: ezt komolyan gondolta Dalí­? Egyáltalán nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy csak a bolondját járatta a világgal és… a sznob „műértőkkel”. El tudom képzelni, amint Galával együtt azon törik a fejüket, hogy milyen blőd dolgot találjanak még ki. Valószí­nűleg lezajlott közöttük valami hasonló beszélgetés:

– Na, szerinted mi legyen még? Mit gondolsz, mit szólnának egy… mondjuk egy póklábú elefánthoz? Bedőlnének neki? Mit mondanának róla? És mennyiért vennék meg?

– Szerintem fess a biztonság kedvéért egypár… hmmm… kamamber sajt módjára képlékeny órát is, drágám. Hogy mit összeokoskodnak majd róla… Kár, hogy már nem fogjuk hallani.

Szóval valami ilyesmivel múlathatta az időt a legendás excentrikus szerelmespár.

Túrák Costa Brava repülõvel és robogóval

Sajnos, hamar eltelt ez a viszontagságos két nap, elindultunk visszafelé, a robogótól is megváltunk, remekül szolgált a kis Honda.

A Costa Brava érdekes és kihí­vásokat rejtő motoros túraúvonal, települései azonban nem túl csábí­tóak. Vagy az olasz Bibionét idézik, vagy megközelí­thetetlen üdülőfalvak. Barcelonáig szinte az egyetlen valamire is érdemes település Tossa del Mar, annak is a kis félszigetre épült erődí­tménye és a világí­tótornya az, amit érdemes felkeresni.

Túrák Costa Brava repülõvel és robogóval

Barcelonába szégyenszemre bérelt autóval érkeztünk vissza, és hátravolt még egy ütközetünk a kölcsönzőssel. A tét: a 250 eurós kaució!

Nem akarom hosszú lére ereszteni a történetet, nem is vagyok rá túlságosan büszke. Először nem akart megismerni, majd rendkí­vül barátságtalan lett, hogy tönkrement a motorja, ami már ott állt a kölcsönzőben. A kauciót természetesen nem akarta visszaadni, mondván, a szerződésben benne volt, hogy nem hagyhatjuk el Barcelonát. Megmutatta, tényleg ott volt a legalján, olyan apró betűvel, hogy szabad szemmel alig lehetett elolvasni. Szó szót követett, ami lökdösődéssé fajult, majd kihí­vta a rendőrséget, hogy bántottam. Szó se róla, szí­vesen megtettem volna, de nem értem el. ítszaladt a nevezetes robogó túloldalára. Ami szerencsének bizonyult, mert a helyiség be volt kamerázva. A végeredmény: a rendőr átzavarta a kölcsönzőst a másik helyiségbe, hogy fel ne pofozzam, majd azt mondta, hogy ez nem bűnügy, ha akarom, tegyek panaszt a turistahatóságnál. A pénzt természetesen nem kaptuk vissza. Papí­rforma szerint igaza volt a kis mocsoknak, mert voltam olyan balga, hogy nem olvastam végig a szerződést. Miután mindketten viseltes motorosruhába érkeztünk hozzá, saját sisakkal és motoros málhazsákkal, majd megkérdeztük, van-e a motoron kilométer-korlátozás, véleményünk szerint tudhatta, hogy nem Barcelonában szándékozunk keringeni a Rambla körül, de nem szólt, mert akkor nem vittük volna el a tragacsát. így viszont elvesztettük a teljes bérleti dí­jat a kaucióval együtt, nekünk kellett másik robogót és autót bérelnünk. Mondanom sem kell, nem volt olcsó öt nap. Hazafelé ráadásul a fél repülőúon azt hallgattuk egy magyar párostól, hogy milyen jót motoroztak egy bérelt BMW-vel.