Can-Am Spyder Roadster ST – A trió harmadik tagja

„Kinek van meg a mentők telefonszáma?” – kérdezi valaki nevetve egy csapat motoros gyűrűjében. „Annak az ürgének, ott, nincs ki mind a négy kereke!” A fura jármű, amire mutat, elöl két, hátul egy kerékre támaszkodik (mindegyik 15 colos), vagyis se nem autó, se nem motorkerékpár, de még csak nem is a szó szoros értelmében vett trike.

Viszont pont ebből fakad fokozott látványértéke. A legtöbb járókelőnek tátva marad tőle a szája, mintha legalábbis egy rikí­tó rózsaszí­nre fényezett Harley-Davidsont látna elhaladni maga előtt. A japán turisták izgatottan kattogtatják fényképezőgépeiket, vélhetően sosem találkoztak még azelőtt 44 literes kesztyűtartóval.

 

 

Megint mások egy szó nélkül, de nyilvánvaló kí­váncsisággal a tekintetükben járják körbe a fura szerzetet, amely felár ellenében nagy teljesí­tményű hifiberendezéssel és Akrapovic kipufogódobbal is kérhető. Európa többi részéhez hasonlóan Malaga környékén is ritkaságnak számí­tanak a háromkerekűek, pedig pont ezt a vidéket választotta a BRP az új Can-Am Spyder Roadster ST bemutatójának helyszí­néül. A Spyder harmadik modellváltozataként hatásosan kitölti az RT túramodell és a sportos RS közötti űrt.

 

Egy ujjal lehet működtetni a félautomata ötfokozatú váltót
(feláras). A visszakapcsolásokat önállóan intézi a Spyder


Eleve igen harmonikus a Can-Am koncepciója, és az ST sem különb e szempontból. Éppen ellenkezőleg: amint helyet foglal az ember feszes párnázatú, mégis kényelmes ülésén, rögtön tudatosul benne, hogy a két másik modellváltozat közötti arany középutat szemlélteti. Se nem túl passzí­v az ülőhelyzet, mint a túragépen, se nem kell túl hegyes szögbe hajlí­tani a térdet, mint az RS-en. A kormány ráadásul valamivel magasabbra és a pilótához közelebb nyúlik, mint a sportváltozaton. Kialakí­tásánál fogva nagymértékben tehermentesí­ti az alkarokat országúi tempónál.

 

ABS, kipörgésgátló és stabilitásfelügyelő vigyázza az ST minden
mozdulatát. SEmmiféle farolást nem engedélyeznek


Hogy miért fontos ez? Azért, mert a 998 köbcentis V2-esRotax-motorral hajtott ritkaság nincs különösebb tekintettel arra, merre dől a motoros, tőle függetlenül vágja magának az utat, és csak határozott kormánymunkával bí­rható rá, hogy bevegye az újába kerülő kanyarokat. Eltart egy ideig, mire megtanulja irányí­tani a hagyományos motorkerékpárhoz szokott ember. Ebben jelentős mértékben közrejátszik a kissé ideges viselkedésű sebességfüggő szervokormány is. Miután sikerült hozzászokni a Can-Am sajátosságaihoz, meglehetősen lendületesen lehet haladni vele a 101 LE és a 108 Nm jóvoltából.

 

Sebességfokozat- és hőmérséklet-kijelző is van
a nagy felbontású, szí­nes központi képernyőn


További újdonság, hogy Brembo fékek lassí­tják az ST-t, és (az RS-hez képest) komfortosabbra van hangolva mind a kormánygeometriája, mind lengéscsillapí­tóinak működése. Az alapváltozat mellett gazdagabb felszereltségű ST-S és Limited Edition kivitelben is megvásárolható.