Cagiva Cucciolo 125 – Nagykutya

Úgy látszik nem csak az amerikaiak próbálnak több bí´rt is lehúzni egy rókáról, – ez a Ducatinál sikeres volt – de az egykori Ducati-tulajdonos, a Cagiva is követi ezt a módszert. Alig került piacra az elsí´ Ducati sikermodell nevét megöröklí´ Cucciolo, máris melléállí­tottak egy nagyobb változatot is.


A koncepció ugyanaz, mint az 50-esnél. Egyenesfutása 16 colos kerekeinek köszönhetí´en stabil, és az úhibák sem tudják megzavarni. A célcsoport viszont ez esetben más. Fí´leg azokat a nyugat-európai autósokat akarja a Cagiva megnyerni, akik jogosí­tványukkal 125 köbcentis motorokat is vezethetnek. Talán ezért is méreteztek a Cagiva technikusai mindent egy kicsivel erí´sebbre, í­gy ha a gép alapméretei nagyrészt megegyeznek is az 50-essel, minden sokkal maszszí­vabb rajta. Hely bí´ségesen található a nagykutyán, viszont a csomagoknak kicsit szûkösre sikeredett a rakodóhelye. Ami csomagtérnek fest a pajzs mögött, az valójában csak egy iratrekesz, de ennél még sokkal rosszabb a sisaktartóban elhelyezett nagy akkumulátor, amiért legjobb esetben is csak egy fülig érí´ sisaknak marad hely az ülés alatt. Ennél sokkal jobb megoldás, hogy a vázhoz egy erí´s fül is tartozik, és í­gy a kutyust hozzákötözhetjük egy oszlophoz.

A négyütemû erí´forrás az ékszí­j-automata váltóval a nagyon könnyen kezelhetí´ példányok közé tartozik. Bár nem erí´mûvész, mégis 95-ös végsebességig repí­ti a robogót, és nem zaklatja kellemetlen rezgésekkel sem a vezetí´t, sem az utast. Az utóbbi különben szintén elég helyet talál, és hogy ne csúszkáljon a lába, a deszkán külön lábtartót alakí­tottak ki számára. Összefoglalva, a nagy Cucciolo olyan, mint egy jó kutya: nem hangoskodik és hûségesen szolgál.