Bemutató: Husqvarna Svartpilen 125

Lapzárta előtt egyetlen nappal kaptunk egy hívást: − Megjött a Svartpilen 125. Beférne még ebbe a számba? − Hááát, izé… Naná, hogy! Persze! Pár óra egy null kilométeres motorral nem éppen egy kimerítő teszt. De legalább be tudjuk mutatni.

Ugyebár nem is olyan régen jött a hír, hogy lesz kis Svartpilen, aztán egy mail a pozsonyi központból, hogy a világ legismertebb szabadúszó motoros újságírójától, Alan Cathcarttól kaphatunk egy tesztet, mert a KTM… pardon, Husqvarna egyedül neki adott tesztre egy előszériás motort. Oké, Alan tényleg nagyágyú, jöhet a teszt, de időközben a gyártól mégis érkezett egy meghívás február legvégére egy barcelonai dirt track pályára szervezett Svartpilen tesztre. Ezt a következő számunkban láthatják Olvasóink.

Majd mindezek után a derült égből megérkezett a hazai kereskedésekbe a motor. Egyet azon melegében meg is kaptunk. Még a barcelonai teszt előtt. Egy kis zavar a bemutatás körül? Fotózásra, menetpróbára volt egy-két esős óránk, tesztre tehát valójában semmi, de arra elég, hogy bemutassuk az újdonságot. A dizájnról röviden: bingó. Pontosan olyan, mint a Svartpilen 401 vagy 701, tehát egy telibe talált, halál egyedi neoretro stílusú tracker, finoman kidolgozott részletekkel, precíz megmunkálással, kifejezetten jónak tűnő anyagminőséggel.

Az is igaz, hogy a 125-ös esetében semmit nem kellett újra feltalálni, mert kiköpött mása a nagyobb testvéreknek. A 401-essel például fizikai méreteiben is megegyezik, az egyetlen jelentős differencia a 10 kg-os súlykülönbség – természetesen a 125-ös javára. Térhálós acélcső váz fogja közre a KTM Duke 125-ben már bizonyított, vehemens blokkot, amely maradéktalanul kihasználja az A1-es kategóriára engedélyezett felső teljesítményhatárt.

Két darab, lánccal hajtott, felül fekvő vezérműtengely, himbákkal mozgatott szelepek – mindjárt négy darab – 46 mm-es szívótorkon érkező mix, Bosch ECU – az eredmény 11 kW, vagyis 15 lóerő. A motort nulla kilométer, nulla méteres futásteljesítménnyel vettük át, mostanra 21 kilométer van benne, még kíméljük, tehát nem tudjuk, de elhisszük Alannek, hogy egy átlagos, 80 kg körüli bájkerrel a Svartpilen eléri a 120 km/órás sebességet.

Amit mi is tapasztaltunk, hogy a WP Apex futómű meglepően jó ebben a kategóriában, sőt, jóval feljebb is elfogadnánk, annak ellenére, hogy a telón semmi, a közvetlen felfogatású, szintén WP Apex rugóstagon is csak az előfeszítés állítható. Elöl-hátul 140 mm-es rugóút nyeli el kifejezetten jól a talajdisznóságokat, még az éles, keresztben futó éleket is egész jó kivasalja. A 125 cm3 az 125 cm3, tehát ne számíts karnyújtó gyorsulásra, de a bejövő autópálya-szakasz 90-100-as tempójával tökéletesen és könnyedén tartja az iramot. A hatsebességes váltó folyamatos használatával hatezer körül tartva a fordulatot egész dinamikus manőverezést tesz lehetővé, igaz, hétezervalahány körül elkezd villogni a műszerfalon a váltást sürgető jelzés. Ha nem vadulsz vele, akkor viszont meglepően kevés váltással is elvagy.

A felegyenesedett üléspozíció tökéletes rálátást kínál a városi csatatérre, egy 180-as vezető enyhén hajlított térddel is telitalppal képes talajt fogni, tehát kezdőnek sem lesz vele gondja. Váltója már 0 km-es állapotban is könnyen kapcsolható és pontos volt. A kuplung egészséges rugóerővel bír, nem érzed gagyinak, mint korábban elég sok kis 125-ösét, szépen, egyenletesen zár, tehát jól adagolható. A brutál 43 mm-es fordított teló és a fekete, kónuszos kormány után már meg sem lepődsz, hogy mind a kuplung, mind a fékkar kézmérethez állítható – szuper. Előre ehhez a tömeghez elég egyetlen tárcsa − igaz, az 320-as − egy radiális négydugós féknyereg esetenkénti szorításában.

Az első métereken kissé tompának érződött, de méterről méterre javult az adagolhatósága. A méretes, kerek kijelző egyszerűen imádnivaló, kijelzi a sebességfokozatot is, az indítás előtti intro során pedig arról sem felejt el tájékoztatni, hogy 1903 óta lehet szerencsénk Husqvarnákon motorozni. Az ABS már nemcsak alap, de kötelező is a kategóriában – működéséről egyelőre nincs mit mondanunk, de állítólag Supermoto menetprogramban a hátsó keréken kikapcsolható.

Az összes fényforrás LED-es, a fényszórónak kifejezetten komoly, meglepően nagy fényereje van, jó lesz vele sötétben is motorozni. Egyelőre ennyi, ez most tényleg egy villámbemutató volt, a részletességet ezúttal feláldoztuk a gyorsaság kedvéért, de hadd nyugtassuk meg az olvasót, hogy a Svartpilenre már következő számunkban visszatérünk.

Szóval egy extra rövid ismerkedés után annyit mondhatunk: jó kis bringa, számunkra a kategória dizájngyőztese, és bár előszeretettel ajánlgatja maga a gyár is kezdők figyelmébe, bármilyen gyakorlott motoros rókának szuper lehet második gépnek, városi rohangálósnak, kisebb kirándulós motornak. Motorozás után pedig szobadísznek. És akkor ahogy a Terminátor mondta: I’ll be back. Részletes teszt a következő számban.

Fotó: Mező János