Balesetmegelőzés: Nincs királyi ú

„Nincsenek válaszaim, én is befelé lesek. Odabent se látok mást, csak kérdéseket.” (Vad Fruttik: Válaszok nélkül)

Eukleidész ókori görög matematikusról azt tartják, hogy amikor Ptolemaiosz – Egyiptom királya – megkérdezte tőle, hogy van-e valami könnyebb módszer a geometria elsajátí­tásához mint az ő – mármint Eukleidész – „Elemek” cí­mű munkájának áttanulmányozása, Eukleidész azt válaszolta, a geometriához nem vezet királyi ú.

 

„Nincs királyi ú.” Ez a szállóige jól kifejezi a természettudományok gondolati kötöttségét. Egy matematikus számára szinte irritáló lehet az, hogy a jog mennyi kérdést feltesz, és ugyanarra az egy kérdésre milyen sokféle választ tud adni. A matematikában ez többnyire nem fordulhat elő. Létezik királyi ú a társadalomtudományokban? Nem, nem létezik, de a kérdésfeltevés milyensége itt sokkal meghatározóbb, mint a természettudományokban. Aki sok és jó irányú kérdéseket tesz fel, azt örök kétségek gyötrik afelől, hogy vajon jó válaszokhoz jut-e. Aki azonban nem fél a dolgok leegyszerűsí­tésétől, az könnyen tévedhet tévúra. És ezzel mindent elmondtam az alábbi jogeset megí­télésének problémáiról is.

 

 

Valaki fényes, napsütötte időben egy nagyvárosban egy irányonként egy-egy forgalmi sávból álló utcán közlekedik egy kereszteződés irányába egy személygépkocsival. Ez a valaki az adott környéken helyismerettel rendelkezik, a forgalmi rendet álmából felébresztve is ismeri. Hősünk a kereszteződésben balra nagy í­vben szeretne kanyarodni. Abban a kereszteződésben, ahová tart, „Elsőbbségadás kötelező!” közúi jelzőtábla van elhelyezve. Emberünk az úkereszteződésbe történő behaladás előtt megáll. Az ú, amelyre ráhajtani kí­ván, szintén irányonként egy-egy forgalmi sávból áll. Ugyanebben az időpontban egy motoros halad a keresztező úon, a személygépkocsihoz képest balról jobbra. (Az autóshoz képest tehát a motoros balról érkezik, és jobbra fog továbbmenni, miután áthaladt a kereszteződésen.) A motoros előtt, vele azonos irányban több másik – ismeretlen számú – jármű halad, amelyek közül a legelső – a kérdéses személygépkocsihoz legközelebb eső – egy tehergépkocsi. E tehergépkocsi vezetője az úkereszteződés előtt lassí­tani kezd, majd megáll, és jelzi a személygépkocsi vezetőjének, hogy lemond az elsőbbségi jogáról. A tehergépkocsi mögött haladó járművek vezetői szintén lassí­tanak, majd megállnak. Ismerik a mondást a jóindulat és a pokolhoz vezető ú kapcsolatáról… Itt éppen ebből lesz a baj. Ha ugyanis senki nem lenne, aki kiengedi emberünket onnan jobbról, akkor ez a baleset sohasem következne be. De elengedi. Én a magam részéről egy ilyen szituációban soha nem hajtanám végre a balra kanyarodást, mégpedig azért, mert tapasztalataim szerint ebben a helyzetben a személygépkocsi vezetője nem tud egyszerre szabályos és veszélytelen módon kikanyarodni. Gondolom, sejtik, miért. Az ú, amelyen a motoros halad, főúvonal, és a későbbi sértett egyenesen kí­ván továbbhaladni az úkereszteződésben. A motoros a két forgalmi sávot egymástól elválasztó felezővonalom vagy annak közvetlen közelében haladva, balról, az előtte lassí­tó járművek előzésébe kezd, majd elhalad a megálló járművek mellett is, ahelyett, hogy azok mögött maradva, a szükséges mértékben lelassí­tana, illetve ő is megállna. Utóbb, amikor a kórházban felébred az altatásból, már biztosan úgy gondolja, hogy ez utóbbi sokkal biztonságosabb lett volna…

 

###

 

A személygépkocsi vezetője – látva a balról érkező járművek lassí­tását és megállását, valamint azt, hogy a keresztező úon jobbról nem érkezik jármű –, elindul és megkezdi a balra nagy í­vben kanyarodást. A személygépkocsi vezetőjét a motoros észlelésében a motoros által megelőzött járművek megakadályozzák, egészen addig, amí­g a gyanúsí­tott a vezetőüléssel együtt elégséges mértékben túl nem halad a járműoszlop első tagját képező tehergépkocsi bal oldali sí­kján. Ez ugye praktikusan annyit jelent, hogy amí­g a személygépkocsi eleje túl nem lóg ezen a sí­kon, addig nincs veszélyhelyzet, a személygépkocsi vezetője azonban semmit nem lát az esetlegesen előzést végrehajtó másik járműből (pláne egy motorosból). Amikor azonban a személygépkocsi eleje elkezd kibukkanni a tehergépkocsi bal oldali sí­kjából, akkor kezd – fokozatosan – megnyí­lni a személygépkocsi vezetője számára a balra tekintés lehetősége, ugyanakkor járműve egyre nagyobb veszélyt jelent a motorosra nézve is, hiszen elzárja előle a továbbhaladás lehetőségét. Véleményem szerint egy ilyen szituáció jó példa arra, hogy a veszélyeket a közlekedésben az embernek már akkor előre mérlegelnie kell, amikor még meg sem kezdte az adott manővert. Csak hát, mindannyian igyekszünk valahová, és a valahová jutás vágya mindig erősebb a veszélyérzetnél…

 

Miután az í­gy kialakult veszélyhelyzetet – annak váratlansága miatt – sem a sértett, sem a későbbi gyanúsí­tott nem tudja elhárí­tani, ezért a motorkerékpár a sértett motoros menetiránya szerinti bal oldalán – a nyomozás során beszerzett szakértői vélemény szerint 60–64 km/h-s sebességgel a személygépkocsinak ütközik, majd felborul és a motoros az útestre zuhan. A baleset következtében a motoros rommá töri az egyik lábát, és többé nem ülhet motorra.

 

És akkor most jöjjenek a kérdések, amelyeken az ügy megí­télése múlik!

 

El kellett volna-e halasztania a személygépkocsi vezetőjének a balra nagy í­vben kanyarodás végrehajtását addig, amí­g balról a lehető legnagyobb – biztonságos – távolságban megszűnik minden kilátást gátló tényező? (Vagyis, amí­g a járműoszlop balról előle el nem halad.) Ezzel a kérdéssel ugye elsősorban az a baj, hogy ha arra igennel válaszolunk, akkor komoly praktikus következményekkel kell számolnunk. Mondjuk lehet, hogy a közelben van, balról egy fényjelző készülék, amelynek működése naponta a fázisidőnek megfelelő időközönként újratermeli a problémát. Tegyük fel, hogy emberünk ebben az utcában lakik, és ahhoz, hogy a munkahelyére eljusson, ebben a kereszteződésben minden nap balra kell kanyarodnia. Kerüljön minden nap egy hosszabb, de biztonságosabb úvonalon?

 

(Folytatjuk)