Baleset-megelőzés: Vakon vezetni

Amikor ezeket a sorokat írom, a Google böngésző betűi köré karácsonyi girland tekeredik, az utcákon pedig elveszített maszkok keverednek a fák lehullott lombjának maradéka közé. Ez utóbbi olyan kép, amit nehezen tudnék megmagyarázni egy évvel ezelőtti önmagunknak. Mert időközben kifordult a világ önmagából, és mi lassan közel egy éve olyan lelki teherrel küzdünk, amit korábban elképzelni sem tudtunk volna.

A médiából az önmagunk és egymás iránti felelősségvállalás fontosságáról szóló felhívások ömlenek ránk. Felváltva a karácsonyi reklámokkal. Sohasem készültünk még ilyen szorongva az ünnepekre. Mintha nem lenne elég a hétköznapok felelőssége, most itt rémítenek minket a számok, amik elől legjobb lenne elmenekülni, de nem lehet. Hiába érezzük a járvány idején a saját felelősségünket, mégis, mintha kicsúszott volna (vagy sohasem volt) a kezünkből az irányítás. Tulajdonképpen mi a felelősség? A felelősség helytállási kötelezettség mindazért, amit teszünk, vagy elmulasztunk. Vajon a felelős viselkedés genetikailag öröklődik, vagy belénk nevelik? Vannak emberek, akik számára a gyerekeik iránti felelősség éppoly magától értetődő, mint az idegenek iránti tisztelet. Akik számára a maszkviselés éppoly természetessé vált, mint az, hogy egy autóval elindulni csak akkor lehet, ha minden utas biztonsági öve be van kötve, vagy, hogy télen a járdáról össze kell seperni a havat.

És hiába tombol mindenhol a türelmetlenség, és hajszol mindenkit a rossz döntésekbe az utakon és máshol, ők nem engednek. Még ha szoronganak, akkor sem. Aztán vannak azok, akik számára a legtöbb élethelyzet csak valamiféle játszótér. Ahol vagy leesik valaki a hintáról, vagy nem. Akik akkor veszik el a másik homokozólapátját, amikor csak akarják. Akik számára most is mindegy, hogy „egy generáció távozik éppen ölelés nélkül erről a világról, az ő legfőbb bajuk a karácsonyi vacsora meg a síelés”. Az ilyen emberek a közlekedésben több kárt okozhatnak, mint bárhol máshol. És végül, de nem utolsósorban, vannak azok, akik képesek belátni a saját hülyeségüket. Egy ilyen sztorit hoztam a karácsony előtti utolsó lapszámba, mert nagyon tetszik, hogy a történet szereplője nagy nyilvánosság előtt is felvállalta a saját hibáját. Hogy mások tanulhassanak.

Az interneten találtam az alábbi gyöngyszemet: egy motoros a saját fejkamerájával készített videofelvételt tett közzé, a felvételen egy kétszer kétsávos út látható. Lassan araszolnak mindkét sávban az autók és teherautók, és köztük abszolút szabálytalanul egy motoros szlalomozik. A két sávot sárga szaggatott vonal választja el egymástól, az ideiglenes forgalmi rendre figyelmeztető jelek, azt hinnénk, mindenkit óva intenek. A külső sávtól jobbra betonelemek futnak, kijelölve a sáv határát. Mellettük munkagépek dolgoznak. És akkor hirtelen, a motoros vesztére − nem az alapján, amit lát, hanem az alapján, amire emlékszik – úgy dönt, hogy jobbról megelőzi a külső sávban előtte haladó kamiont, mert a múlt héten ott (értsd: a külső sávtól jobbra) még volt egy sáv. A kamiontól persze nem látja, hogy mi van ott valójában, ezért igazán váratlanul éri, hogy a korábban megszakadó betonelemek sora tovább folytatódik, azon a szakaszon, amire ő nem lát rá. De mire erre rájön, addigra már késő, megállni nem tud, és a legelső betonelemnek csapódik, aminek a motoros felőli végén egy kikerülési irány tábla jelzi, hogy ezeket jobbról és balról is ki lehet kerülni. Csak nekik menni nem érdemes…

A pórul járt motoros törött lábbal még felemeli a motorját, de elindulni már nem tud vele újra. Kevesen akarnának az események után a történtekkel dicsekedni, az érintett mégis úgy dönt, hogy a felvételt másokkal is megosztja. Én pedig nagyon tisztelem őt ezért. Mert szétkürtölni ország-világ előtt, hogy kizárólag a saját hibámból törtem össze magam, nem divat. Ő azonban vélhetően úgy gondolta, hogy ezen a sztorin mások csak nyerhetnek. Mert mi is történt? Az előresorolás joga, amit olyan gyakran félreértelmeznek motoros körökben, a következőkről szól: „Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állniuk − előresorolás céljából −, kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák.”

Baleset-megelőzés: Nincsenek véletlenek!

Sok esetben egy apró figyelmetlenségből is származhat katasztrófa. Ezért fontos, hogy mindenki igazodjon az …

A nem eléggé precízen megfogalmazott szabályokkal az a baj, hogy a szabados értelmezés még azt a keveset is leamortizálja róluk, ami eredetileg az értelmük volt. A vizsgált esetben a járművek − ahogy a legtöbb esetben egy nagyvárosi forgalomban – hol araszolnak, hol megállnak, hol felgyorsulnak, hogy aztán újra egy helyben toporogjanak. Ez olyasmi, amihez az előresorolásba kezdő kétkerekű jármű vezetője nem alkalmazkodhat folyamatos megállással (az előresorolás felfüggesztésével), majd újra elindulással. Miután szó szerinti értelmezésben mozgó járművek mellett a motoros nem haladhat el (nem illeti meg őt az előresorolás joga), ezért a videóban látható helyzetben a motoros az előresorolást el sem kezdhetné.

De van itt más baj is, ez pedig a vakon vezetés kérdése: pedig a KRESZ egy ritkán idézett szabálya szerint a jármű sebességét a KRESZ által meghatározott sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell. Amikor motorosunk bevág a kamion mellé a nem létező harmadik forgalmi sávba, az általa belátott távolság itt éppen nulla, ilyen távolságon belül pedig nyilván nem tud megállni.

Egy éppen átépítés alatt álló úton pedig aligha hivatkozhat sikeresen arra, hogy a betontömbökre nem számított, hiszen azok részei az ideiglenes forgalmi rendnek, és egyáltalán nem idegenek az adott szituációtól. Ugye nem olyan bonyolult? Egy sötét gödörbe sem ugranánk bele gondolkodás nélkül, akkor egy ilyen helyzetben miért tennénk azt, amit motorosunk tett?

Baleset-megelőzés: a holttér veszélyei 3. rész

A tolatásban rejlő veszélyeket sokan alábecsülik, mert abból indulnak ki, hogy a hátramenet során …