Baleset-megelőzés: Tévhitek a tolatással kapcsolatban

Nemrég dühös vitába bonyolódtam valakivel a hátramenet szabályairól, és nem vagyok büszke arra, hogy a vita kölcsönös meg nem értésbe torkollott. Miután az indulatok lecsillapodtak, gondolkodni kezdtem, hogy vajon mi lehetett az oka annak, hogy beszélgetőpartneremmel ennyire nem voltunk egy hullámhosszon.

Szeretem azt hinni, hogy ugyanabból a KRESZ-ből tanultunk, hogy a szabályok félreérthetetlenül ugyanazt jelentik valamennyiünknek. Hogy ez mennyire nem így van, arra ékes bizonyíték a hátramenet körüli félreértések sora. Induljunk ki a vitát kirobbantó forgalmi helyzetből: adott egy irányonként egy-egy forgalmi sávos, nagy forgalmú főútvonal valahol Budapesten. Az úttesttől jobbra – „A” irányban haladva – egy kerékpárút, attól jobbra pedig egy járda található. A járda mellett már a főútvonal ingatlanjai húzódnak, többnyire üzletek sora. Ezen a főútvonalon a gyalogosforgalomhoz mérhető kerékpárforgalom is bonyolódik, jó időben sokan kihasználják a lehetőséget, hogy a kerékpárosok az autósoktól függetlenül, viszonylagos védettségben közlekedhetnek. Egyik nap ott járva, arra lettem figyelmes, hogy az egyik üzlet udvaráról egy személygépkocsi tolat ki, viszonylag tempósan, miközben vezetője kizárólag jobbra figyel, miután feltűnt neki, hogy gyermekeimet kis híján elgázolta. Pillanatok alatt felpaprikáztam magam, és kiosztottam a személygépkocsi vezetőjét, aki hangos méltatlankodással fejezte ki nemtetszését.

Amióta ezzel a szakmával foglalkozom, sok tévhittel találkoztam már, és talán a legtöbb a hátramenetet övezi. Úgy vélem, ennek részben a KRESZ megszövegezésében kell keresnünk az okát. A KRESZ ugyanis a hátramenet kapcsán kevés szabályt rögzít, a legáltalánosabb, legalapvetőbb szabályt pedig a következőképpen fogalmazza meg: „Járművel megfordulni, illetőleg hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza. (Az úttest széléhez, illetőleg a várakozóhelyre történő beálláshoz szükséges hátramenet azonban elvégezhető abban az esetben is, ha az a járműforgalmat − anélkül, hogy a járműveket veszélyeztetné − rövid ideig akadályozza.) Most mindenki tegye a szívére a kezét! Emlékeznek még arra, hogy a járművezető- oktató hogyan magyarázta ezt a szabályt? Tudja mindenki, hogy ez a szabály valójában mit jelent?

A hölgy biztosan nem tudta, mert felháborodva bizonygatta nekem, hogy két kiskorú gyermekemnek kellett volna jobban figyelnie az udvarról esetlegesen kihajtó járművekre, nem neki, aki az ingatlan kerítésétől úgysem látott semmit. (A kerítés és a kapu közvetlenül a járda mellett van.) Nos: A joggyakorlat szerint a hölgy jó példa arra, amikor valakire azt mondjuk: fordítva ül a lovon. Van ugyanis egy többé-kevésbé minden közlekedési helyzetben érvényesülő szabály, amelyet röviden talán úgy tudnék összefoglalni: „Ha közlekedésed során nem veszel észre valamit, amit látnod kellene, akkor a következményekért a felelősség téged terhel.” Kevesen gondolnak bele, de attól még igaz: A hátramenet az egyik legveszélyesebb forgalmi manőver.

Éppen ellentétes irányban haladunk ugyanis ilyenkor, mint amit a vezetőülésben ülve a legoptimálisabban beláthatunk. Más szavakkal: Éppen a hátunk mögött, vagy mellettünk, rosszul belátható helyen történnek (történhetnek) olyan dolgok, amelyekhez saját közlekedésünket igazítanunk kellene. Sokan azt hiszik, hogy egy viszonylag alacsony (az 50-es városi átlagtempóhoz képest csekély) sebességgel haladó járművel igazán nem tehetnek nagy kárt másokban.

Csakhogy ez nem így van. Sok oka van ennek, a két legfontosabb talán az, hogy az a gyalogos, akit tolatás közben ütnek el, olyan váratlan helyzetben találja magát, hogy elhárítani szinte biztosan nem tud, ráadásul a hirtelen erőhatás azt a veszélyt is magában rejti, hogy az illető elesik, és a veszélyhelyzetből (elütésből) mit sem észlelő járművezető akár át is haladhat a korábban elütött személyen. Ez pedig végzetes lehet. Nem árt, ha mindenki tudja, hogy a tolatással okozott baleset azon baleseti formák egyike, ahol a tolató jármű vezetője csak nehezen szabadulhat a felelősség alól.

De vajon miért? Éppen az imént idézett akadályozási tilalom miatt. Nemcsak veszélyhelyzetet nem teremthetek a tolatási manőveremmel, hanem még csak akadályozni sem akadályozhatom a többieket. És hogy miért nem volt igaza a hölgynek, akit a bevezető soraimban pellengérre állítottam? Régen rossz lenne, ha a közlekedésben az ő logikája érvényesülne, és a gyalogosoknak (vagy a kerékpárosoknak) kellene felkészülniük minden egyes kapukihajtóban egy esetlegesen ott felbukkanó tolató járműre. (Az más kérdés, hogy aki igazán deffenzív gyalogos, az megteszi ezt, de nem azért, mert az tőle elvárható, hanem azért, mert nem bízza rá az életét ismeretlenekre.) A járda a gyalogosoké, ott jármű szabályosan nem is közlekedhetne.

Ha mégis megteszi, akkor a vezetőjének már dupla oka van alaposan körülnézni: egyrészt az, hogy egy veszélyes manővert végez, vagyis tolat, a másik az, hogy olyan zónához közeledik, amelyre szabályosan rá sem hajthatna, és ahol nála sokkal védtelenebbek közlekednek szabályosan. Hogyan védhető ki (esetleg előzhető meg) akkor egy ilyen helyzetben rejlő veszély? Nos, a magam részéről sohasem hajtanék be egy ilyen ingatlan udvarára, hacsak nem tudom biztosan, hogy a hely elég nagy ahhoz, hogy megforduljak, mielőtt onnan kihajtanék. Az ominózus helyszín közelében több kis utca is van, amelyek remek parkolóhelyeket kínálnak, igaz, ebben az esetben kevés gyaloglásra is szüksége van a bolt vásárlójának.

Baleset-megelőzés: SZÁNDÉKOS VESZÉLYEZTETÉS

„Manapság mindenki mindenhova mindenért autóba ül, amit képtelen vagyok megérteni, ugyanis Angliában a vezetésnek …

Ha azonban már megtettem, és behajtottam, majd később rájövök, hogy a helyzet mennyire nem szerencsés, jusson eszembe a KRESZ idevonatkozó másik szabálya: „Ha a személy és vagyonbiztonság megkívánja, a hátramenethez a járművezetőnek gondoskodnia kell arra alkalmas irányító személy közreműködéséről. Az irányító személynek úgy kell elhelyezkednie, hogy folyamatosan lássa a jármű mögötti területet és a jármű vezetőjével is kapcsolata legyen.” Ha azonban égen-földön nem találok ilyen személyt, akkor csak a fejemet folyamatosan körbeforgatva, olyan alacsony sebességgel hajthatok ki az udvarról, hogy legyen időm és helyem megállni, ha mégis szükséges.