Baleset-megelőzés: Befolyásolás a közlekedésben, 1. rész

Budapest utcáin gyakran előfordul, hogy a közlekedés résztvevői nyomást gyakorolnak egymásra annak érdekében, hogy az általuk helyesnek vélt magatartásra rászorí­tsák a másik járművezetőt. Erre azok is hajlamosak, akiknek véleménye korántsem felel meg a KRESZ előí­rásainak. Lehet, hogy ezzel csak némi szorongást keltenek a másikban, de az is lehet, hogy rákényszerí­tik egy rossz döntésre, mert a megfelelési kényszer adott esetben erősebb, mint a józan ész. Mi kell ahhoz, hogy ez ne í­gy legyen? Sokszor annyi is elég lenne, hogy bí­zunk a másikban, és nem képzeljük önmagunkat mindenkinél okosabbnak…

Szöveg Kondorné dr. Kollár Zsuzsanna

Talán tipikusnak is mondható helyzet: gyakran járok egy olyan, lámpás kereszteződésben, ahol a fényjelző készülékek igen nagy gyakorisággal – főleg egy nagyobb mennyiségű csapadéktól – hajlamosak meghibásodni, ilyenkor minden irányból villogó sárga fényjelzést adnak. Azok számára, akik a kereszteződésbe a fölérendelt úon érkeznek, ez – elvileg – nem okoz különösebb problémát, hiszen ők ilyenkor is gond nélkül továbbhaladhatnak. A keresztirányú forgalom résztvevőinek azonban főhet a fejük, ha jó döntést akarnak hozni, a fölérendelt ú ugyanis többsávos és kétirányú, ráadásul azzal párhuzamosan egy HÉV-sí­npálya is fut. Nemrég a rohanásból fakadó nyomásgyakorlás alanyává váltam, ugyanis az alárendelt irányból érkeztem a kereszteződéshez, ezért meg kellett várnom, hogy néhányan lemondjanak az elsőbbségi jogukról, hogy én is továbbhaladhassak. Nem sokáig álldogáltam a kereszteződés előtt, mert balról, a külső sávban megérkezett valaki, aki első ránézésre igen előzékenynek tűnt, megállt és intett, hogy mehetek.

Amikor azonban elkezdtem „becsorogni” a kereszteződésbe, és áthaladásom tovább tartott annál, mint amit jótevőm optimálisnak vélt, emberünknek rövid időn belül elfogyott a türelme, azzal ugyanis nem számolt, hogy én minden keresztező sáv forgalmáról egyesével fogok meggyőződni, jelentősen próbára téve az ő türelmét. Amikor a takaróhatásból felbukkanó többi jármű érkezésétől tartva minimális tempót választva megkezdtem az áthaladást, hamarosan éktelen tülkölést hallottam, először nem is értettem, honnan jön a hang. Mint kiderült, a „Grál lovag” megunta óvatoskodásomat, és legszí­vesebben már keresztülgázolt volna a kocsimon, holott éppen az ő korábbi udvariassága volt az egész folyamat elindí­tója. Ingerült gesztikuláció kí­sérte a dudálást, ami finoman szólva nem része a komfortzónámnak. Ha nem vagyok észnél, akkor egy ilyen türelmetlenség úgy kerget bele egy balesethez vezető rossz döntésbe, hogy gondolkodni is elfelejtek.

Szociálpszichológiai értelemben nyomásgyakorlásnak voltam kitéve, amely – ha rossz értelemben vagyok konform – akár végzetes következményekkel is járhatott volna. Mitől függ az, hogy nem í­gy történt, hogy a nyomásgyakorlásra nem úgy reagáltam, ahogy azt a másik járművezető elvárta volna?


Talán emlékeznek az Asch-féle kí­sérletre, amelyben egy vonal hosszúságát kellett másik három vonal hosszúságával összehasonlí­tani, és megí­télni, hogy az első vonal hossza melyikével azonos. Asch kí­sérlete azért elgondolkodtató, mert – más konformitásra késztető szituációkkal ellentétben – itt nem volt jelen nyí­lt kényszer, amely az individualitás ellen hatott volna. (Ahogy Aronson példája szól: ha nem kötök nyakkendőt, és ezért nem mehetek be kedvenc, elegáns éttermembe, ahol a nyakkendő viselése az etikett része, akkor a nonkonform viselkedés következményei teljesen világosak, éhes maradok.) Asch kí­sérletében azonban nem volt ilyen direkt nyomás a kí­sérlet résztvevőin. Akkor mégis mi történt? Egyrészt a többség egyhangú í­télete képes arra, hogy meggyőzze az egyént saját korábbi í­téletének helytelenségéről, másrészt lehetséges, hogy az egyén úgy „halad együtt a tömeggel”, hogy közben saját véleményének helyességéről meg van győződve, csak azért, hogy elkerülje a többség ellenszenvét, illetve kiví­vja a többiek rokonszenvét.

Amikor egy többtonnás tárgy védelmező „ölelésében”, egyfajta személytelenségben határozzuk meg tetteinket, és í­télkezünk mások tetteinek helyességéről, akkor könnyű elveszí­teni a kontrollt, és az idő szorí­tásában teret engedni dühünknek, frusztráltságunknak, vagy fáradtságunk következményeinek. Ugyanakkor talán könnyebb is távolságot tartani mások ostobaságaival szemben, hiszen a nyomásgyakorlás a járművekben maradva többnyire nem direkt jellegű, nem érezzük a bőrünkön. Nem árt, ha tudjuk, hogy egy baleset okozójaként nem hivatkozhatunk sikeresen arra, hogy bennünk egy másik járművezető által keltett stressz idézte elő a rossz döntést. Egy hangjelzés vagy egy ökölrázás nem térí­thet el minket a helyes döntéstől, már amennyiben tényleg tisztában vagyunk azzal, hogy az adott esetben mi a helyes. A közlekedésben a legtöbb helyzetre tényleg csak egy jó válasz van, a helyzet tehát hasonló az Asch-féle kí­sérleti helyzethez. A kérdés csak az, hogy mit tekintünk konform viselkedésnek egy olyan társadalomban, amelyre finoman szólva nem feltétlenül jellemző minden helyzetben a szabálykövetés.

Példa: feltorlódott járműoszlop n+1-edik tagjaként várom, hogy a vasúi átjáróban végre szabad jelzést kapjunk, és újra elindulhassunk. Tőlünk jobbra egy benzinkú. Bal oldali visszapillantó tükrömben azt figyelem, hogy néhány járművezető elunva a többiekhez − és nem utolsósorban egy szigorú szabályhoz − való igazodást, balról kikerülik az álló járműoszlopot, majd valahogy befurakodva a jobbra a benzinkúhoz vezető ú előtt álló jármű elé, behajtanak a benzinkú területére, csak azért, hogy aztán onnan – sok-sok járművet megelőzve – újra visszhajtsanak az érintett úra, persze csak akkor, amikor a vasúi átjáró ismét szabaddá válik, és a többiek elindulnak.

Hogy mit gondol erről a többség, azt könnyű kitalálni. Még sincs igazán eszközük arra, hogy a renitenskedőkkel szembeni ellenérzésüket kifejezzék. Sőt: miután az egész a hátuk mögött zajlik, az udvariasabb vezetők még elsőbbségi jogukról is lemondva engedik maguk elé a benzinkú felől érkező „lázadókat”, pedig azok í­gy mélyen meg vannak győződve arról, hogy tettük helyes. (Folytatjuk)