Az észlelés – Közúi jelzések 4. rész

Tudják önök, mi az a Hick–Hyman-törvény? Hallottak már a reakcióidőről? Nem? Pedig, ha járművet vezetnek, – ha akarják, ha nem – állandóan olyasmiket tesznek, amiknek közük van e két dologhoz.

Amikor például egy napsütéses tavaszi délelőttön figyelmük vezetés közben – egy szí­nes óriásplakátnak hála – elkalandozik, majd az úon eközben kialakuló forgalmi szituáció vagy felvillanó fényjelzés újra visszarángatja Önöket a földre, éppen a kognití­v pszichológia és az információelmélet fent emlí­tett jellegzetes ismereteinek és törvényszerűségeinek engedelmeskednek önök is.

Na, és mi köze mindezeknek a közúi jelzésekhez, kérdezhetik most. Nagyon is sok, amint azt az alábbiakban látni fogják.

Kezdjük a reakcióidővel!  Az inger és a rá adott reakció között eltelt idő a reakcióidő. Egyszerű reflexes válaszoknál, illetve ún. egyszerű reakcióidő-feladatokban (ahol egyetlen inger van, és arra mindig egyféle választ kell adni, a lehető leggyorsabban) a reakcióidő nagyobb részét az idegingerületnek az érzékelő és mozgató idegrostokon való végigfutása teszi ki. Bonyolultabb reakciók esetén viszont a válasz létrehozatala, információfeldolgozás zajlik a reakcióidő legnagyobb részében.

Információfeldolgozást igényelnek már az ún. választásos reakcióidő-feladatok is, melyekben többféle inger jelenhet meg, és mindegyik ingerre más-más választ kell adni. A megismerő folyamatokat (észlelés, emlékezés, gondolkodás stb.) vizsgáló ún. kognití­v pszichológiai kí­sérletek nagy részében a kutatók reakcióidő-adatok különbségeire alapozva alakí­tják ki elméleti feltevéseiket a belső, agyi folyamatok tulajdonságairól.

 

 

A közlekedésben a releváns ingerek nagy többsége vizuális inger. Ezeknek a vizuális ingereknek pedig igen jelentős csoportját alkotják a közúi jelzések. Az előttünk közlekedő féklámpájának felvillanása, egy közúi jelzőtábla felbukkanása, egy úkereszteződéshez érkezés észlelése, egy gyalogos útestre történő lelépése stb. Az ingerek érzékelésétől a rájuk adott válaszok kialakulásáig lejátszódó folyamat meglehetősen összetett, í­gy a reakcióidő hosszát sok tényező befolyásolja. (Forrás: Dr. Destek – Dr. Lovász: Információelméleti, számí­tástechnikai és méréstechnikai alapok, ELTE JTI, Budapest, 2003)

Nem mindegy, hogy az inger milyen jellegű (pl. ismerjük-e korábbról, vagy sem az adott közúi jelzést, eltakarja-e félig egy fa belógó ága, vagy sem a közúi jelzőtáblát, hányféle információ adására képes az adott információforrás stb.) és hogy hol helyezkedik el a látóterünkön belül. A szem látótere a külvilágnak az a szelvénye, amit az adott szem vizuálisan leképez. Elméletileg kereknek kellene lennie, de ember esetében mediálisan az orr, felfelé pedig a homlokcsont eltakarja egy részét. A látótér kiterjedése kifelé 90-100°, befelé 60°, lefelé 70°, felfelé pedig 50°. A gyakorlatban látótéren a szemből egy sí­kra vetí­tett azon tárgypontok összességét értjük, melyeket a mozdulatlan szem még meglát. A látótér központi része a közel- és távollátás feladatának ellátásához, a perifériás része a tájékozódáshoz, a környezet megfigyeléséhez szükséges. Amikor a szem látótere beszűkül (pl. előrehaladott zöld hályognál), akkor az érintett a látótér szélső területein lévő akadályokat, mozgó tárgyakat, embereket nem látja, ezért gyakran érhetik ütközések, balesetek.

A reakcióidő nagyságát befolyásolja ezeken kí­vül az is, hogy az érintettnek hányféle lehetséges válaszreakció közül kell kiválasztania az optimálisat. Pl. a KRESZ 9. §-a szerint a kör alakú és a nyilat mutató folyamatos piros fényjelzés a továbbhaladás tilalmát jelzi, az erre hivatott úburkolati jelnél meg kell állni. A jel észlelése során tehát nincs szükség mérlegelésre (sőt, ez egyenesen tilos is), az ilyen természetű jelre való reakciónak viszonylag gyorsan ki kell alakulnia. Ezzel szemben pl. a folyamatos sárga fény a forgalom irányának megváltozását jelzi, az úkereszteződésnél meg kell állni, de ha biztonságosan megállni már nem lehet, az úkereszteződésen mielőbb át kell haladni. A lehetséges válaszreakciók száma ebben az esetben kettő, és a megfelelő kiválasztása mérlegelést igényel.

 

 

A reakcióidő ebben az esetben nem feltétlenül olyan rövid, mint a piros fényjelzés észlelése esetén. Nem mindegy továbbá a reakcióidő hossza szempontjából az, hogy a kí­sérleti személy milyen fizikai, pszichikai, biológiai adottságokkal rendelkezik (ezt befolyásolhatja pl. a kora), és milyen állapotban van éppen (kipihent embertől jobb teljesí­tményt várhatunk, mint attól, aki agyon van hajszolva stb.) A reakcióidőt végül, de nem utolsósorban az érintett gyakorlottsága is befolyásolja. Ahhoz, hogy valaki megfelelően és minél gyorsabban tudjon reagálni egy ingerre (egy jelforrásra), természetesen először is fel kell ismernie azt. A felismerés nagyjából azt jelenti, hogy az érintett összeveti a látottakat az ismereteivel, és azok alapján beazonosí­tja a jelet.

Annál gyorsabb a felismerés, minél egyszerűbb a reagálásra felszólí­tó inger. Amí­g agyunk egy adott jelforrás felismerésével van elfoglalva, nem képes más jelek felismerésére, ezért kritizálják a hozzáértők azt, amikor egy úszakasz túl sok közúi jelzőtáblával van ellátva. Ilyenkor ugyanis szinte biztos, hogy a jelzőtáblák által közvetí­tett információk egy része nem jut el a járművezetőhöz. (Az információdömping megakadályozását célozza az a technikai jellegű szabály is, amely az egy oszlopon elhelyezhető jelzőtáblák számát korlátozza.) 

A Hick–Hyman-törvény meghatározza, hogy hogyan függ a döntési idő azoknak a döntési lehetőségeknek a számától, amelyekből az érintettnek az adott helyzetben elméletileg választania kell. A törvény szerint a döntési idő arányos a döntési alternatí­vák logaritmusával. Ezek után nem nehéz belátni, hogy mennyivel könnyebb helyesen reagálni a piros fényjelzésre (ahol csak egy helyes döntés van), mint egy olyan jelzésre, ahol több döntés is helyes lehet. (Pl. „kijelölt gyalogos-átkelőhely” jelzőtábla észlelése.)