Aprilia Dorsoduro 1200 – íœtős, nem?

A Dorsoduróhoz – magyarul „kemény hát” – igazán illő név inkább a „pezzo potente” lenne, mint ahogy azt a cí­mben meglehetősen szabad fordí­tásban olvashatjuk is. Ugyanis tényleg  ütős ez a modell, amelyet az apriliások lábra – pardon, kerékre – állí­tottak.

És pont ezek a kerekek jelentik a változást a vadonatúj, 2012-es motoron az előző modellhez képest. A továbbra is öntött alumí­niumfelnik elöl 15, hátul 20 százalékkal lettek könnyebbek, számokban kifejezve ez teljes három kilogrammot jelent. Ezenkí­vül módosí­tottak a grafikán, és kicsit megváltoztatták a rendszámtáblatartót is.

Kérdés, hogy az új felnik feltétlenül szükségesek voltak-e, hiszen az előző modell sem akadékoskodott igazán forduláskor, sem úgy általában, sem pedig a gyors irányváltásoknál. A 2012-es modellt viszont valóban olyan gyorsan lehet egyik í­vről a másikra dobálni, hogy az ember úgy érzi, mintha egy sokkal kisebb motoron ülne. A kanyarból kijövet azonban a bivalyerős, 1,2 literes V2-es erőforrás erőszakosan visszacibálja a valóságba: nagyjából 2000-es fordulattól rángatás nélkül húzza láncot, és olyan vehemensen szalad végig a fordulatszámlétrán, hogy a Németországban kötelező és a szintén gyári tartozékként meglévő ABS-től függetlenül kikapcsolható kipörgésgátló a három fokozatból a középsőben szinte minden kanyarból kijövet heves villogással adja hí­rül a műszerfalon léte szükségességét. Eközben a nyomaték- és teljesí­tménygörbe is éppolyan egyenletesen, mint amilyen vehemensen emelkedik.

Pedig a motor igazán kulturáltan viselkedik, akusztikai aláfestése sem hangos, sokkal inkább jóleső. Ezt hallva biztosak vagyunk benne, hogy az Aprilia hangmérnöke Rammstein-rajongó… A lenyűgöző hang és az aktí­van laza üléspozí­ció eredményeképp nehezünkre esik, hogy ne akarjuk állandóan hajszolni a motort. így a fékeknek is sok munka jut, amelyek működtetéséhez az állí­tható fékkaron nem szükséges nagy erő, és bár hatékonyan, de kevésbé harapósan teszik a dolgukat, mint ahogy az egy ilyen motorkerékpártól elvárható lenne.

Sajnos a Dorsoduróval való örömmotorozásnak hamar vége szakad. Ugyanis sejtésünk, amely a reggeli hidegindí­táskor ébredt fel bennünk, megerősödik, amikor valaki egy járó Dorsoduro mögött mélyet szippant a levegőből – és végül a tankolásnál be is igazolódik. Még mindig iszik. Sokat. Nem hivatalos mérések szerint az Aprilia 9,3 litert engedett meg magának 100 kilométeren, mí­g a fedélzeti számí­tógép csak 7,5 literről akart tudomást venni. Hát, ez is ütős. A 15 literes tankkal í­gy olyan hatótávolságok jönnek ki, amelyek talán elegendőek egy gyors vasárnap reggeli körre, de egy gyérebben lakott területen tervezett túrára már kevésbé alkalmasak. Ennek ellenére az Aprilia csomagtáskát is ad a Dorsoduróhoz. A hí­resztelések szerint pont belefér egy ötliteres kanna. íœtős, nem?

Motorok Aprilia Dorsoduro 1200
Kismértékben módosí­tott rendszámtáblatartó. Ennél viszont sokkal

izgalmasabb a két végdobból áradó hangorkán



Egy kis fizika – Rugózatlan tömeg



 

Az Aprilia három kilogrammal tovább csökkentette a Dorsoduro amúgy is filigrán kerekeinek tömegét

A motorkerékpárok tömege mindig fontos szempont, a kerekek tömegének csökkenése azonban duplán számí­t. Hogy miért? Elsősorban természetesen azért, mert a könnyű kerekek csökkentik a motor össztömegét. Másodszor a kerekek, illetve azok tömege nagy szerepet játszik a rugózásnál és a manőverezési készségnél. A rugózatlan tömegeknek – ide számí­tanak a kerekek mellett a kerékfelfüggesztés alkatrészei is – az ú minden egyenetlenségét le kell követniük. Ezt annál gyorsabban és hatékonyabban tudják megtenni, minél könnyebbek ők maguk. A nehezebb kerekek hamarabb elveszí­tik a tapadást, és nagyobb mértékben befolyásolják a rugózást. Ezenkí­vül a kerekek, elsősorban a külső részükön lévő tömegek nagy giroszkopikus erőt fejtenek ki. A könnyebb kerék tehát egyet jelent a kisebb erőhatással és a könnyedebb kanyarodással, emellett a kormányra is kisebb erők hatnak.