A hároméves, gömbölyű kasztnis VX 125 eleve kilógott a sokezres hazai falkából. Megkímélt példány, a farán valódi rendszámtáblát visel, kis túlzással azt mondhatjuk tuning nélkül is kuriózum. Tizenként lóereje városban tökéletes volt, azon kívül viszont kevés, ráadásul az ifjú sebességmegszállott a versenypályák nyíltnapjára vágyott a robogóval. Ilyenek ezek a kamaszok. Lépni kellett, de gyorsan.
A hasonló gépekre szakosodott két olasz tuning cég egyike a Malossi sokat tett hozzá a legkívánatosabb ifjúsági modell sikeréhez. Az építők az alkatrészeket forgalmazó Motor Line Kft. készletéből gondosan összeválogatták az ínyencfalatokat, és indulhatott a munka. Hogy miért nem egy kétüteműből építettek valamit? Erre a projekt egyik irányítója Seemayer Károly adta meg a választ. Szerinte a sokszor emlegetett száznyolcvanas problémás eset, tuningolva ugyan igazi rakéta, de iszákos és kevésbé tartós.
Egy mindenre használható automata gép volt a cél, kétélű fegyver, mely vérpezsdítően sportos, viszont nem esik orra a belvárosban, iskolába menet. A százhuszonötös blokk forgattyús része megegyezik a későbbi kétszázaséval, ezért a főtengely és a csapágyak kellően túlméretezettek a nagyobb terheléshez. A Malossi megoldásai közül egy 209 köbcentis henger szett, a hozzá illő szelepekkel és hegyes vezérműtengellyel éppen megfelelt a kettős célnak. A 34 mm-es torokátmérőjű karburátor nyitott légszűrővel, speciális elektronikával, körülbelül huszonhat lóerőt préselt ki a blokkból, így az minden szériaváltozat fölé kerekedett. A cég Delta Clutch nevű, apró lépésenként állítható kuplungja, illetve az ehhez illő variátor már elengedhetetlen volt. A röpsúlyokkal és rugókkal még most is kísérleteznek. A felpaprikázott egyhengeres virtusa egyértelmű. A kuplungautomatika négyezres fordulatnál nyit, az egyedi gyártású kipufogó dörmögése mindenkit figyelmeztet arra, hogy ezzel a Runnerrel nem érdemes packázni. A váz elég merev, de a húzó és nyomófokozatában valamint előfeszítésében is állítható futómű elemek, illetve a hullámos tárcsát szorító kétdugattyús első fék igazán jól jön a lendületesebb meneteknél.
A Malossi egyedi fényezésű idomaival megkoronázott átépítés egymillió forintot emésztett fel. A kipufogót is jegyző Seemayer mester szerint nem ártana még egy Dynojet Power Jet szett, ami a felső fordulati tartományban üzemanyag és erőtöbblethez juttatná a motort. Ennek szükségét mi is éreztük, amikor a tuning összegét feledve próbaköröket tettünk a Kakucsringen.
Paulovits Imre, egy korábbi kétütemű Runner-tuning sikerével a háta mögött így összegzett: A gép tényleg erős, de egyáltalán nem kezelhetetlen, a variátor hangolása hétköznapi használathoz ideális, a vadóc robogó igazán hangulatosra sikerült. Majd visszavette a sisakját és tovább cikázott a kanyarokban. A további finomítások tökéletesítenék a kamaszok és kamaszlelkűek közös álmát. Csúcsosabb keresztmetszetű első abronccsal fordulékonyabbá válna a mesteri automata, és ha a rugóstagok szilent blokkjait csapágyakra cserélnék, a valódi motorok stabilitását idézné az ígéretes Gilera.
“…
A finomhangoláson múlhat egy tuning sikere…” A négytagú csapat
egyetért abban, hogy csak a türelmes, és részletekre odafigyelő
hozzáállás hozhatja meg a várt eredményt. A Malossi Runner születésénél
Bognár Géza és Soós Péter is aktívan közreműködött.