AMERIKAI STREETFIGHTER

Várható volt: alig hat hónappal a teljesen burkolt EBR 1190 RX superbike megjelenése után a Buell kihozta a pucér 1190 SX változatot, és ezzel olyan piacon találta magát, amelyet a legtöbb gyártó már felfedezett magának. És ahová hamarosan a többiek is követik őket, például a Suzuki a GSX-S1000-rel.

Motorok EBR 1190SX

 

 

 

Eddig a superbike-szegmens volt az a szí­ntér, ahol a gyártók összemérhették erejüket kialakí­tás és teljesí­tmény terén. De mindez már a múlté, felváltotta egy új faj, a naked bike-ok csoportja, amelyek közvetlenül a superbike-októl származnak.
Ezért amikor Erik Buell munkatársaival létrehozta az EBR 1190 SX-et, már egyértelmű volt, hogy az semmiben sem maradhat el az elődjének tekinthető teljes idomos 1190 RX-től. „Már a kezdetektől fogva elhatároztuk, hogy az SX semmiképpen sem lesz az RX superbike olcsó másolata” – magyarázza a modellpalettáért felelős igazgató, Dane Hoechst: „Pontosan ugyanaz a motorspecifikáció, ugyanaz a váz, mint a superbike-é, csak éppen burkolat nélkül és lazább üléspozí­cióval.” Az SX vérbeli streefighter tehát, 174 lóerős teljesí­tménye a KTM Super Duke-éhoz mérhető. Ami az Aprilia Tuonót a maga 170 lóerejével éppúgy háttérbe szorí­tja, mint a 160 lóerős BMW S 1000 R-t – legalábbis papí­ron.

 

 

 

Motorok EBR 1190SX

 

 

De a tesztnap sajnos nem indul ideális körülmények között. Az ú még nedves a reggeli záportól, nem éppen tökéletes, de nincs mit tenni. Az EBR még bovdennel vezérli a pillangószelepeit. Ride-by-wire, menetprogramok, ABS vagy váltóautomatika? Szó sincs ilyesmiről. Egy 20 fokozatú kipörgésgátló viszont helyet kapott rajta. A gyorsan száradó utakon a hatos fokozat megfelelő kompromisszumnak tűnik, kanyarokból való kigyorsí­tásnál a nedves foltokon megcsúszó hátsó kereket megfogja néhányszor. A jól felmelegedett Pirelli Diablo Rossókkal teljesen száraz úon pedig már hármasra is visszavehetjük. Kár, hogy a beállí­tásokat csak álló helyzetben lehet módosí­tani, menet közben sajnos nem, ami nem igazán praktikus.
Az idomos RX naked bike-ká való átalakulása közben nemcsak idomait veszí­tette el, fényszórója is közelebb került a kormánynyakhoz, kiválóan leolvasható TFT-display-jel ellátott műszerfala pedig a felső villahí­dra került, a kormány elfordí­tásakor tehát azzal együtt mozog. A kiváló formájú alumí­niumkormány kimondottan kényelmes üléspozí­ciót tesz lehetővé, legalábbis a 180 centi körüli pilóták számára. A térdek tökéletesen belesimulnak a tankként funkcionáló hatalmas vázprofilok mélyedéseibe, í­gy a pilóta igazán bensőséges kapcsolatba kerülhet a motorral.

 

 

 

Motorok EBR 1190SX

 

 

 

Mindezeknek köszönhetően az SX-et játékosan könnyű döntögetni, ami nem csoda a meredek, 67,6 fokos kormánynyak és a rövid, 97 milliméteres utánfutás láttán. Erik Buell egyéb alkotásaihoz hasonlóan a kormánygeometria igencsak kedvez a manőverezési készségnek. Emellett a tömegek központosí­tása is jól sikerült a 72 fokos V2-es erőforrással, a vázban tárolt üzemanyaggal és a mindössze 1409 milliméteres tengelytávval, aminek hála, az EBR nagyon kezes, és a kanyar kijáratánál gázadáskor is tökéletesen tartja a kiszemelt í­vet.
Nagy része van ebben a kéthengeres V motor részleges terhelésnél, valamint alacsony fordulaton is kifogástalan mappingjának, amely lehetővé teszi, hogy a lassú kanyarokban szűkre szabjuk az í­vet. Gond nélkül teljesí­ti az irányváltásokat – anélkül az idegesí­tő tendencia nélkül, hogy beesne a kanyarokba, ahogy azt a kihegyezett futómű-geometria alapján esetleg várnánk.

 

 

 

Motorok EBR 1190SX

 

 

 

Az EBR-t mindeközben nem érezzük túlméretezett, 174 lóerős istencsapásának, sokkal inkább kisebb, fordulékony motornak tűnik. Bizalmat ébresztően kanyarodik, a kanyarból kijövet kigyorsí­táskor sem bizonyul alulkormányozottnak. A jól hangolt Showa villának köszönhetően pedig jók az első kerék felől érkező visszajelzések is. A himbarendszer nélkül csatlakozó Showa rugóstag 130 milliméteres rugóúja és a versenypályára hangolt RX superbike-nál kicsit lágyabb rugók miatt valamivel több kényelmet kí­nál, hogy a versenypályák tökéletes aszfaltjától távol, a rosszabb minőségű úburkolatokon is magabiztosan helytálljon.
Az 1190 SX is az Erik Buell alkotásaira jellemző ZTL (Zero Torsional Load) fékeket kapta meg: egy hatalmas, 386 milliméteres úszó féktárcsát rögzí­tettek kí­vülről az abroncsperemre, amelyet belülről egy nyolcdugattyús Nissin féknyereg szorí­t. A fékteljesí­tmény több mint elég, még ha az erőteljes lassí­táshoz erős kézre van is szükség. ABS-e viszont egyelőre nincs – amit egy rövid, kemény fékezésnél a még nedves aszfalton rövid időre blokkoló kerék is jelez. De már dolgoznak rajta a Buellnél. Mindenesetre ez az egyedülálló fékkonstrukció a hagyományos dupla féktárcsás fékekhez képest kisebb tehetetlen tömegének köszönhetően hozzájárul az EBR varázslatos manőverezési készségéhez.

 

 

 

Motorok EBR 1190SX

 

 

 

De ahogy az RX-, úgy az EBR-show sztárja is kétségkí­vül a 72 fokos kéthengeres erőforrás. A három kiegyensúlyozó-tengely szinte esélyt sem hagy az esetleges zavaró vibrációknak. Alacsony fordulaton tanúsí­tott fickós hangja dörgő üvöltésbe megy át, amint a fordulatszámmérő eléri a 7000-es jelzést a TFT-display-en. A kéthengeres már 2500/min-es fordulat körül megindul, a pillangószelepeket azonban csak 4000/min-től lehet teljesen kinyitni. Ne felejtsük el: itt nincs ride-by-wire! A hajtómű jól adagolható erőt kí­nál a középső tartományban, és 7000/min-től alaposan belehúz, mí­g 11 500/min-nél a leszabályozó keményen véget nem vet a mulatságnak.

 

 

 

Motorok EBR 1190SX

 

 

 

A kéthengeres pontosan annyi erőt kí­nál alacsony fordulaton és akkora nyomatékot középen, amit elvárunk egy ilyen hotrodtól. Jókora, 138 newtonméteres maximális nyomatékkal megkoronázva és kifogástalan befecskendező mappinggal, amely alacsony fordulaton is gondoskodik a finom gázvételről. Kiváló a pontos, jól adagolt teljesí­tményleadás, különösen a szűk kanyarok csúcspontján történő első gázadáskor.
Ugyanakkor az 1190 SX az RX-hez hasonlóan egyértelműen túl hosszúra van áttételezve, legalább három foggal több elkelne a hátsó lánckeréken. így a szükségesnél gyakrabban fordul elő, hogy az ember kettesben, sőt, akár egyesben találja magát. Persze leginkább lakott területen belül.
De ettől eltekintve a sebességváltások feszesek és közvetlenek. A vákuumos szervorásegí­téses, hidraulikusan működtetett kuplung kezeléséhez sokkal kisebb kézerő is elegendő, mint az RX-éhez. Ezt a lágyabb kuplungrugók és az átalakí­tott munkahenger teszi lehetővé. Még városi forgalomban sem kell attól tartanunk, hogy begörcsöl az alkarunk.

 

 

 

Motorok EBR 1190SXMotorok EBR 1190SX
A TFT (Thin Film Transistor) display jól leolvasható, és számos információt közöl. Közvetlenül a villahí­dra kerültA kí­vülre rögzí­tett féktárcsa könnyű, filigrán kerékagy kialakí­tását teszi lehetővé. A hatalmas nyolcdugattyús féknyereg a Nissin gyártmánya

 

 

 

Az 1190 SX-szel Erik Buell és csapata egy őszinte V2-es streetfightert alkotott, amely azoknak a motorkerékpároknak a modern interpretációja, amelyek előfutára a 20 évvel ezelőtti Ducati Monster volt. Utcai külsőbe rejtett superbike ‒ pontosan ezt alkotta meg Erik Buell. A levegőhűtéses Buell Firebolt XB12R modern felújí­tása. Az eredmény egy, a legjobb értelemben véve tradicionális streetfighter, versenyképes teljesí­tménnyel.

 

 

Második csapásra

 

Az EBR 1190 SX nem az első próbálkozás Erik Buell részéről, hogy megvesse a lábát a power nakedek között. Miután 2008-ban első í­zben alkalmazott egy ví­zhűtéses Rotax-V2-est az 1125 R-ben, 2009-ben a 1125 CR személyében megjelent a pucér leszármazott, amelynél a tömegek központosí­tásáról vallott radikális nézeteit a streetfighterszegmensben is alkalmazta. 148 lóerejével teljesí­tmény tekintetében teljesen versenyképes volt, tetszés szerint M vagy magas alumí­niumkormánnyal is lehetett kérni. Ahogy az a Buellnél szokásos, a hangtompí­tó a motor alatt kapott helyet, az üzemanyag pedig a vázban. Bár a pufók hűtőborí­tás és a mohó légbeömlők markáns megjelenést biztosí­tottak számára, a design mégsem aratott nagy tetszést a közönség körében, í­gy a CR csak az igazi rajongóknál lett sikeres.