AlpenMasters 2015, 3. rész

A fináléban a Mont Blanc-on, az Alpok legmagasabb csúcsán találkoznak az év legjobbjai. Ez tehát több értelemben is magas szintű párbaj.

Olyan közel van – és mégis oly messze. A Chamonix közelében fekvő Les Bessons hoteljéből úgy tűnik, mintha a Mont Blanc, a Fehér Hegy havas sipkája karnyújtásnyira lenne. Mintha a gleccserek meredeken letörő jégfalaikkal közvetlenül az ablakunk alá nyúlnának. És nem túl régen ez még í­gy is volt: a XIX. század végéig a Glacier des Bossons még lenyúlt egészen az 1050 méteren fekvő völgyig. Mostanra az impozáns jégnyelv gyors tempóban olvad, és már csak 1400 méteres tengerszint feletti magasságig ér le, de még mindig ez a legalacsonyabb az Alpok gleccserei közül. Bár ami azt illeti, a dolog relatí­v: ma a gleccser nagyon lassan mozog, alig tesz meg többet egyetlen centiméternél naponta; régebben, amikor sokkal több jég érkezett a magasból, a gleccser is sokkal gyorsabban haladt.

 

De persze a Fehér Hegy 4810 méter magasan lévő csúcsa távolabb van, mint ahogy azt érezzük. Majdnem négy kilométer választja el a csúcsot és az Arve-völgyben fekvő Chamonix-t, amelyet helyesen Chamonix-Mont-Blanc-nak hí­vnak, és 2015-ben „Az év alpesi városának” koronáztak. Aki le akarja küzdeni ezt a magasságkülönbséget, annak bizony elegendő időt kell rá szánnia, és jó néhány nehézséggel is meg kell küzdenie. Még manapság is, amikor majdnem a csúcsig felvonók járnak, és a csúcsra vezető összes lehetséges úvonalat feltérképezték már. De már a misztikus jégkupola látványa is lenyűgöző élmény. Amivel meg is elégszünk, hiszen végül is nem csúcsokat meghódí­tani jöttünk, a Mont Blanc-masszí­vum körüli völgyekben és hágókon motorjaink nyergében teljesen más kihí­vásokat keresünk.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész
Kattintson a képre a galériához!


Az idei AlpenMasters előfutamai a Dolomitokban zajlottak (Motorrevü 2015/11. és 12. szám), amely teljesen más környezet: alacsonyabban fekszik, nem olyan kietlen, nem olyan tágas, de úhálózata legalább annyira igénybe veszi a pilótákat és a motorokat, ráadásul az utak sok helyütt gyalázatos állapotban vannak. Itt ugyanakkor, a Franciaország, Olaszország és Svájc közötti alpesi határvidéken sokkal kisebb a forgalom a hágókon, az utak jobb állapotban vannak, legnagyobb részükön kiváló minőségű a burkolat. Szokás szerint eredetileg 20 modell küzdött meg egymással, öt kategóriába osztva.

 

A Mont Blanc lábánál kell eldőlnie tehát a bajnoki cí­mnek – jobban mondva az alpesi királyságnak. A nemzetközi tesztcsapat tagjai a finálé előtti este egy sör mellett persze csak egyvalamiről beszélgetnek: a motorokról. Gyorsan egyetértenek abban, hogy az AlpenMasters történetében még soha nem küzdött ennyi, a hegyi használatra megfelelő jó motor a cí­mért. Olyan lenyűgöző motorok, mint a Ducati Multistrada 1200, a Yamaha MT-09 Tracer, a BMW S 1000 XR vagy az Aprilia Tuono 1100, még csak el sem jutottak a fináléig.

 

Helyettük a következő ötösfogat küzd meg egymással: a Ducati Scrambler az Easy Going csoportból, a BMW F 800 R a naked bike-ok közül, a BMW R 1200 RS a sport-/túragépek kategóriájából, a Triumph Tiger 800 XCx a kis és a KTM 1290 Super Adventure a nagy Adventure motorok közül.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

 

Nem tűnik fel valami? Egyetlen japán motor sincs közöttük. Ugyanakkor első í­zben jutott be egy Ducati az AlpenMasters fináléjába, ahol a BMW, a KTM és a Triumph már megszokott szereplőnek számí­t. Szokás szerint csatlakozik hozzájuk az aktuális cí­mvédő, jelen esetben a KTM 1190 Adventure, amely 2014-ben a BMW R 1200 GS Adventure-rel szemben diadalmaskodott. Hosszabb idő óta ez az első olyan finálé, amelyben nem szerepel a GS – bár a bajor bokszer az RS formájában képviselteti magát.

 

Úgy tűnik, most is a különböző koncepciók szí­nes kavalkádjával lesz dolgunk, amelyben idén a kalandmotorok vannak többségben. Ami persze nem jelenti azt, hogy más koncepcióknak ne lenne esélye, korábban még az is előfordult, hogy naked bike-ok állhattak a dobogó tetejére. Annál is inkább, hiszen a fináléban nem pontokat kapnak a versenyzők, a győztest a nemzetközi tesztcsapat választja meg. Ilyenkor az objektí­v tulajdonságok és mérési adatok mellett szubjektí­v preferenciák is szerepet játszhatnak. Legtöbb olvasónk számára valószí­nűleg ismert a teszt menete: a fináléban öt hágón kelnek át a motorok, mindegyiken rendeznek egy választást, amelyen minden tesztelő kiszavaz egy motort. Aki a legtöbb szavazatot kapta, az kiesett, és ott kell maradnia. Na, jó, a valóságban nem, hiszen a tesztelőknek a teszt végéig szükségük van rájuk ahhoz, hogy a többiekkel tudjanak tartani. így tehát hágóról hágóra csökken a mezőny létszáma, mí­g az utolsó hágón sor kerül a végső párbajra. Ez pedig idén a maga 2764 méterével az Alpok legmagasabb hágóján, a Col de l’Iseranon zajlik.

 

###

 

1. KÖR: COL DES MONTETS

 

De kezdjük a dolgot alacsonyabb régiókban. Az 1461 méter magas Col des Montets a Chamonix és Martigny között vezető úon fekszik, összeköti tehát Franciaországot Svájccal. Ennek megfelelően nagyobb járművek is sűrűn járnak rajta, ami nincs túl jó hatással az ú állapotára és a menetélményekre. Az ú vonalvezetése nem túl izgalmas, ami viszont lehet, hogy egy motort és pilótát alaposan próbára tevő kétnapos finálé kezdetén nem is olyan nagy baj.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

Alpesi állatvilág: fából faragott kőszáli kecske, mormota és bernáthegyi a kerti törpe helyett

 

Mivel a hágó csúcspontja a rajttól csupán néhány kilométerre van, a tesztelők indulás előtt még néhány összehasonlí­tó futamot is lezavarnak, hogy kétségek nélkül tudjanak dönteni. Legtöbbjük számára azonban már egyértelmű a meglehetősen unalmas, de a Mont Blanc masszí­vumára szép kilátást nyújtó hágó tetején meghozandó döntés eredménye. Nem véletlenül, hiszen a Dolomitokban megrendezett előfutamok során már alaposan megismerkedhettek a motorokkal.

 

Legyen bármilyen rokonszenves is, koncepciója miatt aligha lehet reális esélye a Ducati Scramblernek a továbbjutásra. Még ha Andreának és Gerrynek tetszik is a kanyarokban tanúsí­tott jó manőverezési készsége, és ezért az első körben inkább az F 800 R-t szavazzák ki. Egyedül és csomag nélkül a Ducati igen fürge – legalábbis, amí­g az ú nagyrészt sima és nem veszi különösebben igénybe a rugózást. A kényszervezérelt kéthengeres lelkesen lő ki a kanyarokból, bátran pörög fel, emellett barátságos viselkedéssel és olaszos hanggal örvendezteti meg pilótáját. Mindezek ellenére négy szavazattal a Ducatinak kell elsőként búcsúznia a mezőnytől. Alpesi túrázáshoz egyszerűen nem elég általános a használhatósága: utassal és csomagokkal való motorozásra alig alkalmas, rugózása kényelmetlen, túrázásra sem javasolnánk igazán, nincs szélvédelme – ciao, bella!

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész
Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

6. hely

Nem sokáig élvezhettük: a Ducati Scrambler tökéletesen képviselte csoportja, az Easy Going lényegét, sajnos viszont hiányzik belőle néhány nélkülözhetetlen feltétel az alpesi túrázáshoz. Ilyen például a pilóta- és utaskomfort, a szélvédelem vagy a csomagelhelyezés. A spártai Ducatinak ezért elsőként kell búcsúznia – pedig ha egyedül vagyunk, akkor nagyon élvezetes hegyi motor.

 

###

 

2. KÖR: COL DE LA FORCLAZ

 

A mezőny ötösfogatként halad tovább Svájc felé. Meglepetésünkre a határállomáson a kutya nincs, bár igaz: ki is csempészne manapság pénzt Svájcba? Mi biztosan nem, még ha túraenduróink szögletes koffereiben bőven lenne is hely a ropogós bankókkal kitömött zsákoknak.

 

Mind az öt megmaradt motor fel van szerelve az adott gyártó opcióként kí­nált csomagrendszerével. Legjobban a Super Adventure rendszere győzött meg minket. A sok helyet kí­náló kofferek segédhí­d nélkül, közvetlenül a motorra rögzí­thetők, igazából í­gy kéne ennek lennie minden korszerű túragépen. Sajnos a kezelésük viszont macerás. Az 1190-esen az alumí­niumládák egy csövekből álló hordozóvázra kerülnek, aszimmetrikus méretük ellenére nagyon szélesek. A Triumph ugyanettől a beszállí­tótól vásárol, a kofferek gyakorlatilag egyformák, felszerelve mégsem olyan terjedelmesek. Az F 800 R-nek kevésbé megbí­zható soft táskái vannak, viszonylag kis űrtartalommal. Megfelelő méretű ezzel szemben az R 1200 RS csomagrendszere, amely viszont sajnos szintén nem nélkülözheti a kiegészí­tő tartókonzolt, amely kofferek nélkül nem túl szép látvány.

 

Bár a csomag elhelyezése fontos egy AlpenMastersen, de azért a győzelemről ennél fontosabb jellemzők, például az erőforrás tulajdonságai döntenek. Az erőtől duzzadó konkurenciával szemben a két megmaradt 800-as motor 100 lóerőnél kisebb teljesí­tménnyel egész biztosan nehéz helyzetben van. A Tiger és az F 800 R viszont kiváló viselkedéssel nyűgöz le bennünket. Az egyszerűen kezelhető bajor soros kéthengeres egyenletesen és szépen adagolhatóan jön ki a kanyarokból. A ráérős túrázás fekszik neki a legjobban. Ugyanakkor a hegyi utakon, megpakolva gyakran úgy tűnik, mintha erőlködne. Többen pedig unalmasnak találják egyenletes pulzusát.

 

A kis naked bike semmiképpen nem rossz túrázásra, az F 800 R az utasoknak és a csomagoknak is megfelelő helyet biztosí­t. Ennek ellenére a szavazáskor az első kör két voksa mellé még két további járul, í­gy mindenképpen ő a kieső versenyző. A maradék két szavazatot a másik 800-as, a Triumph kapja, ami nem jó jel a következő szavazást tekintve.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész
Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

5. hely

Olyan kiváló motorokat búcsúztatott, mint az Aprilia Tuono vagy a Suzuki GSX-S1000. Könnyen vezethető, kényelmes, felszereltsége a BMW-re jellemző módon magas. Hogy akkor miért adta fel ilyen korán a küzdelmet? Minden bizonnyal érzelmi dolog is: az egyenletesen lágy kéthengeres egyszerűen nem elég izgalmas, elsősorban a magasabb fordulatszám-tartományban. De a bajorok még egy vasat tartanak a tűzben.

 

###

 

3. KÖR: COL DU GRAND ST. BERNARD

 

Végre igazi hegyek, végre igazi, magas hágók. Martigny-tól gyors vonalvezetésű, jól kiépí­tett utakon, alagutakon és panorámautakon haladunk felfelé, bár nem túl meredeken, de folyamatosan. Sajnos gyakran és hosszan sebességkorlátozások mellett, amelyben a svájciak köztudomásúlag nem ismernek tréfát. Tehát csak óvatosan. Változatosabb és ezzel érdekesebb az alagú felé tartó leágazás után lesz az ú, természetesen mi sem az alagú felé megyünk, hanem tovább tekergünk felfelé.

 

A tesztelők szorgosan cserélgetik egymás közt a motorokat, hiszen a most következő szavazásokon minden bizonnyal szorosabb lesz a helyzet. A három adventure motor és az R 1200 RS sporttúragép személyében négy kiváló allrounder maradt versenyben erős, a gázt tisztán vevő erőforrásokkal és kényelmes futóművekkel; igazi hiányosságokat, egyértelmű kiütési pontokat nem könnyű találni rajtuk. Bár az már most egyértelmű, hogy a sportos BMW biztosan nem esélytelen a végső győzelemre. Bár lehet, hogy az endurók kényelmesebbek, egy kompakt sporttúragép biztosan jobban manőverezhető. Ehhez jön még a BMW-re jellemző teljes felszereltség és a tökéletesen átgondolt kezelhetőség.

 

Az Olaszország és Svájc határán, a hágó tetején fekvő tó csodás helyszí­nt kí­nál egy kis pihenésre, a táj szemlélésére és a motorok erősségeinek és hiányosságainak megvitatására. A vélemények gyakran közel állnak egymáshoz, de két dél-európai kollégánk, Andrea és Sergio sokszor az érzelmek felől közelí­tik meg a dolgokat, mí­g az északiak inkább elemeznek és józanul mérlegelnek. A tesztelők megegyeznek abban, hogy mind a négy motor jó futóművet kí­nál az alpesi hágókra. A hegyi utakon mind a négyen kényelmesen elnyelik a legalattomosabb kátyúkat és kifagyásokat is. Az elektronikusan állí­tható vagy félaktí­v rugózóelemek biztosan segí­tenek abban, hogy jól fogadják az eltérő terhelést és úviszonyokat.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

 

De a Triumph Tiger egyszerűbb, manuálisan állí­tható, finoman reagáló és kényelmes futóműve is meggyőző. Ugyanakkor mindig kissé bizonytalan, az endurókra jellemző hintázás nem fekszik mindenkinek. Ugyanez érvényes a nagy, keskeny, 21 colos első kerékre, amely bár bedöntéskor az úhullámokon nem tanúsí­t különösebb felállí­tónyomatékot, másrészt viszont kanyarokban inkább a tágabb í­vet keresi, és a kormányzás érzése kevésbé közvetlen.

 

Abban azonban eltérőek a vélemények, hogy ezt hogyan is értékeljük. Van, aki szereti, mások kevésbé. Mivel a Triumph menetdinamikája elmarad a nagyobb lökettérfogatú és teljesí­tményű motorokétól, í­gy végül elfogy a lába alól a talaj. A döntő szavazáskor kapott öt voks nagy csapásnak hangzik, a kommentárok azonban semmi esetre sem negatí­vak. Épp ellenkezőleg, a rendkí­vül széles fordulatszám-tartománnyal bí­ró, selyempuhán reagáló háromhengeres minden tesztelőtől sok dicséretet kap. Ennek ellenére most el kell búcsúznunk a Triumph-tól. Lehet, hogy Anglia túl messze van az Alpoktól? A BMW és a KTM legalábbis földrajzilag, közelebb vannak a témához.

 

Az is feltűnő, hogy már csak kéthengeresek maradtak versenyben a dobogós helyekért. Lehet, hogy van némi előnyük ebben a környezetben? Az eddigi AlpenMasters-győztesekre vetett pillantás igazolni látszik ezt: eddig tí­zszer győzött kéthengeres modell a versenyben. És most már az is biztos, hogy idén is egy kéthengeres lesz a győztes. Csak hát milyen, egy bokszer vagy egy V motor?

 

A három kéthengeres először legurul az Aosta-völgybe. Itt kevésbé kellemes, de elkerülhetetlen kilométerek következnek Aostától Pré-Saint-Didierig. Kicsivel a Mont Blanc-alagú előtt ágazik el a Kis-Szent Bernát-hágó a francia határ felé. Egy újabb kihí­vás vár ránk.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész
Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

4. hely

A „kis“ Tiger ideális feltételekkel indul az Alpokban: kiváló rugózási és üléskomfort, rendkí­vül lágy errőforrás extrém fordulatszám-tartománnyal, emelt felszereltség. Ennek ellenére számára itt a végállomás, mivel a konkurensek kí­nálata is hasonló, de erőből még több van nekik. A búcsúzás ennek ellenére fájó.

 

###

 

4. KÖR: COL DU PETIT ST. BERNARD

 

Már rögtön az első métereken meredeken felfelé tart az ú a kanyargós szerpentineken. Érdekes és élvezetes, amit a hegyoldalba vágtak, az úépí­tés igazán kreatí­v mesterei dolgoztak itt.

 

Ideális utak rövid vágtákhoz, ahol a kéthengeresek megmutathatják erejüket. A két KTM nagyon különbözőnek tűnik, pedig műszakilag alapvetően nagyon hasonlóak. Az 1290-es a kulturáltabb gép, ráadásul a teljes tartományban nyomatékosabb. Pedig a tűzijáték, amely a fordulatszám-tartomány második felében gyúlik ki, ebben nem játszik döntő szerepet. A Super Duke-ból származó hajtómű már egészen alacsony fordulaton is olyan elképesztően nyomatékos, hogy a kipörgésgátlónak szusszanásnyi szünet is alig jut. Bár hozzá kell tenni, szinte észrevétlenül teszi a dolgát. Csak a műszerfalon látható vibrálás jelzi, hogy az elektronika szorgalmasan dolgozik. Ugyanakkor az erőforrás hatalmas dugattyúi ellenére selyempuhán veszi a gázt, és menetkultúrája is kiváló. Az 1190-es kis fordulaton érezhetően gyengébb, ezenkí­vül valamivel keményebben jár, de a kéthengeres V motorok ugyanolyan csodás járását és hangját közvetí­ti. A kisebbik KTM-motor pörgősebbnek és sportosabbnak tűnik. A meredek emelkedőkön viszont mindkettőjük ereje több mint elegendő.

 

Ami a csúcsteljesí­tményt illeti, a maga 122 lóerejével egyértelműen a bokszer húzza a rövidebbet. De ez nem dönti el biztosan a csata végkimenetelét: az Alpokban nem adódik túl sok lehetőség arra, hogy kihasználjunk 100-nál több lóerőt. A BMW erőforrása ugyanakkor hihetetlen menetkultúrával és lineáris nyomatékgörbével nyűgöz le. Közel van a tökéleteshez.

 

Pont a teljesí­tményről folytatott vitákban tűnik fel különösen a jellegzetes észak-dél ellentét: a déliek, Andrea és Sergio lenyűgözve érvel az őserőtől duzzadó KTM mellett, mí­g az északiak, Karsten és Gert a bokszer finomságáról áradoznak. Csak a svéd Gerry nem illik bele ebbe a képbe, ő északiként is az 1290-es KTM kí­méletlen nyomatékába szeretett bele.

 

Három kiváló erőforrás tehát, de vajon ilyen jók a futóműveik is? Mindhárom elektronikusan állí­tható, a BMW-nek és a Super Adventure-nek ráadásul félaktí­v rugózóelemei is vannak. Ezek kényelmesen dolgoznak, de nagy igénybevételnél már kisebb hiányosságokat tapasztaltunk náluk. A BMW-nél újra és újra enyhe kardánreakciókat észlelünk, amelyek gyorsí­táskor a hátsó kerék felől kiindulva az éles töréseket keményen átadják a váznak. Az 1190-es KTM elöl nem reagál olyan érzékenyen, mint a BMW selyempuhán gördülő teleszkópvillája. A Super Adventure-nél pedig gyors tempónál időnként felkeményedik a villa, és az első kerék elkezd ugrálni az úhullámokon.

 

De persze mindez csak nagyon magas szí­nvonalon űzött panaszkodás. De most válik izgalmassá a dolog: vajon melyik modell lesz a kieső? A szavazatok megszámlálása után jön az első igazi meglepetés: négy szavazat a nagy KTM ellen. Kiesett, vitathatatlanul jó erőforrása és tökéletes felszereltsége ellenére. A fiaskó oka kizárólag a méreteiben keresendő. Különösen a kevésbé magas kollégák számára az 1290-es pont itt, ezen a nehéz terepen bizonyult egyszerűen túl nagynak és nehéznek. Hozzájárult még a magas szélvédő is, amelytől hajtűkanyarok előtt nem látni jól az első kerék előtt az utat. Meglepő eredmény, amely azonban megerősí­ti az 1190 Adventure tavalyi győzelmét.

 

A versenyben maradt páros jutalma egy lenyűgöző lejtmenet Bourg-Saint-Maurice felé. Itt minden megtalálható, ami miatt a motorosok az Alpokba jönnek: fent a csodálatos módon a sziklába vájt nehéz szerpentinek, lent gyors kanyarok az erdős területen át vezető, kiváló minőségű aszfalton.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész
Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

3. hely

Igazi meglepetés: az egyik esélyes modellnek idő előtt búcsúznia kell. Hogy miért? Kizárólag a mérete és a tömege miatt – ez az, amit elsősorban az alacsonyabb pilóták kritizálnak rajta. Itt már a kiváló, kulturált erőforrás és a tökéletes felszereltség sem segí­t. Kár a KTM-ért, most már csak a kisebb 1190-es Adventure hozhatja helyre a dolgot.

 

###

 

5. KÖR: COL DE L’ISERAN

 

Valójában most a Mont Blanc-masszí­vum körüli kör Bourg-Saint-Maurice-ból a változatos, idilli Cormet de Roselenden át visszavezetne bennünket Chamonix-be. Ehelyett azonban inkább teszünk egy kitérőt a Col de l’Iseran felé, az egyik legmagasabban fekvő, legismertebb alpesi hágóra. Itt kell döntenünk a BMW és a KTM között, itt kell megkoronáznunk az Alpok idei királyát.

 

Két alapjaiban különböző motorkerékpár küzd itt meg egymással, egy klasszikus sporttúragép indul egy rendkí­vül erős túraenduró ellen. Alapvető kérdésekről van tehát szó. Kezdve az üléspozí­cióval, a végső finálé két résztvevője ergonómiájában erősen eltér egymástól. Ez nem minőségi különbség, mindketten nagyon kényelmesek pilóta és utas számára egyaránt. A KTM széles kormánya mögötti egyenes üléspozí­ciója lazább, és hosszú távon kényelmesebb is. De a nyújtottabb, sportos BMW sem nevezhető kényelmetlennek. Ráadásul a pilóta azzal, hogy mélyebben ráhajol a kormányra, nagyobb nyomást gyakorol az első kerékre, és ezáltal az onnan érkező visszajelzés is jobb.

 

A szélvédelme ugyanakkor egyik modellnek sem igazán meggyőző. A KTM szélvédője kellemetlen turbulenciákat kelt, a BMW laposabb szélvédője nem kí­nál rendes védelmet. Felszereltségüket tekintve mindketten nagyon magas szí­nvonalon állnak, kis előnnyel az élen végez a BMW. Kipörgésgátlója, menetprogramjai és elektronikus rugózása mindkettőnek van. Aki viszont a teljes csomagot szeretné, annak mindkét modell esetében alaposan a zsebébe kell nyúlnia az alapáron felül. A teszt-BMW-nek még egy, a kezelőszervekhez tökéletesen illeszkedő navigációs berendezése, kiválóan működő váltóasszisztense és tempomatja is van, amelyek mindegyike egyszerűen és logikusan a kormányról működtethető. A KTM átfogó fedélzeti elektronikájával közel áll a BMW kí­nálatához, de a menüje bonyolultabb.

 

De vége a vitának, kártyákat kiterí­teni! Minden érv elhangzott, a véleményalkotás lezárult. Karsten kiosztja a szavazólapokat, mindenki ikszelhet. Eredmény: négy pilóta a KTM, kettő a BMW ellen szavaz. A 2015-ös AlpenMasters ezzel az R 1200 RS, kétségtelenül megérdemelt győzelemmel. Persze nem olyan érzelmes, mint a sarkos, pezsgő KTM, de az ésszerűséget és a funkcionalitást tekintve összességében ő a jobb motor. Meglepő, hogy egy sporttúragép meg tudta szakí­tani a túraendurók győzelmi sorozatát. Ezzel az RS az AlpenMasters történetének legsportosabb győztese.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész
Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

2. hely

Épp csak lemaradt: a tavalyi győztesnek majdnem sikerült megvédenie cí­mét, egyetlen szavazat hiányzott a döntetlenhez. Bár az 1190-es nem olyan nyomatékos és kulturált, mint nagyobb testvére, de kezesebb, érzésre sokkal könnyebb. Talán a két KTM kombinációja nyerhetett volna: a nagy erőforrás az 1190-es vázában.

 

Motorok Tesztek galériája AlpenMasters 2015, 3.rész

Nyertes 2015

BMW R 1200 RS

Szoros, de logikus győzelem: tökéletes felszereltségével, kényelmével és selyempuha hajtóművel a bokszer megnyerte a nagy Mont Blanc-kört