A villaolaj és villarugó cseréje – Friss feltöltés

Mivel a súrlódás és a kopás a villaolajnak és ezáltal a csillapí­tásnak is árt, ezért elengedhetetlen az olaj rendszeres cseréje. Ez a munka viszont csak gyakorlott szerelőknek ajánlható.

A villaszárak kiszerelése után következő további munkálatok jóval bonyolultabbak. Ezért azok, akik csak időnként nyúlnak szerszámmal a motorjukhoz, a teleszkópon elvégzendő karbantartási vagy szerelési feladatokat mindenképpen szakműhelyben végeztessék el!

Speciális szerszámok és jó adag szerelési gyakorlat hiányában inkább ne nyúljunk a villához!

Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk két villatí­pust. A régebbi, a kilencvenes évek elején gyártott, egyszerű felépí­tésű motorok csillapí­tórendszere is egyszerű: a villarugókat a felső villadugó eltávolí­tása után ki lehet cserélni, és az olajcseréhez gyakran még egy kis leeresztőcsavart is találunk a mozgó cső alsó végén. így tehát a villaszárakat ki sem kell szednünk a villahí­dból.

A villaolaj viszkozitása és mennyisége határozza meg a csillapí­tás és rugózás funkcióját

A korszerűbb, lengéscsillapí­tó betéttel ellátott (úgynevezett patronos) villáknál viszont jóval nehezebb a dolgunk, mivel a csillapí­tó betét (patron) és a rugó egy egységként van összecsavarozva a felső villadugóval. Azért, hogy ezt a rögzí­tést meg tudjuk oldani, az előfeszí­tett rugót egy rugóösszehúzóval össze kell nyomnunk. Ez a speciális szerszám nélkülözhetetlen a munkához, ugyanis aki megpróbál szerelővassal és csavarhúzóval ellenállni a rugó erejének, az tönkreteszi a csillapí­tórudat és az előfeszí­tő mechanika érzékeny alumí­nium alkatrészeit. Rugóösszehúzó szerszámot néhány motorkerékpár-alkatrészbolt és természetesen a futómű-specialisták árusí­tanak.

A speciális rugóösszehúzó szerszámot helyezzük a távtartó hüvely furataihoz!

Mikor is kell cserélni a villaolajat? Sportos, különösen offroad használat esetén az első olajcserét 1000 kilométer megtétele után, a többit 3–5000 kilométerenként kell elvégezni. Hobbiversenyzőként használt utcai sportgépeknél elegendő szezononként egyszer cserélni az olajat, normál utcai használat mellett elég, ha 25–30 000 kilométerenként kedveskedünk a villának friss olajjal. Régebbi motoroknál, youngtimereknél vagy klasszikus gépeknél az olajat egy generáljaví­tás során érdemes cserélni.

A hüvely alatt helyezkedik el az az anya, amely lekontrázza a villadugót

Első lépésben fogjuk be a villaszárakat a tengely csatlakozásánál alumí­nium vagy műanyag védőpofákkal satuba! Figyelem: kizárólag a tengelyfuratra merőlegesen szorí­tsuk be! A még beépí­tett állapotban meglazí­tott villadugókat tekerjük ki, és a rugóösszehúzó szerszámot illesszük a távtartó cső oldalsó furataihoz! A rugó összenyomásakor jó, ha van egy segí­tőnk, hiszen a hüvely alatt van a csillapí­tórúd kontraanyája, amely lekontrázza a villadugót. Ha ezt megoldjuk, akkor a villadugót, majd az összes többi alkatrészt, tehát az alátéteket, nyomórudat és központosí­tókat is eltávolí­thatjuk, de mindenképpen jegyezzük fel a sorrendjüket és helyzetüket. Végül húzzuk ki a rugót a villaszárból, és az összes többi alkatrésszel együtt helyezzük egy tiszta kendőre vagy az olajat jól bí­ró műanyag tálba!

Vegyük le a teljes villadugót a csillapí­tórúdról!

A régi olaj maradéktalan eltávolí­tásához fordí­tsuk a csövet fejjel lefelé, és a csillapí­tórudat addig mozgassuk fel-le, mí­g már nem tapasztalunk hidraulikus ellenállást. Ezenkí­vül egy éjszakán át hagyjuk a villaszárat fejjel lefelé kicsöpögni, í­gy biztosak lehetünk abban, hogy az elkoszolódott olaj, amely gyakran összegyűlik az alsó szelepnél, szintén kifolyt.

Ez után vegyük le az előfeszí­tő hüvelyt és a rugóösszehúzó szerszámot! Húzzuk ki a rugót egy kis darab meghajlí­tott dróttal!

í“vatosan bánjunk a mosóbenzinnel vagy féktisztí­tóval való öblí­téssel, mivel a visszamaradt szennyeződések elkeveredhetnek a friss olajjal. Ha valaki mégis ezt a módszert választja, akkor a tisztí­tás után mindenképpen fújja ki a villát nagy nyomású levegővel, majd két napon át hagyja egy meleg helyiségben kiszellőzni. Erős kopásnál és makacs olajiszapnál teljesen szét kell szednünk és meg kell tisztí­tanunk a villát. Ilyenkor általában a csúszócsapágy és a tömí­tőgyűrűk (szimeringek) is elkopnak.

Már a legkisebb szennyeződés is tönkreteheti a csillapí­tást.

Ha teljesen kiürült, akkor a villaszárat ismét rögzí­thetjük a satuban, majd töltsük fel megfelelő viszkozitású olajjal (lásd kezelési kézikönyv), kb. 50 milliméterrel a benyomott álló cső pereme alattig. A rendszer légtelení­téséhez lassan mozgassuk a csillapí­tórudat fel-le teljes hosszában! Néhány csillapí­tórendszernél az olaj ilyenkor felül kifolyik a dugattyúrúdból, ezért csak lassan mozgassuk.

íœgyeljünk minden alkatrész beépí­tési helyzetére!

A légtelení­tés előtt oldjuk meg a nyomófokozati csillapí­tás állí­tócsavarját, hogy a rudat kis ellenállással mozgathassuk. Ha a rendszerbe ezalatt levegő kerül, akkor öntsünk bele még egy kis olajat. Igazodjunk a kezelési könyvben megadott mennyiséghez! A tényleges töltési mennyiség ugyanakkor kizárólag az olajszinttől függ, amely meghatározza az olaj és az álló cső vége közötti légrést. Ezt a légrést a teljes légtelení­tés után benyomott csillapí­tórúdnál és teljesen összenyomott állapotban mérjük meg! A légrésből meghatározhatjuk a rugóerőn felül ható progressziót. Egy nagy légrés (kb. 130 mm) kevés, egy kicsi (kb. 80 mm) nagy kiegészí­tő „rugóerőt” jelent.

Azért, hogy a megfelelő mértéket elérjük, az olajszintet tolómérővel vagy mélységmérővel mérjük meg! íœgyeljünk arra, hogy eközben a villaszár egyenesen álljon! A felesleges olaj kiszí­vásánál jó szolgálatot tehet egy fecskendőre rádugott benzincső vagy egy pumpa.

A teleszkópszimering szakszerű beillesztése is célszerszámot kí­ván

Progresszí­v rugók esetén a rugót a szűkülő menetekkel felfelé kell beszerelni. Ennek semmi köze a rugózáshoz, csak a rugózatlan tömeg csökkentését szolgálja. A rugók, tárcsák és rugóhüvely szerelése után csavarjuk rá a megtisztí­tott villadugót a csillapí­tórúdra! Előtte viszont állí­tsuk be az állí­tócsavar klikkjeit vagy fordulatait! Ehhez a csavart az óramutató járásával ellenkező irányban csavarjuk ki, majd az ellenkező irányban állí­tsuk be a megfelelő számú klikket vagy teljes fordulatot! Ha ezt a lépést kihagyjuk, akkor szerelés utánra már nem marad elegendő klikk.

Töltsük fel friss olajjal, légtelení­tsük a rendszert, majd egy fecskendővel állí­tsuk be az olajszintet!

Annak megakadályozására, hogy a csillapí­tórúd szerelés közben elmerüljön az olajban, a nyomófokozati csillapí­tást a villa lábánál teljesen zárjuk el! Ez után a villadugót csavarjuk rá a csillapí­tórúdra, mí­g az állí­tótű enyhe nyomással áll a helyén. Ebben a pozí­cióban húzzuk meg a kontraanyát, majd végül számoljuk meg a klikkeket/fordulatokat! Ne felejtsük el, hogy a villaszárak villahí­dba való helyes beépí­tése után a villadugókat meg kell húzni a csőben.

Végül ellenőrizzük a villa helyes működését! Nézzük meg a maximális és minimális csillapí­tási erő beállí­tását! A villaszárakban mért csillapí­tóerő összehangolása is lehetőséget ad a működés ellenőrzésére. Végül állí­tsuk be a csillapí­tás és a rugófeszí­tés eredeti értékeit!