Összehasonlí­tó teszt:a legkeményebb superbike-ok, 2. rész Irány az országú!

A versenypálya után a superbike-oknak az országúon is bizonyí­taniuk kell.

Lehet, hogy az észszerűség kerülése feltétlen célként szerepelt az Aprilia tervezőmérnökeinek feladatai között. Ugyanis az RSV4 összes, a versenypályán bebizonyosodott jó tulajdonságának, í­gy a kompromisszumok nélkül az első kerékre orientáló üléspozí­ciónak, a szinte kizárólag a magasabb fordulatszám-tartományra koncentráló teljesí­tménykarakterisztikának és mindenekelőtt a meglehetősen keményre hangolt rugózóelemeknek közúon nem látjuk sok értelmét.

Kis fordulaton egyenetlen járása miatt pont ezzel az − a Ducati V4-ese mögött második legnagyobb lökettérfogatú − erőforrással sűrűn kell sebességet váltogatni, és gyakran kell kuplungolni. A sok szűk kanyarral tarkí­tott hágón még olasz kollégánk, Andrea Padovani patriotizmusa is odalett a noaléi versenygép radikalitásától. A lejtmenet után már csak a fejét csóválta – és megfáradt csuklóit masszí­rozta.

Ami az üléspozí­ciót illeti, tesztünk másik olasz modellje jóval kényelmesebbnek bizonyult. A Ducatin sok a hely és kellemes a térdszög a magasabb pilóták számára is, a viszonylag széles kormánycsutkák segí­tenek a hosszúra nyúlt motor bedöntésében. Bár „Street” üzemben – amely nem összetévesztendő a műszerfal „Road” kijelzőmódjával – való elinduláskor a V4-S motornak még mindig szüksége van arra, hogy elég hosszan csúsztassuk a kuplungot, terhelésváltásokkor viszont a Race módnál lágyabban veszi a gázt. A félaktí­v csillapí­tásnak köszönhetően pedig Streetben már-már kényelmesnek is mondható.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/09 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.