A robogók története: Az Autofauteuil-től a Vespáig

Ha úgy gondolja, hogy minden robogók őse a Vespa volt, nagyon téved. Az első robogószerű kétkerekűek, majd fél évszázaddal megelőzték az olasz darazsat, és bizony évtizedeken át Amerikát nevezhette a világ robogó-nagyhatalomnak.

Ki gyártotta az első robogót? Nehéz lenne megmondani, majdhogynem lehetetlen, hiszen már az is komoly vita tárgya, hogy mit nevezünk robogónak. A motorizált járműgyártás hajnalán egészen furcsa szerkezetek születtek, melyek kategorizálása í­gy száz év múltán is feladja a leckét. A fantáziadús feltalálók azt az ideát próbálták megvalósí­tani, ahogy saját maguk elképzeltek egy-egy használható, vagy annak gondolt kétkerekűt. A piaci igényeket felmérni vajmi nehéz lett volna, hiszen még sem viszonyí­tási alap, sem tényleges igények nem léteztek. Azon kí­vül persze, hogy mindenki szeretett volna eljutni valahova.

Forradalmi korszakában volt a járműgyártás az 1900-as évek legelején Franciaországban. Az őrült tempóban terjedő motorizációból a francia mérnökök is kivették a részüket. 1902-ben Georges Gauthier feltalálta az Autofauteuil-t (autófotel), amely az első olyan, sorozatgyártású motorizált járműnek tekinthető, amely robogós karakterjegyekkel rendelkezett: nyereg gyanánt egy kis karfás széket alkalmazott, a hajtómotort az ülés alá épí­tette, majd közepes átmérőjű kerekekkel szerelte fel.

A feltaláló a hölgyekre és a papokra gondolva fejlesztette ki járművét, amely í­gy lehetővé tette, hogy hosszú ruhában is felszálljanak rá. Az Autofauteuil nem aratott komoly értékesí­tési sikert, csupán néhány tucat készült belőle, holott műszakilag kifejezetten fejlettnek számí­tott speciális ví­zhűtéses rendszerével, modulált tengelykapcsolójával és váltójával. A sok bonyolult kezelőszerv miatt vezetése azonban egyáltalán nem volt egyszerű. A gyártást leállí­tották, és jó néhány éven át egyetlen más motorkerékpárgyár sem vállalkozott arra, hogy ezt az utat kövesse.

A folytatás csak 2015-ben, sokkal távolabb, Amerikában jött el. A robogóevolúció következő lépcsőfokát a New Yorkban bemutatott Autoped jelentette. Követte ugyan elődjének általános alapelveit, de másolatnak véletlen sem volt tekinthető, megoldásai teljesen eredetiek voltak. A legértékesebb tulajdonosága könnyű kezelhetősége volt. Az Autoped eszméje hamarosan terjedni kezdett, megérkezett Nagy-Britanniába és Németországba, ahol hatalmas sikereket ért el, új trendet hozva az öreg Európába: a motoros robogóét.

Az amerikai innováció hatására sok európai gyártó kezdett motoros robogókat épí­teni, egyesek remek kivitelezésű modelleket gyártottak, mí­g mások csak olcsó és nem túl praktikus darabokkal jelentek meg. 1920-ban egyedül Nagy-Britanniában már több mint tí­z különböző modellt gyártottak változatos műszaki megoldásokkal, más-más helyzetbe épí­tett erőforrással vagy kerékátmérővel. Érdemes megemlí­teni például az ABC Skootamotát, ahol a hátsó kerék fölé került a motor, mí­g az Autoglider esetében az első kerék fölé helyezték.

Az időszakban leginnovatí­vabb modellje kétségtelenül az Unibus volt. Nagy-Britanniában, a Gloucester Aircraft üzemében épült, egy darabból készült alumí­nium burkolattal, valamint a repüléstechnikából származó vázzal. Mérföldkő volt a robogók történetében, hiszen megalapozta a robogók tipikus épí­tési koncepcióját, amihez azóta is ragaszkodnak a gyártók.

1930-ra jócskán veszí­tettek népszerűségükből ezek a járművek, ám Foster Salsbury géniuszának köszönhetően Amerika újra felfedezte magának a mobilitás egyszerű eszközét. Ezzel elérkezett a Motor Glide korszaka, amely szinte számtalan változatban készült a tengeren túlon, egészen az 1950-es évekig. Salsbury ötlete egyszerű és nagyszerű volt: legyen a robogó olcsó, könnyen kezelhető és kis fogyasztású.

Beköszöntött a szkúermánia, hamarosan több tucat gyártó jelent meg a piacon, látványos, eredeti ötleteikkel fűszerezve meg Salsbury alapgondolatát. Még a leghí­resebb hollywoodi sztárokat is gyakran fényképezték ezeken az apró járműveken. Mind közül a legnagyobb népszerűségre a Cushman tett szert, amely az autóiparban szerzett tapasztalatának köszönhetően nagyon megbí­zható modelleket készí­tett, és nem mellékesen komoly szervizhálózattal rendelkezett Észak-Amerikában.

Salsbury nevét még egy fontos innováció miatt fontos emlí­tenünk. Hogy tovább egyszerűsí­tse a Motoglide kezelését, 1938-ban folyamatosan változó áttételű, szí­jhatású, automata váltót fejlesztett hozzá. Lényegében ezt a rendszert használják a robogókon mind a mai napig.

Az amerikai robogók sikerére furcsa módon Európa közömbös maradt. Csupán néhány modell készült az 1930-as években, köztük a Fiatot inspirálták az Atlanti-óceán túloldaláról származó járművek, de csak a prototí­pusig jutottak. Az első sorozatgyártású olasz robogó – és itt még mindig nem Vespáról beszélünk – egy kis torinói cég, a Vittorio Belmondo műhelyéből érkezett 1939-ben. Az aprócska járgány egyedi formáját az üzemanyagtartályok gyártására szakosodott Volugrafo vállalatnak köszönheti. Emiatt eredetileg Volugrafonak hí­vták, de Belmondo hamarosan megalapí­totta saját cégét – a Simatot -, és beindult a Velta robogók gyártása. Nagyjából 70-80 példány készült belőle, ez nem túl sok, jelentőségük azonban számos regisztrált szabadalma mellett azért is kiemelkedő, hogy ihletet adva komoly hatással volt a Vespa születésére.

Ez még 1944-ben történt. Pontaderra bombázásakor a Piaggio Billába tette át székhelyét. Az itt élő textilipari mágnás, Trossi gróf villájában komoly járműgyűjteményt őrizgetett, a köztük talált picinyke motoros jármű adta meg a lökést. Az első Piaggio prototí­pus, a Paperino (vagyis Donald kacsa a Disney rajzfilmből), egyértelműen a Velta másolata volt, mind formájában, mind az önhordó karosszériás megoldása révén.

A háború idején is komoly szerepet játszottak a robogók, többek között a Cushman több tucatnyi katonai tí­pust fejlesztett a tengerészet, a gyalogság és a légierő részére, például az ejtőernyősök számára is.

A II. Világháború végére az európai hadiipari gyárak nehéz helyzetbe kerültek. Olyan új területek felé kellett fordulniuk, amire azonnal vevők az emberek. Olaszországban a Piaggio volt az első cég, amely a mobilitás utáni vágyat meglovagolva ismét felfedezte magának a robogópiacot, és bemutatta 1946 márciusának végén a Vespát.

A sikertörténet mára már feledteti a kezdeti nehézségeket, de az igazság az, hogy az első Vespa nagyon hideg fogadtatásban részesült, sőt a korabeli motoros sajtó egészen egyszerűen megbí­zhatatlan és jelentéktelen robogónak tartotta. Csupán Enrico Piaggio hitének és akaratának köszönhető, hogy a kezdeti csalódás ellenére nem adták fel. A történelem végül dr. Piaggio-nak adott igazat, és a Vespa a világ legismertebb olasz járművé vált.

Tünde és Panni

Robogógyártás Magyarországon

Robogógyártásban Magyarország ugyan soha nem volt nagyhatalom, a történetí­rás azonban nem lenne teljes, ha nem tennénk emlí­tést a hazai mérnökök, fejlesztők és álmodozók munkáiról.

A kezdeteket a házi robogók jelentették, a kevés fennmaradt dokumentum szerint a szigetszentmiklósi Laczkovich Miklós egy WM 100-as motor és egy vitorlázórepülő-szállí­tó targonca kerekeit használva tervezett robogót 1945-ben. Ugyanekkor születtek Jéhn György és Csuka írpád 50 és 100 cm3-es robogói, valamint a 125 cm3-es Puch blokkal szerelt Hassia is. A magyar roller – ahogy a korabeli Auto-Motor nevezte 1952-ben készült el. Bárdi István, Jordán Károly és Korpodeán Viktor az V. Számú Autójaví­tó Vállalatnál készí­tették el az art-deco stí­lusú Cyclomobilt, amely végül nem kapott engedélyt a sorozatgyártásra.

A magyar robogógyártás nagy éve 1957 volt. Ekkor állt elő a hazai törperobogó, a Panni terveivel Albu Dénes és brigádja. Hajtásáról az eredetileg a Berva moped számára fejlesztett, és a székesfehérvári Vadásztölténygyárban készülő 49 cm3-es motor gondoskodott, a csinos kis robogó gyártása eleinte a Csepel Kerékpárgyárban, később a Finomszerelvénygyárban történt. íra 1958-ban 6200 Ft-volt, ami kb. félévnyi átlagkeresetnek felelt meg. Közel 20 000 kelt el belől, gyártását 1962-ben állí­tották le.

Jóval kisebb volumenben készült a hazai nagyrobogó, a Tünde. Első prototí­pusa, a Cimbora 1957-ben Sági László tervei alapján született. Számos további változat – a formaterv elkészí­tésében a Képzőművészeti Főiskola iparművészeti szakának hallgatói is részt vettek- , és több 10 000 km-es tesztútal a háta mögött 1960-ban indulhatott a sorozatgyártás a Rákosi Mátyás Motorkerékpárgyárban. Az akkori nyersanyaghiány, szerszámproblémák miatt 1961 végén leállí­tották a 175 cm3-es, 90 km/h-s végsebességre képes kényelmes túrarobogó gyártását.