A magyar motor fennmarad a ví­zen

A hazai motorgyártás felélesztéséről időről időre röppennek fel hí­rek. Hallottuk, hogy lesz Suzuki blokkos magyar Pannónia, Sherco blokkos magyar Danuvia, mutattak be prototí­pust Várpalotán, hallottunk információkat pályázati pénzekről, újabban pedig pereskedésről. Csak a magyar motorról nem jöttek újabb hí­rek. Eddig…

Tavaly nyár elején bejárta a hí­r a világsajtót: egy magyar ember motort készí­tett. Megjelent a napilapok oldalain, bulvárlapokban, webportálokon, még a német Motorrad is beszámolt róla. A Reuters beválasztotta az év nagy őrültségei közé. Az épí­tő, a tiszaörsi Puskás István egy csapásra hí­res lett. Mit hí­res, világhí­rű! Úgyhogy Szentgyörgyi Albert, Teller Ede, Cicciolina és több más hazánkfia mellett még egy famotorépí­tővel is gazdagodott a világhí­rű magyarok panteonja.

Mí­g azonban Teller Ede tömegpusztí­tó fegyverrel, Cicciolina pedig egy csomó dühös és titokban mérhetetlenül irigy háziasszonnyal, addig Puskás István munkássága egy szinte minden í­zében környezetbarát közlekedési eszközzel ajándékozta meg az emberiséget. Egy famotorral!

Bár a famotor még nem teljesen környezetbarát, de már most sokkal zöldebb, mint a legzöldebb Honda, Audi, vagy valami svájci elektromos kütyü. Egyedül a hagyományos erőforrás vár még alternatí­vára, de a további tervekről majd a maguk helyén szólunk.

Puskás István Tiszaörsön él, és traktorosként dolgozik, de a napi munka nem elégí­ti ki ezt a hihetetlenül sokoldalú embert. Ugyan keze és lába naphosszat traktort vezet, ám a lelke máshol jár, elméje szüntelenül újabb és újabb terveket forgat. Ez a kreatí­v elme az elmúlt két évben a famotor elkészí­tésén dolgozott. Épí­tett ő már előtte is fura közlekedési eszközt, az amúgy csendes, hétköznapi életet élő faluban már fel sem néznek az emberek, ha egy hölgy – István felesége – csodálatos fabiciklivel érkezik a közértbe, hátul aranyos kis fából készült bevásárlókosárral, elöl kosszarv kormánnyal. Nem kosszarvszerű kormánnyal, hanem kosszarv kormánnyal! És ez már a fabiciklikből is legalább a harmadik volt, szóval a famotort amolyan logikus, szinte szükségszerű folytatásnak is tekinthetjük.

Motorok Puskás István famotorja 92

A munka gyakorlati része a téli tüzelő megvételével kezdődött – István valamivel többet rendelt a szokásosnál –, és a fa válogatásával folytatódott. A hitványából tüzelő lett, a javából motor. István már csak anyagi helyzeténél fogva is csakis kis költségvetésű álmokat dédelgethetett, a pénzt a fantáziájával és tehetségével kellett kipótolnia, és ezalatt ne nagyszabású bankrablási tervet értsenek, hanem mesterségbéli ezermestertudást.

###

Az első generációs változat erőforrása – mint az elején í­rtuk – még hagyományos, fémből készült, benzintüzelésű robbanómotor volt. Egy réges-régi, 50 cm³-es Simsonból származott, ám a mesternek hamarosan be kellett látnia, hogy tévedett, a másfél lóerő ugyanis kevésnek bizonyult a célhoz. A famotor második generációja – ha úgy tetszik, modellfrissí­tett változata – már egy kis Polski erőforrását kapta meg.

Hadd ejtsünk pár szót a famotor elkészültéről. A munka során István az egyszerűsí­tett megoldásokat választotta. A kis Polski blokkot letette a földre, kétoldalt mellé fektetett egy-egy lécet, ezek lettek a motor hátsó kerekét tartó villák. Bicikliépí­tés közben szerzett tapasztalatait kiegészí­tette egy-két motor tanulmányozásával, és masszí­v akácfából bölcsővázat épí­tett a blokk köré. Az első villa hosszát és dőlésszögét szemre határozta meg, í­gy öntudatlanul is egy chopper formáit hozta létre. Nem bonyolí­totta túl a dolgot, ahol úgy érezte, hogy erősí­tésre van szükség, ott erősí­tést alkalmazott, ahol úgy í­télte meg, hogy elkelne egy kis dí­szí­tés, ott dí­szí­tett, motí­vumként őzszarvakat használt. A fényszóróházat és a tükrök házait maga marta, a tükrök szárait ő esztergálta. Az ülés háttámláját is saját kezűleg kontúrozta, az utolsó csavart is ő csavarta be. A kormány – ne feledjük el, magyar motorról van szó – szürke szarvasmarha szarvából készült. Az oka egyszerű, Tiszaörsön található az ország egyik legnagyobb szürkemarha-gulyája. Amikor kérdeztük, hogy miért nem lett a kormány még szélesebb, akkor István azt válaszolta, hogy azért az már csak feltűnő, ha az egytonnás bika szarv nélkül mászkál a legelőn. Ezt a kisebb szarvat főnökétől kapta hozzájárulásként. A szürkemarha-szarv visszatérő elem a motoron, a két szokatlanul előremeredő kipufogó borí­tása is ebből készült.

A kis Polski blokk váltó nélkül hajtja a motort, a leáttételezést két, ékszí­j hajtotta tárcsával oldotta meg István. A második ékszí­j pedállal spannolható, megfeszí­tett állapotában hajt, laza állapotban nem, ez a zseniálisan egyszerű megoldás helyettesí­ti a kuplungot. A hátsó fék a motorépí­tés hőskorából származó szalagfékes megoldás, amikor is egy karral lehet a keréktárcsán lévő szí­jat megfeszí­teni, és az í­gy keletkező súrlódás lassí­tja a kereket. István motorján a bal térdnél lévő karral végezhető mindez. 

Apropó, kerekek: azokat is István készí­tette. A felni magja kör alakú, tömör fa, az abroncsot  sablon mentén kivágott, összeillesztett hatod körí­vek tartják a helyén. Az üzemanyagtank István szerint nem is nagyon lehetne más, mint egy hordó. Természetesen egy maga gyártotta hordó. Aztán hozzátette, hogy a dongákon belül található egy fémhordó is, ami hogy, hogy nem, söröshordó volt valaha.

– Famotor, benzin, hő és szikra. Jobbnak láttam í­gy – mondta nevetve.


Egy ilyen kaliberű emberrel való beszélgetés inspirálóan hat az emberre. Önkéntelenül is elgondolkodtunk a lehetséges továbbfejlesztéseken. Például az erőforrással kapcsolatban. Hogyan lehetne leszámolni a szénhidrogénfüggés két évszázados terhével, és bioenergiával hajtani a motort? Például lehetne mókuskerék a hajtómű, amelyben fajtanemesí­tések és keresztezések – nem génmanipulációk (!) – során kitenyésztett mókurukat kellene telepí­teni. A mókuru a fekete mókus és a törpekenguru párosí­tásából születő, hatalmas combizomzattal rendelkező hajtóműállat lenne. Egyben olyan aranyos kinézetű, hogy helyettesí­theti a mindent összepisilő macskát és a zajos kutyát is, házi kedvenc minőségben. Az egyetlen gondot a felszabaduló, hatalmas erő kordában tartása jelentené. Amint ez is megoldódna, a mókuru hajtotta famotor kézzelfogható valósággá válna, forradalmasí­tva ezzel az autó-motor sportot, és az egész szállí­tást, közlekedést is, úgy általában.

A légi közlekedés gondjainak megoldása azonban még váratna magára.