A Kawasaki motorkerékpárok 50 éve

Egészen meglepő tényre bukkanhat, aki mélyen beleássa magát a japán motorkerékpár-gyártás történetébe: ha csak rövid időre is, egy Harley-Davidson-modellnek meghatározó szerepe volt azon vállalat sorsának alakulásában, amelyből később, jóval később megszületett a Kawasaki Motorcyle & Engine Company.

A Meguro egyike volt azon motorkerékpár-gyártó cégeknek, amelyek gombamód kezdtek elszaporodni Japánban a múlt század húszas éveiben. Talán túlzás gyártó cégekről beszélni, javarészt amerikai és európai kétkerekűek másolatait készí­tő kis üzemek voltak. A Meguro a Harley-Davidson J modelljét szemelte ki magának, de nem járt sikerrel az első V2-esek egyikének számí­tó, később a Harley-Flatheadnak is műszaki alapot szolgáltató F-Head lemásolásakor. A kudarc miatt inkább európai mintákat keresett, és kezdetben kisebb egy-, majd később nagyobb hengerűrtartalmú, soros kéthengeres motort adott hozzájuk úravalóul. Ezek is másolatok voltak, nevezetesen Matchless- és BSA-replikák. Mivel több évtizede sikerrel gyártották ezeket, a japánoknak sem volt gondjuk velük.

A Meguro más stratégiát folytatott, mint a Honda. Utóbbi alapí­tója – Soichiro Honda – javarészt a tömegeket kiszolgáló, könnyű és olcsó mopedek előállí­tását szorgalmazta az ötvenes években, megteremtvén ezzel világméretű konszernjének alapjait. Előbbi viszont nagy és erős luxus-motorkerékpárokat készí­tett európai mintára. Ez a politika nem vezetett sikerre, sőt, az ötvenes évek végére anyagilag ellehetetlení­tette a céget.

Világméretű konszern

Mozdonyok, tankhajók, repülőgépmotorok: a motorkerékpár-gyártás az egyetlen üzletág, amely magánembereket szolgál ki. A cégcsoport (éves árbevétele 11,1 milliárd euró) 32 700 embert foglalkoztat, közülük minden tizedik a Kawasaki Bikesnál dolgozik.

Itt került képbe először a Kawasaki, igaz, még nem motorgyártói minőségében. Már a múlt század közepén ízsia-szerte tevékenykedő cégcsoportként működött, és messzire visszanyúló történelmének köszönhetően Japán egyik legnagyobb piaci szereplőjének számí­tott. Maga a konszern egy kimonókereskedő fia, Shonzo Kawasaki által 1878-ben, Tokióban létrehozott dokkból nőtte ki magát. Az első japán, fémtörzsű hajók mellett mozdonyokat és tengeralattjárókat is gyártott, a második világháború alatt pedig harci repülőgépekkel szolgálta ki a japán hadsereget. Az idővel látványosan kibővült cégcsoportnak része volt a mopedekre és kismotorokra szakosodott Meihatsu is. A Meihatsu felkérésére 148 köbcentiméteres egyhengeres, négyütemű, léghűtéses motort fejlesztett ki a Kawasaki Machine Industry.

 

Kattintson a képre a galériához

1953-tól KE-1 néven (a Kawasaki Engine rövidí­tése) készült Akashiban az emlí­tett erőforrás, a Meihatsu pedig beépí­tette azt a termékeibe. A nagy és nehéz Megurókkal ellentétben igen élénk volt a kereslet a kedvező árfekvésű, kis Meihatsuk iránt. 1960-ban a Kawasaki légijármű-részlege felvásárolta a gazdasági nehézségekkel küzdő Megurót és összeolvasztotta azt a kapós modelleket gyártó Meihatsuval.

1961 – Kawasaki 125 B7 Először az 1961-es kiadású B7 tankját dí­szí­tette az Aircraft Company logója. A nyolc lóerős motor 100 km/h végsebességre volt képes

A fenti tranzakciót követően egyből kétkerekű-portfóliója is lett a Kawasaki Heavy Industries-nek (ez a konszern egészének újkori neve) a Meihatsu mopedtől egészen a nagy termetű, kéthengeres Meguróig terjedt a kí­nálata. A legfontosabb azonban az, hogy innentől kezdve valamennyi Kawasaki márkanéven került forgalomba.

1966 – Kawasaki 650 W1 Az első baki: a W1 a Kawasaki által felvásárolt Meguro egyik modelljét mintázta, annak pedig az angol BSA A7 volt a formai előképe

Az 1961-ben bemutatott, 125 köbcentis egyhengeres, kétütemű motorral, négyfokozatú váltóval, hatalmas sárvédőkkel és tolt rövid lengővillával felvértezett B7 volt az első hivatalos Kawasaki-tí­pus, vagyis az első olyan motorkerékpár, amely a Japánban még a gyermekek által is jól ismert név alatt készült. Ezt a modellt további mopedek követték, köztük a Simson Schwalbéra kí­sértetiesen emlékeztető, nagy kerekű Pet.

 

1969 – Kawasaki H1 Mach III Az első nagy sláger: 1968-ban mutatkozott be az álmélkodó nagyközönségnek, 1969-től volt kapható. A szinte azonos kinézetű, 750 köbcentis H2 akár 205-tel is repesztett

Nem telt el sok idő, és az Egyesül íllamok felé kezdtek kacsingatni a Kawasaki stratégái. Ezútal nemcsak azért, hogy műszaki minták után nézzenek, hanem azért is, hogy leendő global playerként felmérjék az ottani piaci lehetőségeket. A tengerentúlon nem volt igény kis mopedekre és robogókra, helyettük az olyan négyütemű nagymotorokat részesí­tették előnyben az emberek, amilyeneket a Meguro hozott magával a cégházasságba.

1972 – Kawasaki Z1 900 Frankenstein gyermeke – négyütemű motorjával könnyen kifutotta akár a 200 kilométer/órát is. Nagyon jól lehetett villogni vele, úgy is mondhatjuk, hogy a hetvenes évek forradalmármotorja volt

Belőlük született meg a 650 W1, az első Kawasaki, amely erőteljesen hasonlí­tott a soros kéthengeres motorral készülő angol gépekre. Mivel ez a koncepció valahogy mégsem vitte sikerre az USA-ban, mást kellett kitalálniuk helyette a japánoknak azért, hogy biztosí­tani tudják további jelenlétüket a világ legnagyobb felvevőpiacán. Úgy gondolták, pont a kicsi és gyors kétüteműek fognak kelleni a hatvanas évekre különösen szabadidő- és élményorientálttá vált amerikai vásárlóknak. Igazuk lett, a korábbiaknál sokkal kedvezőbb fogadtatásra lelt a 250 köbcentis, kéthengeres motorral hajtott A1 Samurai (1966) és a 350 A7 Avenger (1967).

1978 – Kawasaki Z1300 A Honda CBX-re adott válasz volt az 1978 végén debütált, 120 lóerős, hathengeres motorral és kardántengellyel hajtott Kawasaki. Akkoriban javában zajlott a fegyverkezési verseny hengerűrtartalom és teljesí­tmény terén

Innentől kezdve egyre inkább a sebesség és a sport vált a márka arculatának két meghatározó motí­vumává és öltött igen meggyőző formát 1968-ban, a háromhengeres kétütemű motorral szerelt H1 Mach III képében. Az akkoriban szenzációsan jónak számí­tó, 60 LE-s teljesí­tményével valóságos robbanótöltet volt a 174 kg tömegű, 500 köbcentis modell. 185 km/óra végsebességével megalapozta a Kawasaki újkori imidzsét, mint a világ leggyorsabb (sorozatgyártású) motorkerékpárjainak gyártója. És egyútal a legrakoncátlanabbaké is, a futómű ugyanis nem tudott lépést tartani a később 250, 350 és 750 köbcentis változatban is forgalmazott háromhengeres elképesztő teljesí­tményével.

1983 – Kawasaki GPZ900R A ví­zhűtéses GPZ volt a Kawasaki első igazán modern motorja. Utána következett a 600R, a 750R, az 1000RX és az 500S, a legsikeresebb sorozatok egyike

Németországban 1968-ban kezdte forgalmazni a legújabb japán motorkerékpár-márka termékeit Detlev Louis hamburgi kereskedő. Nem döntött rosszul, ugyanis a Kawasaki már 1972-ben bemutatta újabb nagy dobását – a 900 Z1-et – a mai Intermot előfutárjának számí­tó kölni IFMA-n. Ez a nagy hengerűrtartalmú, erős négyhengeres motorral felszerelt tí­pus volt a gyártó válasza az 1969-ben debütált Honda CB 750 Fourra. Rendkí­vül élénk volt iránta a kereslet, akárcsak a kétütemű modellek iránt. Abból az időből származik az importőr mondása, miszerint: „A Kawasakikat nem árusí­tjuk, hanem szétosztjuk.” Sokkal többen akartak maguknak egy-egy példányt venni, mint amennyi egyáltalán rendelkezésre állt.

1988 – Kawasaki VN-15 SE Termetes kéthengeresek váltották le a nyolcvanas évek eleji softchoppereket. A VN-15-tel ismét mércét állí­tott a Kawasaki, ennek voltak ugyanis a legöblösebb hengerei

A Z1 minden mást elhalványí­tott 227 km/h-s végsebességével – a vonatkozó mérést a MOTORRAD magazin végezte a Nürburgring Nordschleifén. Azonban ennek a motornak sem volt tökéletes a futóműve, ezért a lap szerkesztője, Franz-Josef Schermer elnevezte Frankenstein gyermekének. Később a motoros társadalom is átvette ezt a félig tiszteletteljes, félig ironikus nevet, amely mindazonáltal nem volt negatí­v hatással a tí­pus értékesí­tésére. Épp ellenkezőleg, pont egy féktelen, lázadó karakterű kétkerekűre vágytak az akkori vad fiatalok. Végre kitörhettek vele abból az unalmas egyhangúságból, ami a BMW-motorok dominálta utcaképet jellemezte. A Z1 a mai napig kultikus mérföldköve a Kawasaki történetének. Vele a márka végérvényesen felküzdötte magát a négy legnagyobb japán motorgyártó közé.

1989 – Kawasaki ZXR750 A porszí­vó: az a két gigacső volt a fő jellegzetessége, amelyeken át nagy sebességnél csak úgy zúdult be a légszűrőházba a levegő

Ezt követően fokozatosan kiépült a modellkí­nálat. 1976-ban bemutatkozott az első egyliteres Kawa, a Z1000, ezzel párhuzamosan pedig készültek 400 köbcenti alatti egy- és kéthengeresek, valamint egy középkategóriájú modell, a Z650 is. Megí­télésüket tovább javí­tandó, a japánok fokozott szerepet vállaltak a motorsportban.

1990 – Kawasaki ZZ-R1100 Már álló helyzetben is szinte szétvetette az erő. Kidugaszolt változatában majdnem kifutotta a háromszázat, sokáig a világ leggyorsabb sorozatgyártású motorkerékpárjának tartották

1978-ban leszerződtették gyári pilótának a bajor Toni Mangot, aki 1981-ben mind a negyedliteres, mind a 350 köbcentis géposztályban megszerezte nekik a hőn áhí­tott bajnoki cí­met. Annak ellenére, hogy napjainkban nem remekelnek annyira a zöldek a vb-futamokon, Mang óta mindenképpen nagyhatalomnak számí­tanak az országúon.

 

2003 – Kawasaki Z1000 Több szempontból is visszatért a gyökerekhez: négy darab kipufogócsöve a legendás Z1-et idézte, 127 lóerős motorja a ZX-9R-ből származott

 Ma 2200 embert foglalkoztat Akashiban – ott, ahol ötven évvel ezelőtt a B125 készült – a Kawasaki Motorcycle & Engine Company. Havonta akár 30 000, csúcsidőben napi 1000 darab motor gördül le az összesen nyolc gyártósorról. A vázcsövek lehajtásától, illetve az alumí­niumváz leöntésétől számí­tva átlagosan 90 perc egy menetkész jármű előállí­tási ideje. A motorgyártó üzemből egyenesen a szerelősorokra viszik az egy-, két- és négyhengeres motorokat. Jelenleg ötven különböző modell készül egymással párhuzamosan. Minden kétséget kizáróan az új W 800 az egyik legszebb közülük. Ez a klasszikus kéthengeres hidat ver a jelen és a kezdetek, vagyis az Akashiban gyártott egyik első nagymotor, a 650 W1 között. Ehhez is és a kerek jubileumhoz is szí­vből gratulálunk a Kawasakinak!

2011 – Kawasaki ZX-10-R  Akárcsak régen, most is nagy teljesí­tménnyel kampányol a Kawasaki: 210 LE-vel küldi harcba a ram air rendszerrel kiegészí­tett, 2011-es ZX-10R-t